A 9775 négyzetkilométer nagyságú Fuyang város Anhui tartomány északnyugati részén fekszik. Nyugatról a Henan tartományi Zhoukou és Zhumadian, délnyugatról a szintén Henan tartományi Xinyang, északról Bozhou, keletről pedig Huainan határolják. A város a Hui folyó partján található, vele szemben, a folyó másik oldalán pedig Lu'an terül el. Közel 9 és fél milliós lakosságával Fuyang számít Anhui tartomány legnépesebb városának.

Fuyang a tartomány vasúti közlekedésének csomópontja. Ebből következőleg vasúton igazán nem jelent problémát eljutni a városba, amelyet olyan nagy vasútvonalak szelnek át, mint a Peking-Kowloon, a Luohe-Fuyang, a Qingdao-Fuyang és a Fuyang-Huainan vasutak.

Repülőn is érkezhetünk, ha külföldről nem is, de Pekingből, Sanghajból, Hefeiből és Kantonból naponta vannak járatok a Fuyang repülőtérre, amely egyébként mindössze 3 kilométer távolságra fekszik Fuyang belvárosától.

Mivel pedig kitűnő a város autópálya hálózata autóbusszal és személygépkocsival is könnyedén megközelíthető például a Hefei-Fuyang-Zhumadian autópályán, a 105-ös állami autópályán és a Shangqiu-Jingdezhen autópályán.

De mikor is a legérdemesebb Fuyangba látogatni? Nos, ami a város időjárását illeti, az éves középhőmérséklet 12,4 Celsius-fok, enyhe éghajlat és egymástól jól megkülönböztethető négy évszak jellemzi Fuyangot, ahol eső és napsütés egyaránt bőséggel van. Mindezek után a legajánlatosabb tavasszal, késő tavasszal, valamint ősszel Fuyangba utazni. A nyarat és a telet inkább csak a zárt terek szerelmeseinek lehet ajánlani, nem ebben a két évszakban mutatja meg ugyanis a város és környéke a legszebb arcát.

Nedves klímájának és termékeny földjeinek köszönhetően Fuyang mezőgazdasági terményeiről híres. Főleg kukoricát, olajos növényeket, gyapotot és zöldségeket termesztenek a környékén. A városhoz nagy szénhozamú szénbányák is tartoznak. Ezeknek a bizonyítottan kitermelhető szénkészlete körülbelül 10 milliárd tonnát tesz ki. De a város áramellátása nem csak a szénkincstől függ. Egyre jobban kihasználják ugyanis a termikus energiát Fuyangban, márpedig azt nem is kell hangsúlyozni, hogy az így termelt hőenergia mennyivel tisztább a fosszilis energiahordozókénál.

Fuyang történelme a régmúlt ködébe vész, de miként a végtelenek között is van nagyobb és kisebb, úgy a régmúltban is van régebbi és korábbi régmúlt. Fuyang déli része például korábban kezdett fejlődni, mint az északi, és ugyan a történelem során természetesen mindig volt kapcsolat a két rész között, de függetlenségüket elég sokáig megőrizték.

A város déli részének Yinzhou, az északinak pedig Bozhou volt a neve. A két rész először a Ming-dinasztia (1368-1644) idején, 1372-ben, azaz történelmi léptékkel nézve nem régen egyesült. A Fuyang nevet pedig majd a Qing-dinasztia (1644-1911) idején kapta.

Fuyang számos jelentős személyiség szülőhelye volt. Köztük találjuk Guan Zhongot, aki a Tavaszok és őszök korszakában volt politikus és közgazdász. De megemlítendő még Lu Meng is, aki a Három királyság korszakának Wu királyságában volt a hadsereg tábornoka.

