Zhoukoudian, a pekingi ősember lelőhelye Pekingtől 48 kilométerre délnyugatra, a Fangshan kerületben, a Longgu-hegyen fekszik. A lelőhely a síkság és a hegy találkozásánál található. 1921-ben a Peking környéki Zhoukoudian körzetében fekvő barlangban egy svéd, egy osztrák és egy amerikai tudós az ősemberek használati eszközeinek maradványait fedezte fel. Az itteni barlangokban 1921-től kezdődően mind a mai napig sok megkövesedett emberi csonttöredéket és egyszerű szerszámot találtak a régészek.

A hegyoldalon sok kisebb-nagyobb barlang található, amelyek közül a legnagyobb kelet-nyugati irányban 140 méter hosszú. Az emberek ezt a majomember vagy ősember barlangjának nevezik. Az archeológusok a Zhoukoudian körzet legfontosabb lelőhelyének ezt a barlangot tartják. 1987-ben az UNESCO felvette a világörökségek listájára az ötszáz ezer évvel ezelőtt itt élt pekingi előemberhez kapcsolódó leleteket.

Az emberiség gyermekkorával kapcsolatos kutatások mindig érdekelték az embereket. Lassan már 100 esztendeje annak, hogy a tudósok Peking környékén Zhoukoudian körzetében ősemberkoponyát találtak. A lelet akkoriban hatalmas érdeklődést keltett az egész világon.

1929-ben talált Pei Wenzhong, a híres kínai paleontológus a pekingi Fangshan kerületben fekvő Zhoukoudianban egy teljes koponyát, amiről később kiderült, hogy a pekingi ősember koponyája. Az egész világ felfigyelt a szenzációs tudományos értékű felfedezésre. A koponya hat-hétszáz ezer évvel ezelőttről való, a felfedezést nagy érdeklődéssel fogadta az akkori világ, és azóta is az egyik legjelentősebb felfedezésnek számít a maga területén. Sajnos a kínai-japán háború idején a pekingi ember koponyája elveszett, és mindmáig ismeretlen a holléte.

A svéd, amerikai és osztrák tudósok által megtalált maradványokat 1926-ban az osztrák szakértő rendszerezte. Az 1921 és 1923 között feltárt fosszíliák között 2 emberi fogat is találtak.

1936-ban Jia Lanpo vezette Zhoukoudiannél az ősember maradványainak feltárását, akkor 3 koponyát találtak.

1966 tavaszán a Kínai Tudományos Akadémiai Őskori Gerincesek és Paleontológiai Kutatóintézete Zhoukoudiannél megtalálta a pekingi ősember egy csontját, egy koponyafalcsontját és egy fogát.

1973-ban Zhoukoudianban Qiao Qi, a Kínai Tudományos Akadémia szakértője a Shanding-barlangban 18 ezer évvel ezelőtt élt embertől származó fogat talált.

A Zhoukoudiannél levő barlangokban folytatott feltárások az eltelt időszakban sikeresek voltak, hiszen összesen 6 koponyát, 15 alsó állkapocscsontot és 153 fogat találtak a régészek. Az ottani ősembermaradványok között van egyebek közt a körülbelül 18 ezer évvel ezelőtt élt shanding-barlangi ember és a pekingi ősember is. Az 1933-ban feltárt shanding-barlangi emberek nemcsak jól ismerték a halászatot és vadászatot, de csonttűvel állatbőrből ruhákat is tudtak készíteni. Valamiféle vallási elképzeléseik is kialakultak már. Esztétikai érzékük is fejlett volt, hiszen többek között állatfogakkal díszítették magukat.

A második világháború idején az 5 teljes pekingi ősember koponyának, 147 fognak, combcsontoknak, arccsontoknak és az összes shanding-barlangi emberi maradványnak az Egyesült Államokba történő szállítás közben rejtélyes módon nyoma veszett. Miután a második világháború befejeződött, mind az Egyesült Államok, mind Kína, mind Japán kezdte keresni a pekingi ősember eltűnt maradványait, de máig sem jártak eredménnyel.

