Kínában mindenki ismeri a mondást, miszerint, aki még nem járt a kínai nagy falon, az nem is igazi férfi. A kínaiak számára nagyon fontos a nagy fal. Minden külföldi, így az állam- és kormányfők is, mindig megtekintik a nagy fal valamelyik részét, ha eljönnek Pekingbe.

Jelenleg a kínai nagy fal következő néhány szakaszát érdemes felkeresni Pekingnél: Badaling, Mutianyu, Simatai, Juyong-bástya és Jiankou. Közülük a Badaling nevű falszakasz tökéletes turisztikai létesítményekkel rendelkezik, például van sikló, üzlet, valamint a létesítmények akadálymentesítve is vannak. Ugyanakkor sokan azért is látogatnak a Badaling nevű falszakaszhoz, mert ez van legközelebb a főváros központjához. Ráadásul ma már vonattal is el lehet ide jutni. A 2-es metró Xizhimen megállójának közelében fekvő Pekingi Északi Pályaudvarból az S2-es vonattal másfél órás utazás után lehet megérkezni a Badaling Nagy Fal nevű megállóhoz. A vasúti megállótól pedig gyalog már nincs messze a badalingi nagy fal bejárata.

A külföldi turisták többsége a kínai nagy fal Mutianyu nevű szakaszához is ellátogat. Ennek ellenére itt kevesebb a turista, az idegenforgalmi létesítmények ugyanakkor ugyanúgy kiépítettek, a tája pedig még szebb is, mint Badalingnál. Mutianyu-höz viszont vonat nem jár, taxival pedig nagyon drága az út. A legolcsóbb megoldás a távolsági busz: azzal körülbelül két órát kell utazni és csak 100 jüanba kerül, amiben viszont már benne van a bejárati jegy ára is. A kínai nagy fal Mutianyu szakaszánál csak néhány helyen lehet élelmiszert vásárolni, ezért enni- és innivalót előre kell venni. A hegy lábánál fekszik egy étterem, hasonlít egy nagy üvegházhoz. Az étterem rendkívül finom konyhával büszkélkedhet, különösen a hongzun, azaz a szivárványos pisztráng kitűnő. Az étterem a külföldi turistáknak angol nyelvű menüvel is szolgál, úgyhogy nekik is könnyű eligazodni a kínai konyha fogásai között.

A Hebei tartomány Yixian járásában a Zijingling-hegyláncon felépített Juyongguan-bástya neve magyarul annyit tesz, hogy „A népi munkások a falak építésére települtek a bástya környékére", vagyis a bástya építésekor nagy számban telepítettek ide munkásokat és azok családját. A jó fizikumúak felmászhatnak a Juyong-bástyára. Ennek az az érdekessége, hogy a lehető leghívebben megőrizték történelmi formájában. Kevés rajta a javítási nyoma és kevés benne a modern elem. A kínai nagy fal Juyong-bástyáját 2012 májusában nyitják meg újra.

Ha valaki bírja fizikai erővel és nagy a bátorsága, valamint elég tapasztalattal rendelkezik, akkor a kínai nagy fal Jiankou nevű szakasza neki való. Ezt a részt még nem hozták rendbe, és nem is látogatható, csak a környéke. Elég veszélyes hely, de itt a legszebb a táj, érdemes odamenni.

Kína hosszú múltra tekinthet vissza és ragyogó kultúrával, rengeteg idegenforgalmi látványossággal rendelkezik. 1985-ben csatlakozott a világörökségről szóló konvencióhoz. Két év múlva, 1987-ben az UNESCO elsőként a kínai nagy falat, a pekingi Téli Palotát és négy további objektumot vett fel a világörökség listájára. Jelenleg 29 kínai objektum szerepel ezen a listán. Ezzel Kína a harmadik a listán nyilvántartott országok között. A világ hetedik csodájaként nyilvántartott kínai nagy fal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építménye és több mint 7 ezer kilométer hosszan húzódik Észak-Kínában.

