A tavaszünnep a kínaiak legfontosabb hagyományos ünnepe. Mivel a hold járásához igazodó mozgóünnepről van szó, ezért például 2013 februárjában a tél leghidegebb időszakában ünnepelték a kínaiak a tavasz eljövetelét.

De a hideg időjárás sem akadályozhatta meg a Kínai Nemzetközi Rádió tudósítóját abban, hogy felkeresse Shanxi tartomány Pingyao óvárosát, ahol az észak-kínai hagyományos kultúra emlékeiből számos megtalálható, de a természet szerelmesei is elégedettek lehetnek az ottani gyönyörű havas tájjal.

Pingyao óváros a kínai Shanxi tartományban található. 1997-ben került fel az UNESCO Világörökségi Listára. Pingyao Kínában a legjobb állapotban fennmaradt Ming- és Qing-dinasztiabeli járás.

Pingyao a fővárostól, Pekingtől 715 kilométerre nyugatra, Shanxi tartomány székhelyétől, Taiyantól pedig 94 kilométerre északra, a tartomány központjában fekszik. Nagysebességű vasúttal Pekingtől Taiyuanbe, az óvároshoz legközelebb fekvő nagyvárosba mindössze két és fél óra az utazás. Taiyuanből Pingyao óvárosba helyi autóbusszal közel két órán át tart az út. A Kínai Nemzetközi Rádió tudósítója a holdnaptár szerinti új év első napján érkezett Pingyao óvárosba.

Pingyaót réges-régen Pingtaonak nevezték, a történelmi feljegyzések szerint Pingyao óvárosát az időszámításunk kezdete előtti 9. században kezdték építeni és az óváros kialakulása több mint 2700 évvel ezelőttre tehető. Az óvárosban fekvő épületek a tipikus han stílusban épültek. Pingyao területe nem nagy, mindössze 2,25 négyzetkilométer. Ezért gyalog a legjobb az ősi várost felfedezni.

A Ming-dinasztia idején, 1370-ben a földtéglákból rakott városfalat lebontva kőfalat emeltek. A városi fal hossza összesen 6,2 kilométer. A fal 10 méter magas, átlagos vastagsága 5 méter volt. A falakat mesterséges folyó zárja körül, amely több mint három méter széles. Az óvárosnak mindössze hat kapuja van, keleti és nyugati irányban kettő-kettő, a déli és az északi oldalon egy-egy található. Az érkező ellenség megfigyelésére minden öt méteren bástyákat húztak fel. Az óváros környékén további 72 támadás elleni építmény található. Az óváros belsejében számtalan tradicionális lakóház maradt ránk jó állapotban, amelyek tipikus észak-kínai építészeti stílusúak, s még jól láthatók rajtuk az építészeti finomságok is.

Átfogó építészeti stílusuk meglehetősen ódon, így lett a Ming-dinasztia Shanxi tartománybeli arculatának és folklórjának jelentős tanulmányozó központja.

Az óváros nagy kapujánál lehet vásárolni belépőjegyet, egy jegy 150 jüan, amellyel a turista három napon át látogathat el Pingyaóba. A jegy árában benne van a városban levő múzeumok, templomok és más látnivalók megtekintése is.

Pingyao manapság is annak köszönhetően ismert, hogy a Qing-dinasztia korának leggazdagabb üzletemberei által létrehozott „shanxi üzleti kultúra" ebből a kis járásból eredt. 1823-ban az óvárosban alakult meg az első kínai bank, a Rishengchang. A kínai üzletemberek a Rishengchang Bankban kezdtek először használni csekket.

A Rishengchang tehát régen banki funkciót látott el, ma pénztárként működik, de mindenképpen ez tekinthető a mai kínai nemzeti bank elődjének és az ország első bankjának.

A csúcsidőszakban összesen 22 pénztár működött Pingyaóban, illetőleg az egész országra kiterjedő több mint 400 fiókja az akkori járást Kína monetáris központjává tette. Jelenleg a régi pénztár pénzügytörténelmi múzeummá vált és kapuit megnyitotta a turisták előtt is.

Pingyao gazdag műemlékekben. Az óvárosban összesen 99 műemlék található, közülük az impozáns régi városfal, a 963-ban épített, Kínában értékesnek tartott ősi faszerkezetű Tízezer Buddha-pavilon, a 675-ben emelt Qingxu taoista kolostor, a színes faragások művészeti kincsestárának számító Shuanglin-templom emelkedik ki.

Az ősrégi város részeit, útjait és épületeit az emberek ősi szimbólumának, az egészséget, vidámságot, örökkévalóságot és hosszú életet jelentő teknősbéka formában rendezték el. A világörökségbe 4 nagyobb és 8 kisebb utca, továbbá 72 sikátor tartozik.

1997-ben az UNESCO által kiküldött szakértő, Tanaka Tan pingyaói szemleútján ezt írta: „A pingyaói ősi város a leggazdagabb a világon". Az UNESCO az óvárosról készített tanulmánya szerint: „Pingyao a kínai han nemzetiségi városok Ming- és Qing-dinasztia kori arculatának kiváló példája. Pingyao máig megőrizte valamennyi jellemző vonását, emellett bemutatja a kínai történelem egy szeletét, megmutatja az embereknek egy speciális, párját ritkító kultúra, társadalom, gazdaság- és vallásfejlesztés integrált rajzát."

Az utazás során tudósítónk beszélgetett néhány kínai és külföldi turistával. Mind a kínai, mind pedig a külföldi turisták azt mondták, hogy Pingyao ősi város a kínai hagyományos történelmi kultúra kitűnő példája. Liu Xia, Tiencsinből érkezett kínai egyetemi hallgató tudósítónknak a következőket mondta:

„Pingyao óvárosban megtaláltam az igazi Kínát. Tiencsin és sok kínai nagyváros túl modern. Az ilyen nagyvárosoknak már nincs meg az egyedi hangulatuk, a csak rájuk jellemző arculat. Valamennyi ugyanúgy néz ki, ugyanolyanok az utak és utcák, ugyanolyanok az épületek is. Ezért töltöttem Pingyao óvárosban a 2013-as tavaszünnepet" – mondta Liu Xia, Tiencsinből érkezett kínai egyetemi hallgató.

A külföldi turisták is szeretik az óvárost. Egy Olaszországból érkezett pár a tudósítónkkal beszélgetve elmondta, hogy Pingyao város különbözik más kínai városoktól. Még Olaszországban, amikor csak tervezték a kínai útjukat, éppen ilyen régi várost szerettek volna Kínában találni. Pingyo szinte az álmunkban is megjelent.

Mindezek alapján összefoglalva elmondható, hogy Pingyao óváros hagyományos kultúrája, jellegzetességei vonzzák a kínai és a külföldi turistákat is.