Fangchenggang Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület déli részén fekszik. Ez Kína kontinentális tengerpartjának legdélnyugatibb szakasza. Nanning, Qinzhou és Vietnam a szomszédai.

A város és a hozzá tartozó területek nagysága összesen 6173 négyzetkilométer. Ezen a nagy területen viszont kevesebb mint egymillióan, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy 850 ezren élnek. Ez nem is csoda, hiszen a tulajdonképpeni város nagysága csak 120 négyzetkilométer, miközben például a Fangchengganghoz tartozó Shangsi megyét több mint 200 ezer négyzetkilométer nagyságú erdő övezi.

Érdekes a város nemzetiségi összetétele is, hiszen Fangchenggangban összesen 21 etnikai csoport él, és a kisebbségek együttesen a helyi lakosság közel felét teszik ki. A népesség nagyobbik fele természetesen hanokból áll, őket a zhuang nemzetiség követi 40 százalékkal. Yaók és jingek is vannak, ők a lakosság 3,73, illetve 1,71 százalékát adják. A többi kisebb nemzetiség, köztük például a miaók együttesen a lakosság 0,2 százalékát jelenti.

Fangchenggangba Nanningon át vezetnek a legfrekventáltabb utak. És ez még akkor is igaz, ha repülőgépen érkezünk, mert ugyan Fangchenggangnak nincsen repülőtere, de Nanningnak természetesen van, a Nanning Wuxu nemzetközi repülőtér (NNG). Márpedig onnan mindössze kétórás autóútra van szükség, hogy eljussunk célunkhoz.

Persze sokkal többen utaznak Fangchenggangba vonattal. Vonat nem is megy máshova és nem is érkezik máshonnan, csak Nanningba és Nanningból.

Autóval és távolsági busszal is el lehet jutni Fangchenggangba (Nanningból félóránként), de hát ez Kína minden településéről elmondható. Ami viszont már nem, az a kikötő. A kikötő jelentőségét jelzi az is, hogy a város nevének harmadik eleme éppen azt jelenti, hogy kikötő. A Fangcheng mélyvízi kikötő Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen a legnagyobb a maga nemében. Jelenleg 35 kikötőhelye van, amelyekből 21 10 ezer tonna vízkiszorítású hajókat is fogadni képes mélyvízi kikötőhely. A Beibuwan, azaz Beibu-öbölben, világtörténelemből ismert nevén a Tonkini-öbölben a fangchenggangi számít Beihai után a második legnagyobb kínai kikötőnek.

Már az újkőkor idején megjelentek az első emberek ezen a gyönyörű területen. Miután Qin Shihuang császár időszámításunk előtt 221-ben egyesítette Kínát, Fangchenggang Xiangjun megye területének lett a része. A Fangcheng név a történelemben először a Song-dinasztia (960-1279) idején jelent meg. Később, immáron az utolsó császári dinasztiában, a Qing-korban (1644-1911) alapította meg Guangdong kormányzata Fangcheng megyét. 1985-ben, most már Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület részeként Fangcheng kerület lett a neve, majd 1993-ban nyerte el mai státuszát, azaz lett prefektúra szintű város.

Fangchenggang csodálatos természeti környezetben fekszik, amelyet kisebb-nagyobb hegyek és teraszos földek jellemeznek. Délen és északon alacsonyabb, a középső területen pedig magasabb hegyek vannak. Délkeleten a Beibu-öböl, (Tonkini-öböl) található a maga kikötőivel.

A tengerpart és a beépített területek kivételével, ahogy egész Kuanghsziban, úgy Fangchenggangban is jelentős az erdős területek aránya. A turisták gyönyörűségére tipikusnak számító kép a vietnami határ közelében az erdővel borított hegyek és a völgyekben csordogáló patakok látványa. A környező erdőkben egyébként több mint 500 fajta növény található, rengeteg a gyógyászati célra használatos gyógynövények, gyógyfüvek száma is. Olyan országos szintű védelmet élvező állatok találhatók Fangchenggang erdeiben, mint a gibbonok, valamint több béka-, lepke- és teknősfajta. Ha valaki kedveli az erdőket, akkor bízvást ajánlható neki a Shiwan Dashan Nemzeti Erdőpark. Shangsi megyétől délkeleti irányban található, és tökéletes hely annak, aki a nagyvárosoktól távol gyönyörködni szeretne a kitűnően védett, nagyrészt érintetlen természeti tájban, az erdőkben, a tiszta patakokban, szerencsés esetben pedig még a fentebb felsorolt ritka állatokban is. Az erdőpark egyik nevezetessége egyébként egy tavacska, amelynek vizét természetes gyógyfüvek teszik különlegessé.

