Makaó, kínai neve Aomen, hazánk egyik különleges gazdasági övezete. A kínai szárazföld délkeleti tengerpartjánál fekvő Makaó Kanton tartománytól délre, a Gyöngy-folyó torkolatától nyugatra fekszik. Északon a Zhuhai kiemelt gazdasági övezet határolja, északnyugaton a Xinjiang azaz a Xi folyó. Makaóból jól látható a 40 kilométernyire fekvő Hongkong délnyugati része. Makaó három szigetből áll, a Makaó, a Dangzai és a Luhuan szigetből. Összterülete 16,92 négyzetkilométer, lakossága körülbelül 435 ezer fő, annak 97 %-a kínai. Makaó történelme több mint 400 éves múltra tekinthet vissza. A majdnem 100 éves tengerfeltöltés eredményeként Makaó jelenlegi területe nagyban megnőtt. Makaó legmagasabb pontja a gránitsziklák alkotta Colonane-szigeten álló, a 174 m magas Tashitang domb.

Makaó régóta Kína területe, amely a múltban a volt Kanton tartománybeli Xiangshan megyéhez tehát a jelenlegi Zhuhai városhoz tartozott. A vidék az újkőkor óta lakott. Miután Qin Shi-Huang császár időszámítás előtt 221-ben egyesítette Kínát, Makaó területe Panyu megye része volt a Nanhai prefektúrában.

A Ming-dinasztia idején, tehát a 15. században a császár idetelepült halászokkal templomot építtetett a Makaó déli részén fekvő Mage nevű dombon a tenger Istene és a menny Istennője, azaz a Mazu dicsőítésére. Mazu a tájnyelven az édesanyát jelenti. A Mazu templom mára Makaó szimbólumává vált.