Shandong tartomány hosszú történelemi múlttal rendelkezik, a kínai kultúra és a kínai nemzet szülőhelyeinek egyike. Régen Qi-lu területnek nevezték. Shandong tartomány Kelet-Kínában, a Sárga-folyó alsó folyásánál terül el. A Shandong-félsziget pedig a Sárga-tengerbe nyúlik. Shandong tartomány nemcsak látnivalókban gazdag, hanem kultúrkincsekben is. A tartomány gazdasága is jól teljesít, az utóbbi években mindig az első három hely egyikét foglalta el Kínában.

A Konfuciusz-templom

Konfuciusz a konfucianizmus alapítója, a neves kínai bölcsek, mégpedig a legfontosabbak egyike. A konfucianizmus máig népszerű és hasznos Kínában, sőt Ázsia több részén is, például a Koreai-félszigeten, Japánban és Vietnamban. Menciusz, egy másik neves kínai bölcs, Konfuciusz követője úgy fogalmazott, hogy „a konfucianizmus szerint az igazi bölcs mindig szerény és gondos, a személyisége olyan kemény és határozott, mint a jádekő". Konfuciusz tanai nemcsak a kínaiak gondolkodásmódját hatja át, hanem hatást gyakorolt az európai felvilágosodásra is.

Konfuciusz a Tavasz és Ősz korszakában, az időszámításunk kezdete előtti 551-ben, Lu államban született. Ez a hely a mai Shandong tartomány Qufu városának területén van. Kínában tulajdonképpen sehol nem kell különösebb ok konfuciánus templom építésére, Qufu városban azonban egészen természetes, hogy találunk Konfuciusz-templomot. Az időszámításunk kezdete előtti 478-ban épült a templom, eredetileg mindössze három helyiségből állt, de a későbbi sokszoros bővítések után most már 466 helyisége van, a területe pedig eléri a 22 ezer négyzetmétert. Ezzel a pekingi Tiltott Város után a qufui Konfuciusz-templom számít a második legnagyobb történelmi épületegyüttesnek Kínában.

A templomban sok szobor, festmény és kőfaragás van, amelyek jelentős segítséget jelentenek a feudális politika, gazdaság, kultúra és művészet tanulmányozásához, megértéséhez.

Konfuciusz politikai pályafutása viszonylag rövid volt, hiszen a császárok nem szerették különösebben a bölcset. Ezért Konfuciusz arra törekedett, hogy az oktatás révén adja tovább ismereteit. Nemcsak könyveket írt, hanem sok diákot is maga mellé vett, összesen körülbelül háromezer tanítványa volt.

Konfuciusz tanainak elismerése csak a halála után kezdődött meg. A későbbi császárok hivatalos államideológiának tekintették a konfucianizmust. Ennek következtében a szülőföldjét, Qufu várost is nagy tisztelet övezte, többször kibővítették a Konfuciusz-templomot, -sírkertet és -rezidenciát. Ez a három létesítmény valójában egy komplexumot alkot, amelynek összterülete 2,3 millió négyzetméter, és közel ezer kisebb-nagyobb épületből áll. A Konfuciusz-templom, -sírkert és -rezidencia hosszú múltjával, rengeteg kulturális tárgyával mára a konfucianizmus szent helyévé vált.

A 630 méter hosszú és 140 méter széles templom kilenc udvarból áll. Összesen több mint száz épületében, 466 szoba található. A „Kuiwenge" (Kuiwen Csarnok) nevű csarnok 23,35 méter magas, 17,62 méter széles, a hosszúsága pedig 30,1 méter. A csarnokban a császárok által adományozott könyvek találhatók. A Dachengdian (Dacheng Csarnok) a Konfuciusz-templom központi épülete. A csarnoknak 24,8 méter a magassága, 24,89 méter széles és 45,78 méter hosszú. A tetőzetét tartó 28 kőoszlop mindegyikét sárkányfaragás díszíti. Ezeket egy-egy kőtömbből faragták ki, és közülük tíz oszlopon két táncoló sárkány, felhők, hegyek, kövek és hullámok láthatók. Az ehhez hasonló szépségű kőoszlopok nagyon ritkának számítanak, így különösen nagy művészeti értéket képviselnek. A Konfuciusz-templomban kalligráfiával díszített faragott kőtáblák is láthatók.

