0508utazas.m4a

A pálmafák alatt ugyan senki sem sétálhat büntetlenül, de a golmudi nyárfaerdőben igen. Sőt mint mindjárt ki fog derülni: mi az, hogy.

De ha a nyárfaerdőhöz, egészen pontosan a tartományi szintű Golmudi Eufrátesz-nyárfaerdő Természetvédelmi Területre el akarunk eljutni, akkor először is Golmud városba kell elutaznunk. Ez nem olyan nagy ördöngősség, minthogy a város a Qinghai–Tibet-vasútvonal egyik legfontosabb állomása.

Attól sem kell félni, hogy a városban, amelynek közigazgatási területe egyébként nagyobb, mint egész Magyarország és még egy exklávéja is van, szóval elképzelhetetlen, hogy ekkora területen ne lenne más látnivaló, csak a nyárfaerdő. Valójában összesen félszáz látnivalót gyűjtöttek össze a turistáknak, amelyekből három számít kiemelt látványosságnak. Mégpedig a nyárfaerdő mellett a Kunlun-hegy és a környező sós tavak. Ez utóbbiak olyan jelentősek, hogy Golmud hivatalosan is megcélozta, hogy a kínai Salt Lake City váljon belőle.

Nem idéztünk volna ennyit a sós tavaknál, ha nem lenne oly fontos szerepe a golmudi nyárfaerdő fáinak életében. Csakhogy igencsak kitüntetett szerepe van.

De előbb nézzük magákat a fákat. Nem közönséges nyárfákról van természetesen szó, azok ezen a magasságon és ilyen természeti viszonyok között nem élnének meg. Tulajdonképpen ez igaz valamennyi nyárfafélére, kivéve arra, amely a golmudi nyárfaerdőt adja. Az itteni nyárfatípus az egyetlen, amely elviseli a sivatagi körülményeket és a sós talajt. A 60 millió évvel ezelőtt megjelent nyárfafaj jól tűri a meleget és a hideget is, valamint a nagy szeleket is, ez utóbbiban segít mélyre lenyúló gyökérzete is.

Az angol nyelvű tájékoztatókban Populus diversifolia latin nevén szerepel, de magyarul ennek a szinonímáját szokás használni, az pedig a Populus euphratica, amelynek magyar elnevezése az Eufrátesz-nyár, illetve eufráteszi nyár.

A nyárfa gyökere akár 15 méteresre is megnőhet, és természetesen nemcsak azért, hogy a heves szélviharok ki ne döntsék, hanem azért is, hogy a rendkívül száraz időjárási viszonyok között is vízhez jusson a növény. A fák gyökerei nemcsak lefelé, hanem oldalirányban is messzire elhatolnak, ezért mondhatják a természettudósok, hogy „csak" 13 méteres mélységig tud lehatolni a fák gyökere a talajba.

Mindazonáltal az eufráteszi nyárfa sem varázsló, nem is kizárólag fényevő, van egy nagy trükkje. A 13 méteres gyökérzet ugyanis semmit sem érne az igazi, hardcore homoksivatagban. Olyan helyen már semmiféle növény nem él meg.

Ha tehát eufráteszi nyárfát látunk, akkor bízvást gyanakodhatunk, hogy valahol, esetleg valamikor víz van a környéken. Kisebb időszakos folyó például. A golmudi és a hozzá hasonló sivatagi nyárfák legtöbbször kiszáradt folyómederben nőnek, hiszen a föld, helyesebben homokos felszín alatt azokon a helyeken még találni nedvességet, főleg ha olyan kitartóan próbálkozik valaki vagy valami, mint az eufráteszi nyárfa.

Mindezt van ideje átgondolni a helyszínre látogatónak, mert a golmudi nyárfaerdőben járva a turista egyik ámulatból esik a másikba. Valószerűtlen, felfoghatatlan a holdbéli táj és az élő nyárfák kontrasztja.

Mindenki tudja, hogy a golmudi nyárfaerdőt ősszel a legjobb felkeresni. Egészen pontosan októberben, amikor a fák levelei sötétzöldből aranyszínűvé változnak, a helyszínen készült fényképek közül ilyenből láthatunk a legtöbbet. Nem is csoda, a sivatag vörös színét mintha folyékony arany borította volna be, csodálatos látvány. Az ember hatalmasnak, titokzatosnak érzi a természetet, és kicsinynek, törékenynek, múlandónak önmagát.

