Szecsuan tartomány székhelye, Chengdu a többi kínai metropoliszhoz hasonlóan az érdekességek kimeríthetetlen tárháza, a turisták, utazók, látogatók paradicsoma. Sem napok, sem hetek nem lennének elegendőek a megismeréséhez, rövid bemutatásához is hosszú oldalak kellenének. Ezért most nem is az egész városról lesz szó, hanem csak egyik utcájáról és annak környékéről. Mielőtt megkezdenénk sétánkat a város egyik leghíresebb utcáján, a Jinli utcán, előbb benézünk a közelében található Wuhou Cibe, azaz ahogy a nevét magyarra fordították: a Hadügyminiszter szentélyébe.

A templomot nem kisebb személyiségnek emelték, mint a Három királyság korában élt legendás polihisztornak Zhuge Liangnak. Persze rá leginkább mégis mint stratégára, Liu Bei, a Shu-Han királyság megalapítójának hadvezérére emlékszünk, a templomot is ezért szánták neki, nem pedig azért, mert számos találmány is kötődik Zhuge Liang nevéhez. Egyébként a 181 és 234 között élt jeles hadügyminiszter Kínában a bölcsesség és a ravaszság szinonimája, vagy ahogy még szintén szokták mondani Kínában: a nemes jellem és az intelligencia megtestesítője Zhuge Liang. Olyannyira, hogy halála után az ország több helyén is emléktemplomot emeltek a tiszteletére. De mind közül ez a Chengduban levő a leghíresebb. Holott ezt eredetileg nem is a hadügyminiszternek szánták. A helyet ugyanis még Zhuge Liang életében, 223-ban alapították, amikor a már említett Liu Beit itt temették el. 1672-ben a komplexumot kiterjesztették és újjáépítették, belefoglalva a kis templomszerű csarnokokat, ahol Liu Bei sírját őrző, a Három királyság korához köthető alakok láthatók. A Három Királyság csarnokban Liu Bei szobra áll, aranyba öltöztetve, unokájával, míg a másik teremben Zhuge Liang képmása található. Az utolsó csarnokot szecsuani operák előadására használják.

A templom Chengdu déli külvárosában található, alapterülete 37 ezer négyzetméter. Minthogy a mai Wuhou Ci a Shu-uralkodó, Liu Bei temetkezési helyéből alakult ki, ezért nem meglepő, hogy a bejárat fölötti táblán ez olvasható: a Han-dinasztia Zhaolie-temploma. Zhaolie természetesen maga Liu Bei, illetve az uralkodó halála utáni posztumusz neve. A templomot öreg ciprusfák és klasszikus stílusú vörös falak veszik körül, gyönyörű nosztalgikus hangulatot árasztva még a messzi országokból érkezett látogatók számára is.

A templomot 5 részre lehet osztani: a kapu, a második kapu, Liu Bei csarnoka, a folyosó és Zhuge Liang csarnoka, valamennyi a már a Tiltott Város esetében is oly jellemző észak-déli tájolást követi.

A templomban a Shu-uralkodó és minisztereinek agyagszobra található, de a legértékesebb kulturális relikvia egy 809-ben felállított sztélé, azaz feliratos kőlap. A hatalmas, 367 centiméter magas és 95 centiméter széles sztélé neve: a Hármas Siker Sztéléje. Ez a három siker magára a sztélére vonatkozik: a felirat egy részét Pei Du, a Tang-dinasztia híres, négy egymást követő uralkodót is szolgáló minisztere szerezte, a felirat kalligráfiai munkáját Liu Gongquan, a kínai történelem egyik legkiválóbbnak tartott kalligráfusa végezte, a harmadik siker pedig magához Zhuge Lianghoz köthető, mivel a felirat tartalmazza az ő egyik, a moralitásról és teljesítményről tett megállapítását is. Egyébként a templomban nem lehet nem emlékezni arra, hogy intelligenciája, erkölcsös lénye miatt a kínaiak szemében Zhuge Liang magasabban áll minden császárnál, tábornoknál és miniszternél.

A Hadügyminiszter szentélyétől keletre található a híres Jinli utca, Chengdu Váci utcája, a város egyik jelképe. Persze még ha a Lipót utca, vagy akár a Fő utca elnevezésig megyünk is vissza, Pest egyik legrégebbi utcájánál akkor is néhány száz esztendővel idősebb a Jinli utca, hiszen a történelmi feljegyzések szerint már a Qin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 206) idején, azaz az időszámításunk előtti 3. században megvolt a Jinli utca, ahol pedig már akkor is luxuscikkeket árultak. Hiszen vélhetően a baldachin 2200 évvel ezelőtt is luxuscikknek számított. A 3. századi Shu királyság (221-263) idején ez volt az egyik legforgalmasabb kereskedőutca, a korban ezért így is emlegették: „a Shu királyság első utcája".

