A Huangshan (黄山) Anhui tartomány déli részén, Sanghajtól délnyugatra található, az egyik leghíresebb kínai hegy, és minden kínai szerint Kína tíz leghíresebb, legismertebb, legszebb természeti látványosságainak egyike. Úgy is becézik, hogy „a legbájosabb kínai hegy". Neve magyarra fordítva Sárga-hegy, de néha, főleg versfordításokban lehet találkozni a Huang-hegy magyarítással is.

A Huangshan megszámlálhatatlanul sok dologról híres, de ezek közül a hegy leglényegéhez a következők tartoznak: a napfelkelte, a fenyőfák, a furcsa alakú gránitcsúcsok, valamint az évente több mint 200 napon át felhőkbe burkolózó hegyek. Ha valaki a Huangshanról készült fényképet néz, akkor ezek közül valamelyik egészen biztosan szerepelni fog a felvételen. Illetve a Huangshanhoz kapcsolódó négy csodát (ez ugyanis az összefoglaló nevük) másként is összeállították, az alternatív listában pedig a napfelkelte helyett a kristálytiszta hőforrások szerepelnek. De a másik három csoda vagy jellegzetesség már nem képezheti vita tárgyát.

Természetesen története is van a Huangshan híressé válásának, és ez a történet a 8. század közepétől íródik. És rajzolódik. És festődik. A Tang-dinasztia idején, 747. június 17-én kelt Xuanzong császár rendelete, amelyben az addigi Fekete-hegyet átnevezte Sárga-heggyé. Korábban kevéssé ismert hegy volt, habár a monda szerint itt készült a legendás Sárga császár (Huang-di) által megrendelt életelixír is. De Xuanzong császár dekrétumnak meglett a hatása, a hegy átnevezését követően költők, írástudók, értelmiségiek és más hírességek keresték fel a Sárga-hegyet. A Yuan-dinasztia (1271-1368) idejére már 64 templomot építettek a hegyen. A Ming-dinasztia alatt, 1606-ban Pumen szerzetes érkezett a Huangshanhoz, ahol felépítette a Fahai Meditációs Templomot és a Wonshu-templomot, majd a két templomot a hegy oldalába vájt lépcsőkkel kötötte össze. Festményeken és rajzokon egyébkészerepellátható volt.

A Huangshan a Nanling-hegylánc részét képzi. Kiterjedése 1200 négyzetkilométer. A hegy turisztikai központ. A hegységnek hetvenkét hegye van. Legmagasabb csúcsa a Lianhuafeng, magyarul Lótusz-csúcs (1864 méter). A Guangmingfeng (Fényes-csúcs) 1841 méter magas. A Tiandufen (Égi Város-csúcs) 1829 méter magas.

Az UNESCO 1990-ben a világörökség részének nyilvánította a Sárga-hegyet. A Kínai Népköztársaság Államtanácsa 1982-ben mondta ki, hogy a Sárga-hegy természeti látványosság és történelmi örökség is egyben. De a hegy központi kormányzat által történt elismerése már a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt megkezdődött. 1935-ben ugyanis központi rendelettel törölték el a Huangshan addigi határait, aminek következtében az adminisztratív szempontból a hegyhez tartozó területek nagysága, illetve a nagyobb területen található természeti és történelmi látványosságok száma is megnövekedett.

Li Taj-po már a császári dekrétum kibocsátásának környékén verssel ünnepelte a Huangshan fantasztikus szépségét. Aki csak egyszer is látott fényképeket a furcsa alakú csúcsairól, az erdei fenyőiről és felhőiről, az csak igazat adhat a kínaiaknak, akik szerint a természet egyik legkülönösebb csodája a Sárga-hegy. És akkor még nem is említettük azokat, akik a helyszínen ámulhatnak a hegy szépségén.

Nem is csoda, hogy a Sárga-hegyhez történő utazás valóságos zarándoklatnak számít a kínaiak, de más ázsiai népek számára is. Az egyik leghíresebb nem kínai zarándok például Ho Si Minh volt, aki az Egyesült Államokkal vívott háború közepette egy egész hónapra a Huangshanhoz ment, hogy erőt gyűjtsön a további harcokhoz.

Kína modernizálásának atyja, Deng Xiaoping pedig még 75 évesen is megmászta a hegyet. Egyébként ez után az 1979 júliusában történt látogatás után nyitották meg a hegyet a külföldiek előtt.

