Jünnan tartomány Kína délnyugati határánál fekszik, nevét földrajzi fekvéséről kapta, jelentése: a Yunling-hegységtől délre. Mai adásunkban továbbra is Jünnan tartománnyal ismerkedünk.

 

Dali

Dali a délnyugat-kínai Jünnan tartomány északnyugati részén fekszik, itt van az egyik kínai nemzeti kisebbség, a bai nemzetiség lakóhelye. A Daliba érkezőknek először az ősi várat kell felkeresni. Több mint 1000 évvel ezelőtt építették, és még mindig meglehetősen jó állapotban van. A várat körülzáró falakat két egymással szembenálló bástya uralja. A váron keresztülvezető régi út mára forgalmas sétálóutcává alakult át, két oldalán üzletek, boltok sorakoznak egymás mellett, bennük népviseletbe öltözött bai eladók árulják a Dali-köveket, az itt készített szövetet és az ezüstből alkotott dísztárgyakat.

Említésre méltó az óváros kelet-nyugati irányú utcája is, melyen külföldiek üzemeltetnek számos éttermet, kávézót és teaházat. Ezért aztán külföldi utcának hívják, és nagyon kedvelt a helybeliek körében.

Az ősi vár megtekintése után a turisták lovas kocsival juthatnak el a nem messze fekvő Chongsheng-templomhoz (Chong Sheng Si), ahol a közismert Három Pagoda található, amelyet több mint 1000 évvel ezelőtt építettek. A középső pagodát Qianxunnek hívják (Qian Xun Ta), közel 70 méter magas, 16 szintes. A Qianxun-pagoda mindkét oldalán egy-egy kisebb pagoda áll, így igen harmonikus látványt nyújtanak.

A Három Pagodával szemben található Jünnan tartomány „ékszere", az Erhai, a fennsík édesvízű tava. A nagy területű tó vize átlátszó, talán ezért is nevezik a fennsík gyöngyének. A tavon hajókázó turisták egyszersmind a bai nemzetiség népi táncaiban is gyönyörködhetnek. És persze mindenképpen meg kell hallgatniuk az idegenvezető mondókáját az úgynevezett „három teáról".

Folyók

A jünnani Három Párhuzamos Folyó Természeti Körzet a Qinghai-tibeti-fennsík déli részén fekvő 41 ezer négyzetkilométeres kiterjedésű Hengduan-hegységnél hömpölyög. A körzetben több hegylánc, mint egy spanyolfal választja el a Nujiang, a Lancang és a Jinsha folyót. Az egész panoráma Kelet-, Dhunél-Ázsia és a Qinghai-tibeti-fennsík találkozásánál nyílik. A geológiai képződmény párját ritkító, különböző hegységi különleges geomorfológiai formák és ezek változásait felvonultató terület, ráadásul számtalan élőlény őshonos ezen a helyen. A körzetben 16 nemzetiség él egymás mellett, így több nyelv, vallás és népszokás keveredik a területen.

A Három Párhuzamos Folyó vidékének részei három közigazgatási területen, vagyis a jüannani Lijiang prefektúrában, a Diqing tibeti autonóm prefektúrában és a Nujiang Lisui autonóm prefektúrában találhatók. A tájegység összterülete meghaladja a 34 ezer négyzetkilométert, amin 1 millió 700 ezer hektáron fekszik a világörökségek listájára felvett terület.

Mivel az ősi múltban a vidéket nem érte soha gleccsermozgás, ráadásul az ottani hegyláncok észak-déli irányúak, a hely egyfajta „menekültbefogadó" funkciót látott el az európai és ázsiai kontinens élőlényei számára, és a költöző vándormadaraknak fontos állomása lett a nagy út megtételekor. Ezért az északi félteke legtöbb élőlénye megtalálható ezen a vidéken. 77-féle védett szárazföldi állat és 34 fajta védett növény él itt.

Az 1980-as években az UNESCO egyik munkatársa egy műholdról készített térképen bukkant rá, hogy a 98. fok és 100. fok 30. perce közötti keleti hosszúságon és a 25°30` és a 29° közötti északi szélességen zúdul dél felé három folyam Jünnan északnyugati, a Qinghai-tibeti-fennsík déli peremén: ezek a Jinsha, a Lancang, és a Nujiang folyók.

