Peking Kína fővárosa, az ország politikai és kulturális központja. A város a Huabei, vagyis az Észak-kínai-alföld északi peremén fekszik. Földrajzi elhelyezkedése szempontjából Peking az olaszországi Rómával, illetve a spanyolországi Madriddal azonos szélességi fokon terül el. A város éghajlata szárazföldi monszun, viszonylag hosszú a tél és a nyár, rövid és száraz a tavasz és az ősz. Az évi átlaghőmérséklet 11,8 Celsius-fok. Peking hosszú múlttal rendelkezik, már háromezer évvel ezelőtt is város volt területén. Kezdetben, a Tavasz és Ősz korszakában (i. e. 770 – i. e. 221) Peking az egymást követő fejedelemségek fővárosaként működött. A Qin- és a Han-dinasztia, valamint a Három Fejedelemség korszakában a pekingi körzet Észak-Kína jelentős települése volt. A Jin-dinasztiában volt először Peking az ország fővárosa. Ezután a Yuan-, a Ming- és a Qing-dinasztiában volt Peking a főváros. Összesen 34 császár küldte innen parancsait, és irányította az egész országot.

Jelenleg Pekingben az országos turisztikai besorolásnak megfelelően az úgynevezett „négy A" szintű területek között található például az Ég Temploma, a Ming-kori 13 sír, a Nyári Palota, a Tengeri Akvárium, a Beihai-Jingshan körzet, a Nemzetiségek Parkja, a Tudományos, Műszaki és Technológiai Csarnok, a Pekingi Állatkert és a Botanikus kert.

A Ming-dinasztia császári sírtelepe nagyrészt Peking külvárosában Changping járásban fekszik. A városközponttól mintegy 50 kilométerre, északra fekvő festői szépségű völgyben a Ming-dinasztia (1368-1644) 13 császára, illetve közeli hozzátartozói nyugszanak. A sírok közül csupán néhány látogatható. Ezt a látványosságot általában a kínai nagy fal badalingi szakaszához történő látogatás során szokták felkeresni.

A 13 Ming-sír monumentális és pompás, látványa magával ragadó, ez Kína legépebben megmaradt sírtelepe. A 13 sír közül a legimpozánsabb a Changling (a Yongle néven ismert Zhu Di császáré) és a Dingling (a Zhu Yijun néven született Wanli császáré). A feltárások azt bizonyították, hogy a Dingling föld alatti palotájának kőből készült íves szerkezete igen szilárd, a körülötte levő vízelvezető berendezések épen maradtak, ezért a föld alatt csak kevés víz gyűlt össze.

A kőívek mindegyike jó állapotban maradt fenn. Mindezek azt tanúsítják, hogy az ősi kínaiak magas szintű technológiával rendelkeztek a föld alatti palotaépítés terén.

A Ming-sírok léte egy államcsínynek volt köszönhető. A Ming-dinasztia első császára, a Zhu Yuanzhang néven született Hongwu Nankingban székelt. Közvetlenül halála előtt egyik unokájának adta át helyét. Mivel negyedik fia, Zhu Di, a későbbi Yongle császár elégedetlen volt apjának ezzel a döntésével, államcsínyt hajtott végre és sikerült megkaparintania a hatalmat. Hongwu császár unokája az államcsíny során eltűnt, hogy mi történt vele, az mindmáig ismeretlen.

Miután trónra lépett Nankingban, Yongle császár ott nem érezte magát biztonságban, ezért átköltöztette a fővárost Pekingbe. Ezután egy sírtelep helyének kiválasztásával bízta meg beosztjait. Végül úgy döntöttek, hogy Peking északnyugati környékén egy olyan festői szépségű helyen létesítik a sírtelepeket, amelyet könnyen lehetett védeni, de nehéz volt bevenni. Saját sírjának a Changling nevet adta. A sírtelepeken az építkezések 1409-ben kezdődtek, és majd csak 1644-ben fejeződtek be. Összesen 13 császárt temettek el, innen kapta a 13 sírtelepként emlegetett nevét a császári temető.

