Qingdao egy festői tengerparti város Kína keleti partján, amely érdekes történelmi és nagyszerű tengerparti hangulattal büszkélkedhet. Qingdao az első világháborút megelőzően német koncessziós terület volt, ők alapították meg Kína máig leghíresebb sörgyárát is, a Tsingtao-t. A sör nevét Qingdao városáról kapta, azonban egy korábbi latinbetűs átírás szerint azt „ts"-sel írták „q" helyett. A város neve kékes-zöld szigetet jelent, annak ellenére, hogy nem sziget, hanem egy kikötőváros. Százhúsz éve építették meg a kikötőt a városban, amely beindította a város növekedését és végigkísérte fejlődését.

Qingdao hosszú múltra tekint vissza. A történelemben több mint két ezer évvel ezelőtt, a kínai Tavasz és Ősz korszakban ezen a környéken már rendszeresen vitorláztak. A pontos történelmi adatok szerint 1891-ben a Qing dinasztia kormánya a mai Qingdao városánál védelmi épületet emeltetett és a következő évben mólót építettek a Qingdao mellett elterülő Jaozhou-öbölnél. Erről a Qingdao történelmét kutató Lu Hai elmondta:  

1891-ben a Qing dinasztia kormánya felállított egy kormányzati szervet Qingdaóban az öböl tengeri védelmének megszervezésére. Ezért építették a mólót az öbölnél 1892-ben, attól az évtől számíthatjuk a qingdaói kikötő létrejöttét.

A qingdaói kikötő fejlesztésével a város is fejlődött. A kikötő működése fontos hatást gyakorolt Qingdao fejlesztésére. Lu Hai tudósítónknak elmondta:

1891 és 1897 között Qingdaóban 64 vállalkozás jött létre, beleértve a vasműt, a tofu műhelyet, üzleteket, kocsmákat, varrodákat, élelmiszerboltot, stb.

Azonban hamarosan Németország agresszorként lépett fel, és véget ért a város csendes élete. 1897 novemberében a német hadsereg elfoglalta a várost. 1898 márciusában a Qing dinasztia kormányának nem maradt más választása, mint engedni a német követeléseknek. E Kína számára rendkívül előnytelen és megalázó koncessziós szerződés megkötését követően Qingdao szabadkikötőként nyílt meg a világ előtt.

Az első világháború kezdetén Japán lecsapott Németország távol-keleti koncesszióira és területeire, a japán hadsereg 1914 novemberében első alkalommal vonult be Qingdaóba. 1922 decemberére a város ismét kínai kézre került, de 1938 januárjában megintcsak japán csapatok lepték el a várost. Sok háború dúlt e területen. A 83 éves Sun Xianghe úr régen a kikötőben dolgozott, tudósítónknak elmondta:

Amikor elkezdtem a kikötőben dolgozni a japán agresszor-hadsereg állomásozott itt. Akkor az utak nem voltak leaszfaltozva vagy betonozva, csak kavicsos út volt. Az egész kikötőben egy gép sem volt.

1945 októberében a japán kapituláció után amerikai katonák érkeztek. 1949. június 2-én szabadította fel Qingdaót a kínai Vörös Hadsereg. Ezzel kezdődött meg a qingdaói kikötő új korszaka.

1945 előtt a kikötőben 6 móló volt, éves forgalma pedig csupán 720 ezer tonna volt. 1973-ban az éves forgalom elérte a 10 millió tonnát.

Az 1980-as években a reform és nyitás politikájának kibontakozásával nagy lendületet vett a kikötő fejlesztése. Chang Dechuan, a qingdaói kikötő igazgatóságának elnöke nyilatkozott tudósítónknak,

A reform és nyitás politikáját már meghirdették, de megvalósítása lassú volt. 1988-ra sirült teljeskörűen végrehajtani a meghirdetett politikát.  

Átalakították a régit és három új, világszínvonalú kikötőt is építettek.

2001-ben Qingdao kikötőjének éves forgalma 100 millió tonna volt, 2006-ban már elérte a 200 millió tonnát, 2008-ban pedig 300 millió tonna volt.

