Az Elefántormány-hegy, kínaiul Xiangbishan (象鼻山) Guilin város szimbóluma. A város délnyugati részén található, és nevéhez méltóan valóban úgy is néz ki, mint egy hatalmas elefánt, amely ormányát a vízbe merítve a Li-folyóból iszik. Már a Tang- és a Song-dinasztia idején is nevezetes látványosság volt a hely, azaz már több mint 1000 évre nyúlik vissza az Elefántormány-hegy kultúrtörténete. Még akkor is, ha nem mindig ugyanez volt a neve. Li-hegy, Yi-hegy és Chenshui-hegy néven is ismerték régebben.

Ha valaki felkeresi Guilin várost, akkor mindenképpen el kell mennie a hegyhez is. Még akkor is, ha tulajdonképpen egész Guilin tele van az Elefántormány-hegy képével: az utazási irodák brossúráit talán említeni sem kellene, de a városról kiadott fényképalbumok, útikönyvek fedőlapját is a nevezetes hegy díszíti, valamint számtalan helyi cég használja az ikonikus hegy képét a logójában.

Az Elefántormány-hegy a karsztvidék mesterműve, anyaga a 360 millió évvel ezelőtt a tengerfenékre rakódott tiszta mészkő.

A természet nevezetes szobra a Taohua- (Őszibarackvirág-) és a Li-folyó találkozásánál alakult ki, de a Li-folyó nyugati partján áll. A karszthegy egyébként inkább domb, mivel mindössze 55 méter magas, bár az ismertetőkben, talán hogy pompásabbnak tűnjön, inkább 100 méteresnek szokták tartani. 100 méter egyébként a hegy szélessége, 108 méter a hosszúsága, maga a Li-folyó pedig a tengerszint feletti 200 méteres magasságban van, azaz a hegy, hogy magunkat is megcáfoljuk, valójában 255 méter magas, de a Li-folyó fölé valóban 55 méterrel magasodik.

De ez az 55 méteres magasság sem von le semmit az értékéből, így is megérdemli a pompás és a fennséges jelzőket, főleg ha arra gondolunk, hogy hegyben ugyan kicsi az 55 méter, de elefántból azért igencsak termetes lenne egy ekkora. És egyébként is, ha 40 centiméteres kilátók is lehetnek, akkor 55 méteres hegy ugyan miért ne lehetne, főleg úgy, hogy ez utóbbi nem került tízmilliókba, éppen ellenkezőleg, a turisták miatt hozza, nem pedig viszi a pénzt.

A Shuiyue-barlang

Az elefánt ormánya és lába között egy kerek nyílás található. Ezt a nyitott boltívet, vagyis az ormány mögötti és az elefánt teste előtti részt a víz vájta ki. A neve Shuiyue-barlang, amelyet magyarul Vízi Hold-barlang vagy Víz és hold barlangként lehet visszaadni, de szokták így is fordítani: Hold a víz fölött. A kínai eredetit filológiailag az első kettő adja pontosobban vissza, az értelmét viszont a második fordítás tükrözi, hogy stílusosak legyünk. A barlang különösen ragyogó holdfényben gyönyörű, a nevét is erről kapta. Megfelelő időjárási feltételek mellett éjjel a hold képe visszatükröződik a folyó vizében. Az „elefántormány" által alkotott boltíven át nézve a látvány olyan, mintha a hold egyrészt a vízfelszín alatt lenne, ugyanakkor pedig a víz felszínén lebegne és természetesen még az égen is van egy hold. Főleg telihold idején valóban különleges látványosság, amelyet a guiliniak úgy neveznek, hogy az Elefántormány-hegy vízi holdja, és amelyet már eddig is számos költő és festő örökített meg. Olyannyira, hogy jutott még a barlang falára, de még a barlangon kívüli sziklára is a dicsérő szavakból. Több mint 50 felirat állít emléket a helynek, mégpedig a legrégebbi a Tang-dinasztia (618-907) idejéből, vagyis a falfeliratok egy része legalább 1100 éves, és természetesen nagy történelmi és kulturális értéket képviselnek.

A leghíresebb felirat azonban valamivel újabb, de még így is több mint 800 éves. A Déli Song-dinasztia (1127-1279) négy leghíresebb költője közé tartozott Lu You (1125–1209), az ő egyik verséről van szó.

A folyó megfelelő vízállása esetén egyébként át is lehet csónakázni a barlangon, pontosabban az ormány és a láb közötti részen.

A Puxian-pagoda

A hegy tetején levő kétszintes, 14 méter magas Puxian-pagoda a Ming-dinasztia (1368-1644) idején épült. A pagodát zöldellő fák veszik körül. A pagoda második szintjének északi oldalán található Puxian, azaz Samanthabadra bódhiszattva képe. A pagoda messziről úgy néz ki, mint egy finom, drága váza egy elefánt hátán. Vannak azonban, akik szerint szó sincsen vázáról, hanem a pagoda olyan, mint egy kardmarkolat.

Ennyiből is látható, hogy az ivó elefánt alakú hegy és a rajta épült pagoda képe mennyire megmozgatja az emberek fantáziáját. Nem is csoda, hogy a pagodával kapcsolatban számos legenda keletkezett az idők folyamán, amelyeket az idegenvezetők is el szoktak mesélni a turistáknak.