A Konfuciusz-rezidencia

A Konfuciusz-rezidencia Qufu városban, a Konfuciusz-templom mellett áll. 1377-ben kezdték az építését, és Konfuciusz leszármazottainak volt a lakóhelye. 1503-ban és 1838-ban kibővítették a területét. 1949 után a kínai kormány sokszor átépítette a Konfuciusz-rezidenciát. Az UNESCO 1994-ben a Konfuciusz-rezidenciát felvette a világörökségek listájára.

A Konfuciusz-rezidencia területe 75 ezer négyzetméter, kilenc udvarból, 463 helyiségből áll. A rezidencia egy része munkahelyként szolgált, ezekben átvették a császári kiáltványokat, valamint a családi ügyeket intézték, másik része pedig udvar és kert, itt éltek és laktak. A családi palotaegyüttes rengeteg dokumentumot, ruhát, háztartási eszközt őriz, amelyek nagy történelmi értéket képviselnek.

A Konfuciusz-sírkert

A Konfuciusz-sírkert Konfuciusz és leszármazottainak nyughelye. Qufu várostól 1,5 kilométerre északra található. A Konfuciusz-sírkertet 7000 méter hosszú fal veszi körül, a területe több mint 200 hektár, és ezzel a legnagyobb családi temető a világon. A 2500 éves sírkert több mint százezer sírból áll. Itt nyugszik Konfuciusz, a fia Kongli, az unokája Kongji és más leszármazottai. A Han-dinasztia utáni 5 ezer sírkövet fák veszik körül. A Konfuciusz-sírkert a világ legnagyobb múlttal rendelkező, legjobb állapotban megőrzött és legnagyobb családi temetője.

Xixia megye

Shangdong tartomány Yantai városának Xixia megyéjét Alma városnak nevezik. A Mou-udvarház Xixia megye északi részén fekszik. A Qing-dinasztia idején 1723 és 1735 között egy Mou családnevű tisztviselő kezdte építeni a villát. Az 1930-as években fejezték be az építkezést, addigra már hatalmas udvarház épült fel. Az udvarház területe több mint húszezer négyzetméter, az épületekben pedig több mint 480 szoba található. Ezért kínai népi tiltott városnak is nevezik az udvarházat.

Xixia megye a szárazföld közepén fekszik, ahol sok kő és hegy van. A különleges köveket a kézműves mesterek gyönyörűen faragták meg, a Mou-udvarház egyik jellegzetességét éppen ezek adják, a faragott kövei. Az udvarház kapujánál van két kődob, ezek az udvarház legszebben faragott tárgyai közé tartoznak. Négy kézműves mester három év alatt faragta ki a két kődobot, amelyek magassága másfél méter, a súlyuk pedig közel egy tonna. Az udvarházban mindenütt láthatók a kőfaragó mesterek munkájának nyomai.

Az udvarházon az észak- és dél-kínai építészet jellegzetességei egyaránt megfigyelhetők. Az építés során az építtető sokszor küldte a kézműves mestereket Dél-Kínába megtanulni az ottani építészeti stílust. Ez meg is látszik az eredményen.

1988-ban a kínai Államtanács jóváhagyta, hogy a Mou-udvarházat felvegyék a kínai nemzeti kulturális műemlékek közé. Az udvarház az első nemzeti kulturális műemlék Kínában.

Nemrégiben itt tartották a kínai udvarházak kulturális fesztiválját is. Az udvarház iránt a kínai és a külföldi turisták körében is rendkívül nagy az érdeklődés.

(Írta/fordította: Liu Xuesi)