A sírtelepek stílusa lényegében hasonlít Hongwu császáréhoz, a Ming-dinasztia első császárának sírjához. A sírtelepek tengelyén egy úgynevezett Isten-út fekszik, amely két oldalán szintén óriási kőszobrok állnak. Ez a császárok méltóságát mutatja. A főbejárat előtt egy több mint 450 éves, fehér márványdarabokból készült magas dísztorony emelkedik. A torony közelében a sírtelepek főbejárata, azaz a Dagong nevű kapu áll. Korábban a császárok rajta keresztül jutottak be a sírtelepre akkor, amikor tisztelettel és kegyelettel adóztak őseiknek a halottak napján. Mintegy 40 kilométer hosszú, tíz őrtoronnyal tagolt magas fal övezi a sírtelepeket. Az őrtornyoknál katonák állomásoztak, akik védték a sírtelepeket.

A sírtelepeken különböző létesítményeket építettek a sírtelepek személyzetének és az ott állomásozott katonák részére. Például eunuch-kerteket, kertészházakat, laktanyákat hoztak létre.

A császárok számos mesét terjesztettek a sírokról, hogy örökké megőrizzék azok ismeretlenségét, titokzatosságát. Ezen kívül nagy gonddal rejtették el a sírkápolnákat is. Erre a Dinglin nevű sírtelep a példa. Felszíni faépületeinek nagy része tönkrement. De kőalapzata épségben fennmaradt. A fal által körülvett hatalmas sírdomb előtt egy pavilon áll, amelynek közepén hatalmas sírkő emelkedik.

A sír rendkívül titokzatos. 1956 májusában a régészek a sírdombot övező falnál egy helyen véletlenül némi téglaközi különbséget láttak és innen kezdték az ásatást. Később kiderült, hogy itt van a föld alatti palotához vezető folyosó nyílása. A hosszú folyosón sok helyen megtévesztő utat építettek. Amikor már néhány tucatnyi méterre megközelítették a sírkápolnát, a régészek nem tudták tovább folytatni a feltárást, hiszen semmilyen olyan jelet sem találtak, amely a föld alatti palota irányára mutatott volna. Végül véletlenül találtak egy útbaigazító kődarabot. Elképzelhető, hogy a sír valamely építésze szándékosan hagyta ránk ezt a követ. Rajta olyan szöveg olvasható, amely eligazít, hogy merre és milyen messzire van a föld alatti palota kapuja. Ezen útbaigazítás alapján sikerült megtalálni az 1195 négyzetméter alapterületű sírkápolnát. Az ebben levő elő-, középső, hátsó, bal- és jobboldali termeket mind kődarabokból rakták fel. A középső teremben három fehér márványból készült trónszék áll. A hátsó a főterem, ahol három fakoporsó helyezkedett el. A középső a legnagyobb, amely Wanli császár nyughelye, a másik kettő pedig két feleségéé. Körülöttük 26 láda volt, jádetárgyak, porcelánvázák és más kisebb tárgyak voltak. Összesen több mint 3000 lelet került elő.

Színpompás textilcikkek, ruhák, arany- és ezüstékszerek, számos arany-, ezüst-, jáde- és porcelánedény került itt elő a föld alól. Minden teremben óriási porcelánedények álltak, amelyek mécsesként szolgáltak, tele voltak olajjal. Ennek segítségével kívánták a sírkamra oxigénjét elszívni. A többi császári sírt eddig még nem tárták fel.

Kínában a legteljesebb, a legimpozánsabb, az építészet terén is jelentős, fennmaradt császári sírtelep azonban nem a Ming-dinasztia sírtelepe, hanem a Qing-dinasztia keleti sírtelepe. Ez 78 négyzetkilométeren terül el. A Qing-dinasztia 5 császára, 15 császári feleség és több mint száz ágyas nyugszik itt. Abban azonban mindkét sírtelep megegyezik, hogy a sírtelepen belüli építmények nagy gondossággal és odafigyeléssel készültek.

(Írta/fordította: Liu Xuesi)