Kínában megszámlálhatatlan módja van annak, hogy egyik helyről eljussunk a másikra. Repülőgép, autó, vonat, hajó, autóbusz, motorkerékpár és kerékpár magától értetődően mindenki rendelkezésére áll, de triciklivel, rénszarvasszánnal és tevekaravánnal is közlekedhetünk, hogy az egzotikusabb utazási eszközök közül is említsünk. És ha már eljátszunk ezzel a gondolattal, akkor meg kell állapítanunk, hogy van egy hely Kínában, ahol akár űrhajóra is pattanhatnánk. Ha Vlagyivosztokban olcsóbb lenne a paradicsom, ahogy a régi viccben áll, de persze a paradicsom Kínában olcsóbb.

Hajdanában Bajkonur neve jól ismert volt a magyar hírfogyasztók számára, ma viszont a legtöbben gyaníthatóan inkább csak a Csinibaba című filmből ismerik a szót, manapság már a hírekben alig szerepel a kazahsztáni város neve.

Ugyanakkor a Kínáról szóló hírekben megbízható rendszerességgel találkozhatunk a kínai Bajkonur vagy a kínai Cape Canaveral, azaz Jiuquan város nevével, mégpedig természetesen a Jiuquan Űrközpont okán, amely Kína legfontosabb és legrégebbi, még 1958-ban alapított űrközpontja valahol a Góbi sivatagban.

A Góbi sivatagot sokan gondolják a Szaharához hasonló területnek, holott a Góbinak csak kisebb része homoksivatag, nagyobb részén azért van valamiféle gyér növényzet. Természetesen a Jiuquan Űrközpont sem homokbuckák között, és nem is vándorló homokdombokra épült.

Nem ez az egyetlen furcsaság a várossal és a hozzá tartozó űrközponttal kapcsolatban. A két hely igen szép távolságra, mintegy 200 kilométerre fekszik egymástól, ami az űrhajók és műholdak fellövése során adódó kellemetlenségek miatt tulajdonképpen érthető is. És ugyan 200 kilométer Kínában nem föltétlen jelent rettentő nagy távolságot, azért egy városon belül már itt sem mindennapos dolog. Olyannyira, hogy a területének nagysága alapján a világ egyik legnagyobb városának számító Jiuquan város és a Jiuquan Űrközpont már nem is ugyanazon a tartományon belül fekszik, míg az előbbi Gansu tartomány része, addig az utóbbi már Belső-Mongólia Autonóm Területhez tartozik. És hogy még bonyolultabb legyen a kép: az egész létesítmény Dongfeng űrváros részét képezi, ahol az űrközpont mellett katonai repülőtér, űrmúzeum, és hősi temető is helyet kapott.

A Jiuquan Űrközpont egyébként 20 000 embernek biztosít állást és lakhatást. Ehhez képest Jiuquan belvárosában mindössze 110 ezren élnek.

A város nevének eredetéről van egy jól ismert legenda. Wu kínai császár csapatai az időszámításunk előtti 121-ben győzelmet arattak a xiongnuk, azaz az ázsiai hunok felett. Az ütközet után a katonák a várostól keletre levő forrásnál táboroztak. Wu császár a győzelem jutalmául a hadseregnek egy korsó értékes bort ajándékozott. A Han-dinasztia tábornoka, Huo Qubing a győzelmet kivívott katonáival együtt szerette volna a jutalmat elfogyasztani, azért a rendkívüli bort beleöntötte a táborhelynél levő patakba. A megkeresztelt patakvízből aztán a katonáival együtt ihatott a döntő győzelem örömére. Később ennek emlékére Jiuquan, azaz „Borforrás" néven kezdték emlegetni a szóban forgó patakot, és az itt alapított Han-kori prefektúra is ezt a nevet kapta. A Han-dinasztia vége felé a területen már jelentős katonai garnizon volt.

De ezzel még nincs vége a várossal kapcsolatos érdekességeknek. A népszerű legendák szerint az élelmiszerként és a hagyományos kínai gyógyászatban gyógynövényként is már több ezer éve felhasznált rebarbara először Jiuquan környékén nőtt.

Ugyancsak Jiuquannél, pontosabban az akkoriban még külön városnak számító, ma azonban Jiuquan részét képező Suzhou városban halt meg 1607-ben Matteo Ricci híres jezsuita szerzetes és hittérítő rendtársa, a mai Hszincsiang felől karavánnal a Ming-dinasztia Kínájába érkező Bento de Gois portugál származású jezsuita hittérítő, miközben korábban alaposan kifosztották.

