Pingyaóban tartózkodva olyan érzés, élmény keríthet mindenkit hatalmába, hogy múltbeli világban van, teljesen maga mögött hagyva a mai valóságot. A szakértők, tudósok itt értékes leletekre találhatnak, az üzletemberek átvehetik a "shanxi üzleti kultúra" kapcsán felgyülemlett tapasztalatokat, a turisták pedig gyönyörködhetnek a történelemben, átérezhetik a háromszáz évvel ezelőtti monetáris központ egykori nyüzsgését.

Az ősrégi város darabjait, útjait és épületeit az emberek ősi szimbólumának, az egészséget, vidámságot, örökkévalóságot és hosszú életet jelentő teknősbéka formában rendezték el, a világörökségbe 4 nagyobb, 8 kisebb utca és 72 sikátor tartozik.

Pingyao óvárosát az időszámításunk kezdete előtti 9. században kezdték építeni. A Ming-dinasztia idején, 1370-ben a földtéglákból rakott városfalat lebontva kőfalat emeltek. A városi fal hossza összesen 6,2 kilométer, magassága 10 méter, átlagos vastagsága pedig 5 méter volt. A falakat több mint három méter széles mesterséges folyó zárja körül.

Az óvárosnak mindössze hat kapuja van, keleti és nyugati irányban kettő-kettő, a déli és az északi oldalon egy-egy található. Az érkező ellenség megfigyelésére minden öt méteren bástyákat húztak fel. Az óváros környékén további 72 támadás-elleni építmény található.

Az óváros belsejében számtalan tradicionális lakóház maradt ránk jó állapotban. Ezek tipikus észak-kínai építészeti stílusúak, s még jól láthatók rajtuk az építészeti finomságok is. Átfogó építészeti stílusuk meglehetősen ódon, így lett a Ming-dinasztia Shanxi tartománybeli arculatának és folklórjának jelentős központja.