A sónak köszönheti felvirágzását és visszaesését is a több ezer éves múltra visszatehintő sóváros, a legendás ősi Heijing.

Heijing a dinoszauruszok hazájának is nevezett Fengxian megyében fekszik. A területen már régóta termelnek sót. A megye hegy mellett van, és folyó is arra. 4000 ezer évvel ezelőtt Azhao, egy yi nemzetiségű lány éppen bivalyt legeltetett, amikor észrevette, hogy a hegy lábánál természetes sós víz folyt. Heijing akkori lakói elkezdték használni ezt a sós vizet, később ástak egy tavacskát is, ahol már el is tudták raktározni. Mivel egyszerű módszerekkel dolgoztak, csak a királyságot tudták elláttni.

A Yuan-dinaszti idején a császári udvar felfedezte magának Heijinget, az ottani tisztviselők ekkortól csak sótermeléssel és sószállítással foglalkoztak, viszont még mindig csak 2-3 kút volt. A Ming-dinasztia idején az udvar segjtségével gyorsan fejlődtek a heijingi sókutak. Néhány száz év fejlődés után a Qing-dinasztia idején virágzott a heijingi sóipar. Egész Yunnan tartomány sóadójának 64 százalékát a heijingi sókutak termelése után fizették. Ekkor azonban már gyorsan fejlődött a tengeri sóipar, aminek következtében Heijing, a régi sóváros elvesztette jelentőségét, a sótermelés leszálló ágba került.

Heijing mára már megszűnt sótermelő központként létezni, ugyanakkor megmaradtak a régi épületek, és szinte érintetlen a hely hagyományos kínai arculata. A kő- és fafaragások, a régi hidak és toronyok, a régi színpadok vonzzák a bel- és külföldi turistákat, látogatókat.

A Long-templomban található egy tábla, amelyen a Qing-dinasztia Yongzheng csácsárának írása olvasható. A tábla hossza több mint 2 méter, magassága 80 centiméter. A régi városban van a Qingan nevű gát, amelyet a Ming-dinasztia idején kezdtek építeni és a Qing-dinasztia idején fejeztek be. Ma is árvízmegelőzési szerepe van, érdemes felkeresni.

A Wu családi udvar a régi Wu család lakóhelye volt, földből és fából építették. A Wu család tagjai sókereskedelemmel foglalkozó gazdag helyi üzletemberek voltak. A Wu udvarházat 1837-ben kezdték építeni, 1858-ben átépítették. Az építés több mint 20 évig tartott. A Wu családi udvarház a hegy mellett fekszik, a hegy adottságait kihasználva építették. A főépület háromemeletes, 99 szobája és 108 ajtaja van. A Wang családi udvarának tervezője Pekingből hívott korabeli neves építészeket, így lehetséges, hogy még francia stílusjegyeket is meg lehet figyelni az udvarházon. Érdekesség, hogy két rejtett menekülési út is vezet a föld alatt az udvarházból.

A Qing-dinasztia idején a Wu családból való Wu Weiyang kiválóan üzletelt, a leggazdagabb heijingi ember volt. Nemcsak saját sókútja volt, hanem másoktól is megvásárolta a sólepárló berendezéseket, valamint fegyvereseket szervezett a sószállítási út védelmére.

A régi sótermelő háznak köszönhető Heijing gazdagsága. Az óriás vízhordó szerkér, az emeletes párologtató emelvények és a munkások házai tanúskodnak a régi sóipar felvirágzásáról.

És hogy Heijingben hogyan készítették a sót? Először az erős fialtalok a sókútból kiemelték a sós vizet, amelyet a tavacskában raktároztak, ahonnan vízhordozó szekérrel szállították a párologtató emelvényre. És még ez itt összegyűjtött sóval is több műveletet végeztek, azaz bonyolult, időigényes, megerőltető munka volt a sótermelés.

Heijing ugyan aprócska régi város, kis épületekkel, de mégis érdekes hely a maga évszázados különlegességeivel.