A tartomány a Qinghai-tó után kapta a nevét. A tó jól ismert Magyarországon is, csak éppen nem ezen a néven, hanem a 20. századi magyar utazók által használt mongol nevén, Koko Norként. Természetesen a tó is rendkívül érdekes, de mivel Qinghai tartománynak rendkívül változatos a természeti környezete bőven válogathatunk a természeti látványosságokból. Hatalmas füves puszták, az év minden részében hóval borított hegyek, sivatagok és tiszta vizű tavak egyaránt megtalálhatók Qinghaiban, csakúgy, mint ritka madár- és egyéb állatfajok.
A Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Terület, magyar nevén a Három Folyó Természetvédelmi Terület párját ritkító tájegység. Furcsa módon nem is annyira Kínában egyedülálló, hanem a világon. Hogy miért? A Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területhez hasonló a Jünnan tartományban található Három Párhuzamos Folyó Természetvédelmi Terület, amelyet néha össze is kevernek a Qinghai tartományban találhatóval.
A Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Terület azonban mégiscsak rendkívül különleges hely, hiszen ezen a területen van három rendkívül jelentős folyó forrásvidéke is. A három folyóból kettő Kína két leghíresebb folyója, a harmadik pedig Délkelet-Ázsia leghíresebb, néha leghírhedtebb folyója. Mindebből már könnyű kitalálni, hogy az előbbi a Sárga-folyót és a Jangcét, az utóbbi pedig a Mekongot jelenti. Ez utóbbiról sokan talán nem is tudják, hogy Kínában ered, hallatán a legtöbben Minamarra, Laoszra, Thaiföldre, Kambodzsára vagy Vietnamra asszociálnak, holott Kínában nemcsak Qinghai, hanem Jünnan tartományon is keresztülfolyik. És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, Kínában a Mekong még a Lancang-folyó nevet viseli.
Mindezek után talán könnyebben belátható a Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területet jelentősége. A világ 3., Ázsia leghosszabb folyója, azaz a Jangce, a világ 6., Ázsia második leghosszabb folyója, azaz a Sárga-folyó, valamint a világ 12., Ázsia 7. leghosszabb folyója, azaz a Mekong valóban minden elképzelhető törődést megérdemel. Már csak azért is, mert az első és utolsó, a Jangce és a Mekong szennyezettségéről híres, a középső, a Sárga-folyó pedig csak azért nem erről nevezetes, mert néha a kiszáradás fenyegeti, vannak szakaszai, amelyek egész egyszerűen eltűnnek egy időre.
Nézzük azonban, hogy hol erednek ezek a hatalmas folyamok, hol vannak azok a helyek, ahol még át lehet lépni a Jangce, a Sárga-folyó és a Mekong fölött is.
A Jangce a Banyakala-hegylánchoz tartozó Geladandong-hegyen ered. A folyó Qinghaiban körülbelül 1200 kilométer hosszú, ez a Jangce teljes hosszának 19 százalékát jelenti. A felső folyásánál a legnagyobb mellékfolyói a Tuotuohe, a Qumahe, a Buqu és a Dangqu.
A Sárga-folyó a Beiligezigeya-hegyen ered. A folyó Qinghaiban közel 2000 kilométer hosszú, ez a Sárga-folyó összhosszának nagyjából 36 százaléka. A felső folyásánál a legnagyobb mellékfolyói a Duoqu és a Riqu.
A Mekong a Guozongmucha-hegyen ered. A folyó Qinghaiban körülbelül 450 kilométer hosszú, ez a Mekong összhosszának 10 százaléka.
Az elképzelés, miszerint a három nagy folyam forrásvidékét védeni kell, mindenképpen csak dicsérhető. Hát még ha mind a három folyó egész hosszára ki lehetne terjeszteni a védelmet! Ez persze csak zöld álom, ezért lássuk, miből gazdálkodhatunk jelenleg.
A Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területet 2000-ben alapították, az előzőekből következően azzal a céllal, hogy védelmet nyújtsanak az említett három nagy ázsiai folyó forrásvidékének.
Az ökológiai szempontból túl nem becsülhető jelentőségű terület Qinghai tartomány déli részén, Szecsuan tartomány és Tibet szomszédságában, a Qinghai-Tibeti-fennsík egyik eldugott helyén található. Vannak, akik szerint a Qinghai-Tibeti-fennsíknak szinte csak eldugott helyei vannak, de azért a Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területet mégis nehéz lenne isten háta mögötti helynek tartani a maga körülbelül 150 000 négyzetkilométeres, azaz másfél Magyarországnyi területével, még akkor is, ha több mint 4000 méteres magasságban található. Már csak azért is jelentős hely, mert ez a világ második legnagyobb természetvédelmi területe, ugyanakkor a legnagyobb és a legmagasabban fekvő természetes vizenyős terület Kínában. Ráadásul körülbelül 200 ezer ember is él a természetvédelmi terület határain belül.