Qingdao rendelkezik a világ leghosszabb tengeri hídjával, amelyet 2009-ben kezdtek építeni. A 42,5 kilométer hosszú és 35 méter széles, nyolcsávos híd Qingdao belvárosát köti össze a Huangdao (azaz Sárga-sziget) nevű városrésszel. A Jiaozhou-öböl felett átívelő hidat több mint ötezer pillér tartja, a hidat földrengés- és tájfunbiztosra tervezték. Az építkezésben több mint 10.000 munkás vett részt, a híd szerkezetéhez mintegy 450 ezer tonna acélt használtak fel, a költségek 14,8 millió jüant tettek ki, ami kb. 2,3 millió dollárnak felel meg. Három belépési pontja van a hídnak. Az ingázó dolgozók utazási idejét felére csökkenti az új híd, a Huangdaót és a belvárost összekötő tenger alatti alagút pedig nagy mértékben hozzájárul az öböl menti közlekedés megkönnyítéséhez, a forgalmi dugók csökkentéséhez.

Tengerparti városként stratégiai fontosságát mindenki könnyen belátja, de Qingdao minden más szempontból is kitűnő helyen fekszik. Levegője száraz és tiszta, az ég és a tenger egyaránt gyönyörű színű. A régi belváros európai stílusú építményei meghökkentő és bámulatos hátteret adnak a modern kínai forgataghoz. A városban egyszerre találhatók meg a régi macskaköves, európai stílusú utcák, a hangulatos villasorok, a ragyogó tenger, és a modern felhőkarcolók az emelt autópályákkal. A városlátogatás mindig érdemes, de ha tehetjük, inkább kerüljük a téli hónapokat, amikor csontig hatoló száraz, jeges szél süvít az új belváros felhőkarcolói között. A kínai emberek legkedveltebb utazási időpontja a kora ősz. Ilyenkor Kína ezen részén a csapadékos nyarat felváltja a még mindig kellemesen meleg, de már szárazabb ősz, a párafelhők közül pedig előbukkannak a környező hegyek. Ilyen időben érdemes felkeresnünk a Laoshan hegyet, amely a város keleti részén emelkedik, és az ősi szent taoista hegyek egyike. Ha a sokkal kevésbé zsúfolt Huangdao természetvédelmi területét választjuk, kedvező időjárás esetén a hegy tetejéről láthatjuk a városrész közeli, hatalmas üzemeit, azon túl Huangdao felhőkarcolóit, majd a Jiaozhou-öblöt, az öböl túlpartján Qingdao belvárosának felhőkarcolóit, mindezen látványt pedig a Laoshan felhőkbe burkolózó felséges csúcsai zárják a szikrázóan kék ég alatt.

A város kitűnő fekvése miatt sok kínai ember gondolja úgy, öreg napjaiban Qingdao lenne a legmegfelelőbb hely a visszavonult életre. Fontos szempont számukra, hogy Qingdao eléggé északra fekszik ahhoz, hogy általános legyen a fűtés a lakásokban, a tenger pedig mindig elég légmozgást biztosít ahhoz, hogy tiszta levegője legyen a városnak. Nem elhanyagolhatóak a helyi ínyencségek sem: a shandongi konyha egyébként is egyike Kína fő kulináris iskoláinak, Qingdaóban pedig bőségesen akadnak hozzá friss halak és a tenger gyümölcsei. De nemcsak az ő kedvencük a város. Házasságkötésre is ez az egyik legkedveltebb hely, a mennyasszony és a vőlegény fényképezése az óváros neoromán Szent Miklós Katedrálisa előtt, azt követően pedig a tengerparton valóságos legújabb kori népszokássá vált.

A város leghíresebb terméke a Tsingtao sör. A százéves sörgyárat mára körbenőtte a belváros. A gyár látogatói központjában megtekinthetjük a gyár történetét. A gyárat 1903-ban német telepesek alapították, szerepüket 1914-től a japánok vették át, nemcsak a sörfőzdében, hanem az egész városban. A két megszálló hatalom építette ki a város és a gyár kezdeti infrastruktúráját. Megtekinthetjük a régi berendezéseket és a modern palackozósort is. Azt is megtekinthetjük, hogy hol vannak még Qingdao sörgyárak szerte Kínában: több tucat helyen készül Qingdao sör a hatalmas országban, azonban csak az itt készült sör büszkélkedhet azzal, hogy a Laoshan hegy forrásainak vizét használja. A gyárlátogatás egy pub hangulatú helyiségben folytatódik, ahol megkóstolhatjuk a gyár különböző söreit: van barna és pasztőrözetlen változat is. A látogatás végén egy német stílusú sörcsarnok vár, hogy elfogyaszthassuk a belépővel együtt járó friss Qingdaó sört és kis Tsingtao szuvenír vásárlásra is mód nyílik.

A gyárlátogatás befejeztével sem szabadulhatunk a sör vonzásából, hiszen a gyár mellett húzódik a Sör utca, ahol kocsmák és éttermek sora vár, további ínycsiklandó és részegítő élménnyel.

(Írta/fordította: Liu Xuesi)