Összesen öt szoborból áll a csoport, a középső a Sákjamunié. A komoly arckifejezésű Buddha magas ül a lótusz formájú ülésén. Sákjamuni mellett tanítványai álltak.

A 158-as barlangra a fekvő Buddha-szobor jellemző. A szobor 16 méter hosszú. A szájhagyomány szerint ezt Sákjamuni elhunytakor bemutatott testgesztusa szerint faragták.

A mogaoi barlang-együttesre jellemző legértékesebb művészet természetesen a barlangbeli freskó. A festmények az elmúlt évszázadok során a külső erő szétmállasztása ellenére mégis színességüket, komplett körvonalukat tartották fenn. A falfestményeket a tartalom általában a buddhista szutrában feljegyzettekből rajzolták. A festményen szereplő figurák szakértők figyelmét keltették fel, azokat Feitian-nak, vagyis "Repülőszent"-nek hívják, mert ezeknek az alakoknak a művészeti értéke igen magas.

A buddhista világban a „repülő szentek" általában énekelnek, táncolnak és szétterjesztenek virágszirmokat, amikor buddhista elméletet prédikálnak a Buddhák. Mogaonál a, szobrokkal és freskókkal rendelkező több mint 490 barlang szinte mindegyikének a falfestményen rajzolva vannak a repülő szentek figurái. Ezek vagy kézben lótuszvirágokat tartanak, vagy húros hangszereket, életűen rajzolódnak az előadásuk színhelyén.

Zhengni, a Tsinghua Egyetem Szépművészeti Karának tanára többször utazott a barlang-komplexumhoz, elárulta tudósítónknak, hogy legjobban csábítja a "repülőszent". Elmondta:

"A repülőszent figurák?ha alaposan nézzük?szárnyak nélkül tudnak repülve táncolni, rajtuk romantikus színek rajzolódnak. A szépművészet szempontjából kiindulva a figurák szerkezetét és formáját mind-mind finoman tervezték. Ha sokáig figyelünk, azt érezhetik, hogy élve mozognának a figurák."