Régen a császári dinasztiák idején minden évben különböző nagyszabású szertartásokat illetve ünnepségeket rendeztek, hogy imázkozzanak az Ég, a Föld, a Nap, a Hold, a természet istenének a kellemes időjárásért, bő aratásért, a nyugalomért. A szertartások közül az égisten tiszteletére rendezett szertartás a legjelentősebb volt. A kínai császárok az égisten fiának nevében kormányozták az országot és a népet, ezért az Égisten tiszteletére tartott ádozati szertartás előjogának köréhez tartott, az átlagembereknek nem volt joguk beleszólniuk.

1420-ben kezdtek meg az Égtemplom épitésébe. A 1368 és 1911 között urakodott Ming és Qing dinasztiák olyan helye volt, ahol a császárok nagyszabású szertartásokon imádkoztak a bő aratásért, azaz a tiltott várostól délre fekszik. Területe négyszer akkora, mint a tiltott városé. Az égtempolm déli részének fala a négyzetalakú, északi részénak fala pedig félkör alakú, ez összhangban van az őskínaiak olyan felfogásával, amely szerint az Ég köralakú, a Föld pedig a négyzet alakú.

Az Égtemplom a belső és a külső részből tevődik össze. Fő épitványei a belső rész tengelye két oldalán koncentrálódnak. Déltől a köralakú oltárdomb, a köralakú Huangqiong pavilon és a Qinian pavilon áll. Az oltárdomb három szintes kőtalapzaton emelkedik, minden szintjét fehérmárvány-korláttal látták el. Az oltárdomb az Égistennek bő aratásért való császári imádkozás fő szinhelye volt.

1 2 3 4