Egyébként a Jinli utcába még így a virtuális sétánk során sem véletlenül indultunk a Hadügyminiszter szentélyétől. A Jinli utca abban is hasonlít a Váci utcához, hogy a szocializmus alatt hajdani patináját egy időre mindkettő elvesztette. A Váci utca már 1986-ban kezdett magára találni, hiszen akkortól lett sétálóutca, a Jinli utca esetében az újjászületéshez azonban még majdnem két évtizedet kellett várni. Végül a Wuhou-templom anyagi hozzájárulása tette lehetővé, hogy Chengdu újjáépítse a nagy múltú, neves Jinli utcát. A gyönyörűen felújított utcát végül 2004 októberében nyitották meg.

Azóta belföldi és külföldi turisták milliói jártak már a régi utcában. De persze nem kínaiasított Váci utcát kell elképzelni. A Jinli utcába elsősorban nem vásárolni járnak az emberek, hanem kikapcsolódni, pihenni, relaxálni, gyönyörködni a régi, hagyományos stílusban felújított épületekben, és közben persze meg is kóstolják a chengdui ízeket.

Az utca egyik végében egy boltív fogadja a látogatókat, rajta vésett felirat, természetesen az utca nevével. A Jinli utca nem hosszú, mindössze 350 méter. Végig zöld kőlapokkal van kirakva. Az utca egyszerre képviseli a Három királyság idejének kultúráját, valamint a helyi, szecsuani népművészet és népszokások jegyeit. Az utca két oldalán teaházak, üzletek és szállodák vannak, de valamennyi régi típusú, a Qing-dinasztia (1644-1911) idejének nyugati Szecsuan tartományára jellemző stílusban emelt épületben. Az építéshez használt fa és tégla kiválóan idézi fel a századokkal ezelőtti korok hangulatát.

A keskeny utcán sétálva, az eladásra kínált tárgyakat nézegetve egyébként is felidéződik a kínai történelem. A Jinli utcában lehet ugyanis Shu-hímzést, lakktárgyakat, népművészeti kézműves termékeket, ritkaságokat, kalligráfiai munkákat és festményeket is vásárolni. Az üzletek stílusa ugyan egységes, ugyanakkor mégis valamennyi egyedi kialakítású.

És még abban is hasonlítanak egymásra, hogy az utcán sürgő-forgó emberekkel, a nagy zajjal éles kontrasztot alkotva a régi idők hangulatát árasztó üzletek csendesek, békések és méltóságteljesek. Ezekben az üzletekben valóban kikapcsolódásnak számít a vásárlás, és minden turista megtalálja a keresett szuveníreket. És ahogy az már lenni szokott a nagyvárosokban, nemcsak helyi, itt persze chengdui, hanem Szecsuan tartomány más részéből származó termékeket is árulnak a boltokban.

De nemcsak a boltokon belül találunk érdekességeket, hanem az utcán is. Népművészek mutatnak be árnyjátékot, papírkivágást, festett agyagfigurákat árusítanak. Az utca közepén van egy fából készült fedett színpad, amolyan régi pavilon, itt időnként a klasszikus szecsuani opera repertoárjából mutatnak be darabokat. Habár nem olyan híres, mint az egész világon, legalább névről ismert pekingi opera, a szecsuani opera is szemet gyönyörködtető ősi művészet. Ráadásul a nézők nemcsak a zenét csodálhatják meg, hanem a színészek bűvészmutatványokba illően gyors kosztüm- és maszkváltásait is. Ugyanennél a színpadnál egyébként filmet is szoktak vetíteni.

És ezzel még nem merült ki a Jinli utcában megtekinthető látványosságok sora.

Rendeznek itt hagyományos ruhák bemutatóját, ki lehet próbálni a hagyományos menyasszonyi gyaloghintót, valamint meg lehet tekinteni bambuszból készült székeket is.

A menyasszonyi hordszék egyébként szerepet kap a helyi házassági szokásokat bemutató show-ban is, sőt, a szerelmeseknek, kínaiaknak és külföldieknek egyaránt rendeznek itt való esküvőt is, természetesen mindenben követve a helyi hagyományokat.

És persze Chengduról szólva ki nem lehet hagyni annak említését, hogy a helyiek igazi epikureusok. Azaz szeretnek enni és inni, és ha Chengduban járunk, és megkóstoljuk a helyi ízeket, akkor egészen biztosan mi is epikureusok leszünk, ha eddig még nem volnánk azok. A szecsuani San Da Pao, ez a ragacsos rizsből, barna cukorból, szezámból és babból készült finomság kihagyhatatlan, csakúgy, mint az édes, szárított datolyaszilva, amelyet par excellence chengdui ételnek tartanak.

(Írta/fordította: Hajnal László)