Fangchenggang a szubtrópusi monszunzónában található, és ebből rögtön tudható, hogy milyen időjárásra számítsunk: napfényre és esőre. Az éves középhőmérséklete 22,5 Celsius-fok, az éves csapadékmennyiség pedig 3465 milliméter. Június és szeptember között általában gyakoriak errefelé a tájfunok. Tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, ami visszatartó erővel bírhat a turisták számára. A kellemes időjárás miatt ugyan az év bármely időszakában nyugodtan felkereshető Fangchenggang, de ha valaki egészen biztosra akar menni, azaz tájfunnak még színét sem akarja látni, akkor június előtt vagy szeptember után utazzon Fangchenggangba. Bár a helyi idegenforgalmi szakemberek szerint tájfun ide, tájfun oda, mégis a május és október közötti időszak a legjobb turistaszezon.

Délnyugat-kínai kikötővárosként Fangchenggang meglehetősen fontos szerepet játszik a Kína és a délkelet-ázsiai országok közötti kereskedelemben. De a Vietnamba nem repülővel utazó turisták sem árt, ha beiktatnak egy megállót a városnál, hiszen különlegesen szép szubtrópusi tája és az öböl varázslatos látványa vetekszik bármely más ország és terület hasonló adottságú helyével. Ráadásul a Dongxing kikötőben nagyon egyszerűen beszerezhető a vietnami vízum, amellyel aztán be lehet fizetni egy kínai-vietnami határtúrára is. A kínai turistahelyek mellett ezzel fel lehet keresni olyan vietnami célokat is, mint Mong Gai és a Ha Long-öböl.

Fangchenggangban a helyi jellegzetes termékek között a következők a legfontosabbak: gyöngy, sárga kamélia (Camellia chrysantha), ánizsmag, fahéj. Illetve itt található meg egész Kínában legnagyobb mennyiségben a jinhua tea is, amelyet egészségügyi szempontból is nagyon nagyra értékelnek.

A következőkben Fangchenggang híres látványosságaiból következik néhány.

Ha már a tengerparton vagyunk, akkor kezdjük is egy szigettel. Ahogy Xiamennek van egy gyönyörű szigete, a Gulangyu sziget, vagy a kevésbé ismert Maomingnak a Fang Ji-sziget, úgy Fangchenggangnak is megvan a maga szigete, a Vulkán-sziget. Természetesen a Beibu-öbölben (Tonkini-öböl) található, és tulajdonképpen nem is egyetlen sziget, hanem hat kis szigetecske, amelyek mindössze 500 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, mégpedig, ahogy azt az elnevezése is sugallja, valóban vulkánkitörés eredményeként. Az obligát fürdőzés mellett a legnagyobb attrakció az, hogy itt szervezett keretek közt lehet családi horgászaton részt venni.

A Jiangshan-félsziget a Beibu-öböl (Tonkini-öböl) legnagyobb félszigete. Mivel alakja sárkányhoz hasonlít, ezért a helyiek Fehér sárkány-félszigetnek is hívják.

Már volt róla szó, hogy a sárga kamélia az egyik legfontosabb helyi nevezetesség. Ezek után nem is lehet kérdés, hogy a helyiek turistalátványosságot is csináltak belőle. Ez a Fangcheng kerületben található Sárga Kamélia Természetvédelmi Terület. A világon itt lehet a legtöbb fajta sárga kaméliát látni. Decembertől márciusig virágoznak a sárga kaméliák, ilyenkor varázslatos tájjá változik a természetvédelmi terület.

A Dongxinghoz tartozó Wanwei-sziget szintén külön említést érdemel. Itt élnek ugyanis legnagyobb számban, egy tömbben a gin etnikai kisebbség tagjai. A szigeten üdülőközpont is található, vagyis kényelmesen és közelről lehet megfigyelni a ginek népszokásait, ugyanakkor pompás homokos tengerpart és tiszta vizű tenger is várja a néprajzi érdekességekbe belefáradt utazókat. Mindezek miatt a Wanwei-sziget méltán nevezhető Kuanghszi egyik legérdekesebb turistacéljának.

Egyébként maga Dongxing is érdekes hely, mégpedig nem utolsó sorban a földrajzi elhelyezkedése mián. Kínának ez az egyetlen olyan területe, amely szárazföldi és vízi úton is összeköttetésben van a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN).

(Írta/fordította: Hajnal László)