A város központjában, a Yingzhou utcában található a Fuyang egyik jelképének számító Wenfeng-pagoda (文峰塔). 1796-ban, tehát az utolsó kínai császári dinasztia, a Qing (1644-1911) idejében épült. Miként a régi Fuyang városfalának délkeleti szögletében álló Kuixing-torony, úgy a Wenfeng-pagoda is a fengshui, a kínai térrendezés, vagyis a geomancia elvei szerint felépült torony. A legenda szerint a 18. század végén csökkent az írástudók és hivatalnokok száma a városban, ahogy csökkent az irodalom iránti érdeklődés is. Ennek megállítása és visszafordítása érdekében építették Fuyang déli részén a két téglatornyot. A fengshui szerepe pedig ott mutatkozik meg, hogy a tornyokat mélyen fekvő helyre építették, amivel az építők szerették volna megakadályozni, hogy a szellemek és egyéb spirituális erők elhagyják a föld alatti lakhelyüket. Minthogy a tornyok ma is állnak, a város is egyre hatalmasabbá és gazdagabbá válik, ezért nem túl nagy rizikó azt mondani, hogy a toronyépítők elérték, amit szerettek volna. Egyébként a Kuixing-torony épült korábban, még a Ming-dinasztia (1368-1644) idején, 1574-ben. A ma már híresebb Wenfeng-pagodát majd csak jó két évszázaddal később, mint már volt róla szó, 1796-ban húzták fel, úgy ítélték ugyanis meg, hogy a Kuixing-torony nem tornyosul eléggé a fejük fölé, kellett tehát egy magasabb.

A két régi épületen kívül nevezetes látnivalók még: a Yingzhoui Nyugati-tó, a Nanhu, azaz Déli-tó Park és a Zhangzhuang Park. A Yingzhoui Nyugati-tó 15 kilométerre fekszik Fuyang városközpontjától. Gyönyörű hely, kőerdő, több régi stílusú épület és kerti épületek adják a szépségét.

Fuyang Ökológiai Park

A város északnyugati külterületein található ökológiai park helyén nem is olyan régen még mocsaras terület volt patakokkal és forrásokkal. A többfunkciójú parkban mindenki talál magának valami érdekeset, az is, aki mezőgazdasági-ökológiai oktatásra, az is, aki pihenésre és az is, aki szórakozásra vágyik.

A park délnyugati részén ugyanis látványkertészet működik, ahol a faültetésen és fanevelésen van a hangsúly, és több mint 20 országból származó ritka trópusi fafajták tekinthetők meg. A park középső részén vízi élménypark és horgászközpont várja a látogatókat. A park északi részén pedig állatkert kapott helyet.

Van egy másik ökológiai parkja is Fuyangnak, ennek Digou Ökológiai Park a neve. A park a Yingshang megye északkeleti részén található Tangdian kisvárosban fekszik. Ez sem puszta park természetesen, itt az ökoturizmus és a buddhista kultúra iránt érdeklődők egyaránt megtalálhatják az őket érdeklő helyeket. Az ökopark fő részei: a Zhuyinsi-templom, az 500 Arhat Csarnoka és egy ökológiai kert.

A Zhuyin-templom neve eredetileg Avalokitesvara-templom volt. A legenda szerint az átkeresztelés oka az volt, hogy egy éjszaka a sötétségből fény támadt, és beborította a templomot, ugyanakkor szellő kezdett fújni, amely a bambuszerdő csodálatos hangjait hozta el a templomban levők fülébe. Innen ered a Zhuyin név, amely szó szerint azt jelenti, hogy bambuszhang. Az 500 Arhat Csarnoka a Zhuyin-templomon belül található. Érdekessége, hogy valamennyi arhatfigurát kámforfából faragták ki, és valamennyinek különböző az arckifejezése. A kínai szobrászat egyik legnagyobb kincsének tartják ezeket a faragásokat. Az arhatok, kínai nevük egyébként luohan, a buddhista mitológia olyan alakjai, akik már elérték a legmagasabb rendű lelki fejlődést.

A harmadik természeti látványosságnak Balihe Park, illetve Nanhu, azaz Déli-tó Park a neve, és Yingshan megye Balihe kisvárosában fekszik. A nagysága körülbelül 1200 hektár. A területet fűzfák és virágok borítják, és több mesterséges hegy is van a parkban. A Lótusz-tavon a vízinövények között cikkcakkban vezető vízi út húzódik. Van a parkban egy 90 méter széles, 20 méter magas vízesés is, Jiutian-vízesés a neve.

Fuyangban is több helyi ételkülönlegességet lehet megkóstolni. Ilyenek például a zhen tou mo, amely egyfajta gőzölt tésztából készült étel, a ge la tiao, amely csípős tésztaétel, a fen ji, amelyet csirkehús, tojás, gombák és ízesítők felhasználásával készítenek, valamint ilyen a pi si is, amely szeletelt, dinsztelt disznóbőr, és a helyiek esküsznek rá.

A helyi termékkülönlegességek között található a Taihe megyében termesztett cseresznye és menta, a Linquan megyében gyártott filctollak, a fűzfavesszőből készült tárgyak, valamint a színes agyagfigurák.

(Írta/fordította: Hajnal László)