A természetvédelmi terület amellett, hogy minden természetet szerető ember szívét megdobogtatja szépségével, gazdag természeti kincsekben is. A magasságból következően külön nem kell talán említeni, hogy vannak itt hegyek, a természeti terület nevéből következően azt sem, hogy folyók is akadnak, de azt már igen, hogy ezeken kívül vannak még itt füves puszták, az örök hó birodalmába tartozó hegycsúcsok, vizes élőhelyek és a zordsága ellenére igencsak változatos a terület vadvilága is.
A zordság egyúttal menedéket is jelent sok ritka állatfaj számára, hiszen a természet mostoha körülményeivel még csak-csak megbirkóznak az állatok, az emberrel azonban már nehezebben tudnak zöld ágra vergődni. Nos, Qinghainak ezen a részén kevés az ember, ennek következtében megél itt sok ritka állatfaj. Ezek közül a legnagyobb hírverést talán a tibeti antilop kapta, amelyek azonban valójában csak a telet szeretik leginkább itt tölteni. Telente viszont sok tízezres tömegben lepik el a Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területet. De a tibeti antilop mellett van itt tibeti gazella, vadjak és vadszamár is. És nem maradhat említés nélkül még egy gyönyörű állat. A turistákat egyébként ugyanezzel az állattal szokták a természetvédelmi terület meglátogatására csábítani, és sajnos a vadorzók is leginkább ezzel a nemes vaddal szeretnének találkozni – a hópárduccal.
Az előbbi felsorolásban ugyan csak emlősök szerepelnek, pedig összesen csak mintegy 20 féle emlősállat található itt, ennek ellenére a flóra és a fauna is felbecsülhetetlen jelentőségű, hiszen azért állat és növény is van errefelé bőven: több mint 400 állatfaj és közel 1000 növényfaj található a területen. Számos állat- és növényfaj részesül védelemben. A szakértők úgy tekintenek a természetvédelmi területre, mint a ritka fennsíki állatok génbankjára.
A Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Terület alacsonyabb keleti részen a zordság is kisebb, hiszen itt hegyi erdők is vannak, a magasabb nyugati részen azonban kietlenségre valóban nem lehet panasz, hiszen ott még sivatagok is találhatók.
A területet úgy is nevezik, hogy Ázsia víztornya, hiszen a már alaposan bemutatott három hatalmas folyó itt ered. A Jangce, a Sárga-folyó és a Mekong évente 60 milliárd köbméter vizet gyűjt a Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területen levő szakaszain. Ez hatalmas mennyiségnek tűnik, ugyanakkor ha ránézünk a térképre, akkor látjuk, hogy a folyók alsó folyásánál hatalmas népsűrűségű területek vannak. Ezeken összesen körülbelül 600 millió ember él. Azaz egy kontinensnyi embernek az ivóvize, kis túlzással az egész élete függ a Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területen zajló történésektől.
A Sanjiangyuan Nemzeti Természetvédelmi Területet, ez már hatalmas kiterjedése miatt sem lehet másként, több kisebb részre osztották fel, illetve kronológiailag éppen fordítva történt a dolog, 2000-ben több korábban már meglevő természetvédelmi területből állították össze.
Egyik elődje, a 10 ezer hektárt felölelő Longbaotan Nemzeti Természetvédelmi Terület például már 1987-ben megalakult, mégpedig leginkább a kormosfejű daru (Grus nigricollis) védelme érdekében. A nemes madár védelme természetesen nem csak azt jelenti, hogy figyelnek az esetleges vadorzókra. A Longbaotan Nemzeti Természetvédelmi Terület feladata az is, hogy a madár élőhelyét, táplálékait védje, hiszen csak így biztosítható, hogy a jövőben is megmarad a kínaiak által egyik leginkább kedvelt madárfaj. Az egész világon egyébként már csak 10 ezer körüli kormosfejű daru él, és ugyan Bhutánban, Indiában és Vietnamban is vannak egyedeik, kisebb közösségeik, túlnyomó többségük azonban Kínában él.
(Írta/fordította: Hajnal László)
Just the Way You Are