A Jinsha (vagyis a Jangce felső szakasza), a Lancang (vagyis a Mekong) és a Nujiang (vagyis a Szalven) a Qinghai-tibet-fennsík Tang-la-hágójából nyomul előre Jünnan felé. A három folyam a Hengduan-hegylánc mellett a hegy völgyei között 400 kilométeren keresztül csörgedezik gyors sebességgel, egymással párhuzamosan. A három folyó egymástól mért legkisebb távolsága 66 kilométer, s így alakul ki a Három Folyam Párhuzamos haladása nevű látványosság.

Lijiang

Ha meglátogatjuk a Jünnan tartománybeli Lijiang prefektúra honlapját a világhálón, az ottani fórumon sokan jelzik, hogy szívesen ellátogatnának a városba. Nem rossz választás, bár érdemes Lijiang óvárosának felkeresésére viszonylag hosszabb időt, legalább egy hetet szánni. A jó állapotban megőrzött régi épületek, a finoman faragott faszobrok, az eredetileg sötét színűre kövezett utcán táncoló, éneklő, naxi nemzetiségű idős emberek és a kisváros életére a maga bélyegét rányomó ősi dongbai kultúra mind nagy vonzerőt gyakorolnak a látogatókra és megérintik a turisták lelkét.

Lijiang számos nemzetiség kulturális jellegzetességeit elegyíti, tökéletesen megőrzött, mesterkéletlen arculata meggyőzte a világszervezet zsűrijét, és így a kulturális világörökségek listájára került. Azóta egyre több látogató fordul itt meg a világ minden tájáról, és az óváros maga is egyre forgalmasabbá vált. A némileg átalakított, régi stílusú házakból szállodák lettek, ahol a város szerelmesei megszállhatnak.

Az óváros a fennsíkon, mintegy 2400 méter magasan fekszik, kiterjedése csaknem 4 négyzetkilométer. 6200 család él itt, közülük a legtöbben a naxi nemzetiséghez tartoznak. A város mindmáig megőrizte kulturális sokszínűségét.

Ruili

Ruili város Jünnan tartomány délnyugati részén terül el. A város három oldalról is határos Mianmarral. Ruili város mellett fekszik az igen híres Xishuangbanna város.

Ruili városban minden évszak meleg, de van száraz és esős időszak. Utóbbi viszonylag hosszú, ilyenkor jellemző a kánikula. A város kicsit eltér a többi kínai helységtől, itt jellemző a délnyugati szél. Ruili Délnyugat-Kína fontos „ablaka" és fontos szárazföldi átkelőhelye, hídszerepet játszik Kína és Délkelet-Ázsia között. Emiatt a város igen jelentős külkereskedelmet bonyolít le.

Ruiliban a leghíresebb látványosság a Tengchong nevű tűzhányó. A Nyugat-Jünnanban, közel 130 négyzetkilométeren elterülő tűzhányó körzetének legfontosabb látványosságai a hőforrás, a tűzhányók együttese és a Yunfeng-hegycsúcs. Elég híres, és ritka látvány a geotermikus tevékenység nyoma. Az úgynevezett tengchongi hőforrás egy-egy gőzt kilövellő lyuk. A földalatti gáz hőforrások, magasra szökő melegvíz és vízesés formájában jelenik meg a felszínen. A Yunfeng-hegycsúcs igen meredek, a Ming-dinasztia idején összesen 2658 mesterséges teraszt építettek a hegyen.

A Ruili- és a Daying-folyó vízgyűjtő területe 659 négyzetkilométer. Itt a táj hasonlít a világhírű guilinihez, mert a két folyó mentén jellegzetes karsztképződmények magasodnak. Kína ezen trópusi területén sok-sok mianmari stílusú, régi kolostor található.

Jünnan tartomány legdélebbi területén a Lancang (Mekong) folyó két partján egy régóta ismert turistaparadicsom található: Xishuangbanna. Itt található a thai nemzetiség autonóm prefektúrája, Kína trópusi termékeinek termőhelye és a Délkelet-Ázsia felé vezető út. Festői szépségű a trópusi terület, és a xishuangbannai különleges nemzetiségi folklór is nagy attrakció.

(Írta/fordította: Liu Xuesi)