A mai Jiuquan prefektúra szintű város Gansu tartomány legnyugatibb részén. A 312-es számú kínai nemzeti autópályán, a Lanzhout és Hszincsiangot összekötő vasútvonalon, illetve repülőgépen, a Jiuquan repülőtéren keresztül is el lehet jutni a városba.

Az óriási területű Jiuquan prefektúra szintű város kelet-nyugati irányban több mint 500 kilométer hosszú, területe pedig több mint két Magyarországnyi: 191 342 négyzetkilométer. Ezen a járásokkal kiegészített adminisztratív területen is mindössze 1 millió körüli a lakosok száma.

Jiuquan prefektúra szintű város városi adminisztrációja Suzhouban található, ráadásul van, amikor csak ezt a területet jelölik a térképészek Jiuquan néven.

A történelemből jól ismert Suzhou (amely természetesen nem tévesztendő össze a Sanghaj közelében levő nagyvárossal) már jobban hasonlít a magyar fogalmak szerinti városra, bár azért 3349 négyzetkilométeres nagyságával éppen 13 négyzetkilométerrel nagyobb Vas megyénél. Suzhou lakossága eléri a 350 ezret, úgyhogy megint adódik a magyar párhuzam: ez nagyjából Veszprém megye népességének felel meg.

A körülbelül 1500 méter magasan fekvő Suzhout az időszámításunk előtti 111-ben alapították. Egész Gansu tartományról elmondható, hogy stratégiailag fontos helyen fekszik, és ez fokozottan igaz Suzhoura is. A Közép-Ázsiába vezető selyemút egyik ága erre vezetett, itt van a nevezetes Hexi-folyosó, érthető tehát, hogy katonai támaszpontot létesítettek itt a kínai császárok.

A terület egyik fő látványosságait jelentik a Yulin-barlangok. A közigazgatásilag szintén Jiuquan prefektúra szintű városhoz tartozó világhíres Dunhuangi- vagy Mogao-barlangoknál kevésbé ismert, ugyanakkor szintén falfestményeiről híres látványosságról van szó.

A Yulin-barlangok festményei a Tang-dinasztia idején készültek, és a kor mindennapi életét ábrázolják. Látható a festményeken földművelés, vadászat, házasságkötés, lakodalom, lakoma, sakkjátékosok, vasöntés és tánc is. A 25-ös, a 3-as és a 29-es számú barlangokban található festmények maradtak meg a legjobb állapotban.

Az Északi Wei-dinasztia idején kezdték a barlangokat kivájni, majd a mai formáját a Jüan-dinasztia idején nyerte el, tehát szűk 1000 éven keresztül alakították a Yulin-barlangokat. A barlangokban összesen több mint 100 festett szobor, valamint 5000 négyzetméter nagyságú falfestmény található. Összehasonlításul: a Dunhuangi-barlangokban összesen kilencszer ennyi, azaz 45 ezer négyzetméter falfestmény van.

A Yulin-barlangok a Yulin folyó két partján találhatók. A 41 jó állapotban megmaradt barlangból 30 a folyó keleti, 11 pedig a nyugati partján van.

Említésre érdemes még a Jiuquan Múzeum is. Kiállítási tárgyainak száma meghaladja a 6000-et, amelyek közül a legrégebbiek az újkőkorszak idejéből származnak. A Nyugati Han-, a Wei-, a Jin-dinasztia, az Északi és Déli dinasztiák, valamint a Sui- és a Tang-dinasztiák korának tárgyaiból is vannak a múzeum gyűjteményében.

A múzeum magától értetődően a selyemút kultúrájának bemutatását tűzte ki feladatául. A kiállításon a látogatók megismerkedhetnek a selyemút történetével, a selyemúton történő kereskedelem elindulásával és fejlődésével.

A Jiuquan Múzeum bemutatja azokat a zenéket és táncokat is, amelyeket a selyemúton közlekedő kereskedők hozrtak magukkal Közép-Ázsiából.

A kiállított tárgyak között kőszerszámok, fazekastárgyak, rézeszközök, arany, ezüst és jáde ékszerek, kövésetek, selyemruhák, feliratok, régi könyvek és festmények is találhatók.

(Írta/fordította: Hajnal László)