Régen a pekingi Xiehe kórházban őrizték az 1927 után feltárt pekingi ősember maradványait. 1937-ben Japán háborút indított Kína ellen, és Pekinget is elfoglalta. Azonban a Xiehe kórház az Egyesült Államokhoz tartozott, márpedig a pekingi ősember maradványait itt őrizték, ezért a leletek akkor még biztonságban voltak.

1941-ben a Japán és Amerika közötti kapcsolat egyre feszültebbé vált. A koponya biztonsága érdekében az Egyesült Államokba akarták szállítani a pekingi ősember maradványokat. 1941. december 1-jén az amerikai katonáknak átadták a pekingi ősember koponyáját. December 8-án azonban a japán hadsereg hirtelen elfoglalta Pekinget és Tiencsint, a koponyának pedig nyoma veszett. Az eltűnt leletek megtalálása azóta is minden kínai kívánsága.

A pekingi ősember által használt barlangokban tűzhasználat nyomai maradtak ránk, ami több százezer évvel tolta ki az emberiség tűzhasználatával kapcsolatos ismereteink történelmét. A barlangokban hamura és elégett állati csontokra találtak. A legnagyobb hamut tartalmazó réteg vastagsága 6 métert tett ki. Ezek a hamumaradványok azt mutatják, hogy a pekingi ősemberek nemcsak a tüzet tudták használni, hanem képesek voltak megőrizni az úgynevezett tűzmagot.

A barlangokban talált több mint 10 ezer lelet között számos kőtárgy és eszköz is van. Legnagyobb részük kis méretű edény és egyéb eszköz. A legrégibbek nagyobbak és durvábbak, és kisebb darabokból készültek. A középső szakaszban készült kőtárgyak kisebbek lettek, a kőeszközök élesebbek. A késői szakaszban készült kőtárgyak még kisebbek, ekkor megjelentek a kőfúrók is. Az ősemberek primitív fegyverként és termelőeszközként ezeket a kőtárgyakat használták fel a természet elleni küzdelemben, közben átalakították önmagukat is. Mindez azt mutatja, hogy a pekingi ősemberek primitív, egyszerű eszközeiket fel tudták használni a termelő munkában. Ez alapvető különbség az emberek és a majmok között.

Az előkerült leletek azt bizonyítják, hogy a több százezer évvel ezelőtt Zhoukoudian körzetben élt pekingi ősemberek gyűjtögető és vadászó életmódot tudtak folytatni. A pekingi emberek a majomember és az értelmes ember közbülső szakaszában kialakult ősemberek voltak. A Zhoukoudiannél folytatott ásatások nagy jelentőségűek voltak a biológia és a történelem alakulása, valamint az emberiség fejlődésének kutatása szempontjából egyaránt.

A pekingi ember leleteinek felfedezése meggyőző bizonyítékként szolgált az emberiség eredetének kutatásához, és megoldotta a több mint fél évszázados tudományos vitát arról, hogy a kiegyenesedett ember (homo erectus) vajon még majom-e, vagy már ember. A tények szerint az emberiség kezdeti szakaszában a testalkat jellemvonásai, kulúrjellege és társadalmi szervezeti felépítése alapján valóban létezett a kiegyenesedett emberek korszaka, akik az értelmes emberek ősei voltak. A kiegyenesedett emberek a majom emberré válásának folyamatában középen helyezkedtek el. Ma a világon a kiegyenesedett emberek tipikus jellenvonásait a pekingi ősemberekről mintázzák. A világ ősemberlelőhelyei közül a pekingi ősemberé rendelkezik a leggazdagabb, legteljesebb és legértékesebb leletekkel.

A pekingi ősember lelőhelyét 1987 decemberében vették fel a világörökségek listájára. A Világörökségi Bizottság úgy ítélte meg a pekingi Zhoukoudian lelőhelyet, hogy az nemcsak az emberiség legrégibb korát bizonyítja az ázsiai kontinensen, hanem az emberiség fejlődésének folyamatát is. Ez az emberiség legrégibb kultúrájának vitathatatlan bizonyítéka.

(Írta/fordította: Liu Xuesi)