Az egyik, valószínűleg leghíresebb legenda szerint a réges régi időkben az Égi Császár elhatározta, hogy meghódítja a Földet. Seregeit egy elefánt hátán ülve irányította. Az elefánt mindent megtett, hogy teljesítse az égi uralkodó kívánságait, és olyan keményen dolgozott, hogy súlyosan megbetegedett. A helyi parasztok mentették meg az elefánt életét, és adták vissza az egészségét. Az elefánt rendkívül hálás volt a parasztoknak, és úgy döntött, hogy elszökik az Égi Császártól, a Földön marad, hogy segíthessen a parasztoknak a földek megművelésében, mivel a háború következtében éppen hatalmas éhínség dúlt a világban. Az Égi Császár azonban hatalmas haragra gerjedt, és a kardját beledöfte az elefánt hátába, amitől a szerencsétlen állat sziklás heggyé változott. A pagoda pedig a legenda szerint ugyanott áll, ahova az Égi Császár a kardját markolatig az elefántba döfte, és sokak szerint úgy is néz ki, mint ahogy az égi uralkodó kardjának markolata kinézhetett. Mivel pedig olyan nagyon sokan nem látták még az Égi Császárt, de akik esetleg látták, azok sem valószínű, hogy a kardjára figyeltek, így értelemszerűen annak markolatát sem vehették alaposan szemügyre, ezért kompromisszumos megoldásként elfogadható persze, hogy a mennyei hódító kardjának markolata emberi számítás szerint váza alakú lehetett.

És tényleg, a pagoda henger alakú, márpedig kardmarkolat és váza egyaránt lehet henger alakú.

Egyébként a legendának tulajdonképpen boldog befejezése van, mert bár az elefánt azóta is kővé dermedve látható Guilinban, és az idegenforgalmi szervek, az utazási irodák nagy megelégedésére arról sincsen szó, hogy majd egyszer visszaváltozik élő mesebeli elefánttá, viszont kőelefánt minőségében mindörökre a barátságos guilini emberekkel marad, vigyáz a városra, és üdvözli a Guilinba érkező kínai és külföldi vendégeket is. Arról nem szól a legenda, hogy a védelmi feladatokat hogyan látja el a kőelefánt, bár zárójelben meg kell jegyezni, a japán csapatok a második világháború idején szokatlanul hosszú ideig nem tudták elfoglalni a várost, de a turistacsalogató munkáját bizony elég rendesen elvégzi a sziklaelefánt.

Az Elefántszem-barlang

Az Elefántszem-barlang valamivel kevésbé ismert harmadik része az Elefántormány-hegynek. A hegyre kígyózó kőlapokból kirakott ösvényen a Puxian-pagoda felé haladva a hegy oldalában is találunk egy barlangot, ezt szokták az elefánt szemének nevezni. És méltán, mivel körülbelül 2 méteres magasságával, 5-10 méteres szélességével és 52 méteres hosszúságával éppen azon a helyen van, ahol az elefánt szemének lennie kell. És már csak azért is érdemes felkeresni az Elefántszem-barlangot, mert kitűnő kilátás nyílik belőle Guilin városra.

A helyiek azt szokták ajánlani a turistáknak, hogy hagyományos bambuszcsónakkal, a Li-folyón közelítsék meg az Elefántormány-hegyet. Csónakot bérelni igazán egyszerű, a vízről pedig csodálatos látvány nyílik. És nem is csak a nevezetes hegyre, hanem a közelében kormoránnal halászó csónakokra is. Garantáltan érdekes fényképek fognak születni a kirándulásból.

Mint az már a korábbiakból is kiderült, a hegy nem csak úgy magában áll, hiszen a tetején épült pagodáról már volt szó. Ma már ennél is jóval több a látnivaló a környéken, mivel egy egész parkot alakítottak ki a hegy körül, amelynek a neve mi más is lehetne, mint az Elefántormány-hegy Park.

A parkban számos szobrot találunk, és ugyan mit ábrázolhatna mást a legtöbb szobor, mint elefántot. Elefántcsalád szobrát állították fel a folyóban, a folyóparton és a park több helyén is. Ha a park útjait madártávlatból nézzük, akkor egy kínai írásjegy alakját adják ki. Azt nem áruljuk el, hogy melyik ez a kínai írásjegy, de annyit segítünk, hogy nem az üregi nyúlé és nem is a poszátalepkéé.

Az Elefántormány-hegy Park azonban ennek ellenére sem csak az elefántokról szól. Van például benne egy Szerelem-sziget, kínaiul Aiqing dao, amelyre ugyan elefántfigurákkal díszített kőhídon lehet átsétálni, de a szigeten például már bambuszt találunk, nem pedig elefántfüvet (miscanthus gigantheus). A sziget útjain sétálva számos kőszobrot figyelhetünk meg, amelyeket kivétel nélkül a szerelem témájának szenteltek.

Az Elefántormány-hegy Parkba kora reggeltől este 9 óra 30 percig lehet ellátogatni, a belépőjegy 75 jüan, azaz úgy 2700 forint körül van.

(Írta/fordította: Hajnal László)