A kínai nagy fal története az időszámítás előtti 7. századba nyúlik vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat, illetve erődítményeket és az ellenség érkezését jelző létesítményeket építettek az északon élő népek támadásai ellen. Később falakkal kötötték össze ezeket az építményeket. Majd a Tavasz és az Ősz, valamint a Hadakozó fejedelemségek korában (az időszámításunk kezdete előtti 770 és az időszámításunk kezdete előtti 221 között) a különböző fejedelemségek hegemóniára törekedtek, ezért az egyik háború követte a másikat. A fejedelemségek a határvidék domborzatát kihasználva falakat emeltek egymás ellen. Később, az időszámításunk előtti 221-ben Qin Shi-huan császár egyesítette az egész országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen. Addigra a nagy fal hosszúsága már meghaladta az 5 ezer kilométert. A Qin-dinasztiát követő Han-dinasztia több mint 10 ezer kilométerre növelte a nagy fal hosszát. Két évezred során a különböző kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. Ha összeadjuk az összes falszakaszt, akkor hosszúságuk meghaladja az 50 ezer kilométert. Ez hosszabb az Egyenlítőnél.

A ma is látható nagy fal az 1368 és 1644 között fennállt Ming-dinasztia idején épült katonai létesítmény. Ez a nagy fal az északkelet-kínai Liaoning tartományból, a Yalujiang folyó partjától indul. A „kínai nagy fal első bástyája" néven emlegetett Shanhaiguan Hebei és Liaoning tartomány egymással határos területén fekszik, ez a nagy fal induló szakaszának első bástyája. A Shanhaiguantól északra a Yanshan hegység található, délre a Bohai-tenger. A bástyáról látványos hegyi és tengeri panoráma tárul a szemünk elé. A Shanhaiguan magyarul annyit tesz, hogy „hegy és tenger bástyája", mint látható, a név pontosan írja le a bástya elhelyezkedését. A kínai nagy fal kilenc tartományon, tartományi városon és autonóm területen halad át, és egészen Gansu tartományig húzódik, itt van a híres Jiayu-bástya. Végül a Góbi sivatag homokjában vész el. Hosszúsága 7 ezer 300 kilométer. A kínai nagy fal nyugati szakaszának a kiindulópontja a Jiayuguan-bástya Gansu tartomány Jiayuguan városában található. A bástyát a Ming-dinasztia Hongwu császárának az ötödik évében (1372-ben) építették. Mivel a bástya a Jiayu-hegyen épült, innen származik a neve. Később Béke-bástyának is hívták.

A kínai nagy fal rendkívül bonyolult földrajzi körülmények között épült - hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át. Kivitelezése a kínai nemzet tehetségét tükrözi.

A kínai nagy fal nagy része hegyvonulatokon kígyózik. A fal külső oldala meredek sziklákon nyugszik. A korabeli katonai technikával alig volt lehetőség a nagy fal bevételére.

A nagy fal mindkét oldalát nagyméretű téglákból és tégla alakú kődarabokból rakták fel. Belsejét pedig agyagból, illetve kőzúzalékból döngölték. A támadásoknak leginkább kitett részeken a nagy fal magassága 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. Egyszerre négy ló száguldhatott rajta egymás mellett. A háborúk idején csapatok közlekedhettek, élelmiszereket és fegyvereket szállíthattak rajta. A fal tetején kifelé lőnyílásokat alakítottak ki. A belső oldalon kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszereket és fegyvereket tároltak. Az őrködő katonák is itt aludtak. A háború idején a fal fedezékként szolgált. Ha az ellenség jött, a kilátópontokon tüzet gyújtottak és füstjeleket adtak. Ezzel a módszerrel rövid idő alatt az ország belsejébe továbbították az információkat.

Ma már nincs katonai jelentősége a nagy falnak. De történelmi, építészeti és turisztikai jelentősége örökké megmarad.

(írta/fordította: Liu Xuesi)