Mivel a turisták által legfrekventáltabb helyeken lépcsőket alakítottak ki, ezért a Huangshanhoz tett látogatást senki se valami kirándulásnak, nota bene hegymászásnak, kalandtúrának képzelje. Ebből a szempontból is hatalmas a különbség a keleti és a nyugati emberek gondolkodása között. A nyugatiak a hegyekbe kalandot keresni, kikapcsolódni, a nagyvárosok elől menekülni mennek. A kínaiak nem ilyesmit keresnek a Sárga-hegyen, ők a festményeken és versekben megörökített kínai múltat szeretnék megelevenedve látni. Ha lift lenne, akkor azzal mennének fel a csúcsra. De ha lift nincs, lépcső is jó. Sportra ugyanúgy nem illik egy ilyen híres hegyet használni, mint mondjuk a Parlament Nándorfehérvári termét.

A hegyet megörökítő festmények és irodalmi alkotások természetesen nemcsak az elmúlt évszázadokban szaporodtak, hanem születnek ma is, és születni fognak holnap is. A látogatók egy része ugyanis ma is festő, költő vagy éppen fotóművész, aki meg szeretné örökíteni a Sárga-hegyet.

A Huangshan gránithegy, de az állandóan felhőbe burkolt csúcsok már a hegy keletkezése, azaz a mezozoikum körülbelül 100 millió évvel ezelőtti időszaka óta erodálódnak. Ennek az eróziónak köszönhető a fantasztikusan szép látvány. Sokan megállapították már a hegy csúcsairól, hogy olyanok, mintha egy játékos kedvű óriás vájta, gyúrta, véste, alakította volna ki őket. A természet pedig még ennek a nem létező óriásnak is alaposan besegített, hiszen erdei fenyők nőnek a legváratlanabb helyeken is, látszólag magából a gránitból.

A hegy számtalan sziklájába láttak bele a kínaiak valamilyen figurákat, illetve történetet. Ilyen például a „Két macska üldöz egy egeret" nevű kőcsoport. De van itt öreg mandarin is teljes udvari ruházatban és magas fejfedőben, amint éppen kínai sakkot játszik – már természetesen a helyiek szerint.

Volt már szó a mezozoikum koráról. Nos, előtte a mostani Sárga-hegy helyén a Jangce-tenger volt. A föld kéregmozgása következtében azonban a tenger eltűnt, a föld pedig felemelkedett. A terület geológiája és geomorfológiája vitathatatlanul érdekes, esztétikailag különleges látványosságot nyújt, amelyet magas hegyek, erdők, tavak, lépcsőzetes tavak, vízesések, melegforrások és más látványosságok jellemeznek. Ugyancsak figyelemre méltó a terület színkavalkádja. A hegységben levő tavak között tiszta kéket, türkizszínűt és zöldet is találunk, ősszel pedig ezekhez még hozzájön a levelek színpompája, amely az örökzöldek zöldjétől a lombhullatók vörös, piros és megszámlálhatatlanul sokféle sárga színéig terjed.

A Huangshan nevezetes gazdag flórájáról és faunájáról. Különösen veszélyeztetett növényeket és állatokat is találunk a Sárga-hegyen.

Mintegy 300 gerinces faj él a hegységben, emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és halak. Ezekből összesen 13 állatfaj részesül állami szintű védelemben. A hegyen élő nagyobb emlősök között találjuk az alábbiakat: rhesusmajom és rövidfarkú makákó, örvösmedve, vadkutya, cibetmacska, pézsma borznyest, ködfoltos párduc, vaddisznó, szikaszarvas és tobzoska.

Talán éppen az elsőnek említett makákók szerepelnek egyébként Li Taj-po Tizenhét csiupui dalában, amelyben ezt olvashatjuk: „Bús majmok ülnek a tómenti éjben. / Megőszült a Huang-hegy feje egészen."

A Sárga-hegy 800 méternél alacsonyabb területeinek jellegzetes fája a Pinus massoniana fenyő. 800 és 1800 méter közötti magasságban pedig a Pinus hwangshanensis az uralkodó fenyőfajta. Bár egyik fenyőfajtának sincsen magyar neve, ez utóbbit könnyű szívvel fordíthatjuk le huangshani fenyőnek.

És végül, annak érzékeltetésére, hogy mennyi mindent el lehetné még mondani a Huang-hegyről, lássuk a hegy teáját, merthogy ilyen is van természetesen. A Huangshan városban készített Sárga-hegyi Maofeng Tea különlegesnek számít a kínai zöld teák között. Az elkészítéséhez használt nyersanyag a Sárga-hegyről, leginkább a Taohuafeng, azaz a Barackvirág-csúcs közeléből származik. Az itteni teafák nagy magasságban, sűrű erdőben nőnek, ahol rövidek a nappalok és gyakori a köd. De a tea különlegességéhez nemcsak a felhők és ködök nedvessége, valamint a szélsőséges időjárás hiánya járul hozzá. A frissen készített tealeveleket ráadásul a fiatal tealevelek, még szinte rügyek alsó oldalán található fehér pihével, a tea szerelmesei által jól ismert pekoe-val vonják be.

(Írta/fordította: Hajnal László)