A Xuanzhong kolostor Jiaocheng járásában található. Építését 472-ben kezdték meg, területe jelenleg meghaladja a 6000 négyzetmétert, s buddhista kegyhelynek számít. A buddhizmus japán ága, a Jingtu Zong saját forrásának tekinti a Xuanzhong kolostort.

Shanxi tartomány másik, egykor pénzügyi központként ismert városa, Pingyao a tartomány középső részén található, a Taiyuan mélyedés déli peremén. Itt jó állapotban maradt fenn a régi városfal és az óvárosában lévő lakóházak együttese. Pingyao óvárosi részét a világörökségek közé is felvették.

Pingyao óvárosát az időszámításunk kezdete előtti 9. században kezdték építeni. A Ming-dinasztiában, 1370-ben a földtéglákból rakott városfalat lebontva kőfalat emeltek. A városi fal hossza összesen 6,2 kilométer, 10 méter magas, és átlagos vastagsága 5 méter. A falakat mesterséges folyó zárja körül, amely több mint három méter széles. Az óvárosnak mindössze hat kapuja van, keleti és nyugati irányba kettő-kettő, a déli és az északi oldalon egy-egy található. Az érkező ellenség figyelésére minden öt méteren bástyákat húztak fel. Az óváros környékén további 72 támadás-elleni építmény található. Az óváros belsejében pedig számtalan tradicionális népi lakóház maradt ránk jó állapotban, amelyek tipikus észak-kínai építészeti stílusúak, s jól láthatók rajtuk az építészeti finomságok. Átfogó építészeti stílusuk meglehetősen ódon, s így lett a Ming-dinasztia Shanxi tartománybeli arculatát és folklórját tanulmányozó jelentős központ.

A Pingyao óváros nyugati fő útján a Qing-dinasztiában 1824-ben megépített, a Rishengchang elnevezésű régi pénztár építménye 1400 négyzetméteren fekszik. A pénztárnak összesen 21 helyisége van. Stílusa több különböző kínai formát ötvöz. A hétköznapi használatra kialakított és művészeti elemeket tartalmazó üzleti pénztár hosszúsága a múltban a 16 méter volt.

Jóllehet, műsorunk ideje korlátozott, mindenesetre említésre méltó Pingyaoban a két családi magánudvar, a Qiaojia és a Wangjia udvarok.

Qixian járásban a Qing-dinasztia derekán megépített impozáns udvar a tőkés Qiao Zhiyong lakása volt, jellemezője a helyi stílusnak, s egy jó állapotban fennmaradt Qing-dinasztiabeli népi házegyüttes is egyben. A lakóházat most folklór múzeummá alakítják át. A lenyűgöző, 8700 négyzetméteren létrehozott építmény-együttes hat nagyobb, és 20 kisebb udvarra oszlik, összesen 313 szobából áll.

Lingxian járásban a Wangjia elnevezésű lakóház egy löszemelvényen épült, a járás történelmében az egyik legjelentősebb, Wang nevű családnak volt a lakása. Kisebb csoda, hogy az épületegyüttes házait a családnév Wang kínai jelének megfelelően helyezték el. A közel 35 ezer négyzetméter területű ?lakás" az említett Qiaojia udvar négyszerese. Legfőbb jellemző vonásai közé a fa-, a tégla- és a kőfaragások tartoznak.