A golmudi nyárfaerdőt nem úgy kell elképzelni, mint egy mérsékelt égövi erdőt. Már az is elgondolkodtató adat lehet, hogy 2730-2813 méteres magasságban fekszik, vagyis fennsíki éghajlaton van, sivatagos, félsivatagos területen. Márpedig ez azt jelenti, hogy a nyár rendkívül meleg és száraz, a párolgás pedig nagyon gyors.

A környéken az éves csapadékmennyiség átlaga mindössze 57,5 milliméter, a júliusi átlaghőmérséklet 17 Celsius-fok, de 35 foknál melegebb is gyakran van ilyenkor. Ha pedig a januári átlaghőmérsékletet is szemügyre vesszük, akkor megértjük egyrészt azt, hogy miként lehet ekkora magasságban sivatag, másrészt pedig még jobban csodálhatjuk az eufráteszi nyárfa alkalmazkodóképességét. Januárban ugyanis a mínusz 13 Celsius-fokot sem éri el az átlaghőmérséklet, viszont a leghidegebb akár mínusz 30 Celsius-fok is lehet. Vagyis éves szinten a golmudi nyárfaerdő fáinak és persze egyéb növényeinek és állatainak az átlaghőmérséklet 30 Celsius-fokos változását kell elviselniük, a legszélsőségesebb időjárás pedig majdnem 70 Celsius-fokos különbséget jelent, ha ugyebár a 35 Celsius-fokot meghaladó legmelegebb és a mínusz 30 Celsius-fokot is meghaladó leghidegebb hőmérsékleteket nézzük.

Golmud város központjától 60 kilométerre nyugatra található a golmudi nyárfaerdő. Nemcsak Qinghai tartományban különleges, sőt nem is csak Kínában nincs párja, hanem az egész világon sem találunk hasonló tengerszint feletti magasságon nyárfaerdőt.

Délen a Kunlun-hegység, északon pedig a Góbi és sós síkság határolja a nyárfaerdőt, amelyen egy időszakos folyó is keresztülhalad, fantasztikus kanyarokat írva le a golmudi nyárfák körül, hiszen a fák a folyómederbe vagy közvetlen mellé nőnek.

És hogy a folyó mennyire időszakos? Nos ez is eléggé rapszodikus, mint szinte minden a golmudi nyárfaerdőnél. Az időszakos folyó természetesen a déli Kunlun-hegységből ered és az év hat hónapján keresztül mindenképpen átfolyik a területen. Ez tehát a minimum, a maximum pedig kilenc hónap. Mindez azt jelenti, hogy az eufráteszi nyárfák minden évben minimum három, maximum pedig hat hónapon át víz nélkül vannak, illetve a föld alá szivárgó vizeket használják fel.

Habár korábban nagyobb területet foglalt el az erdő, az 1960-as és 1970-es években nagyon sok fa pusztult el. Az új fákat nem ültették, hanem, ahogy az egész erdő maga is, természetes módon nőttek ki, részben az elpusztult fák gyökérzetéből. Ennek ellenére az újonnan nőtt fák nem tudták máig sem pótolni a közel fél évszázada bekövetkezett pusztulást. Így jelenleg az egész nyárfaerdő körülbelül 4200 hektár nagyságú, észak-déli irányban 7 kilométer a szélessége, kelet-nyugati irányban pedig 6 kilométer a hosszúsága. A természetvédelmi területen belül a talaj leginkább szürkésbarna, sivatagi, szél által lerakott sós talaj.

A nyárfaerdő különleges élővilágát természetesen a szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás határozza meg. Ez mindenek előtt azt jelenti, hogy a terület flórája és faunája igencsak szegényes. Viszont ami van, az meg különleges, mint már maga az eufráteszi-nyárfa is. A többi élőlényt több tamariszkuszfaj, szakszaul, kalidium, fácán, búbos banka, fennsíki nyúl, róka, farkas, illetve az időszakos folyónak köszönhetően nád és tőkés réce alkotja.

Állítólag mongol gazellát is szoktak látni a területen, ami kicsit hihetetlen, mivel a mongolul dzér, kínaiul huayang, vagyis sárga birka néven ismert állat nem őshonos a területen, és Kínában inkább csak az északkeleti, Mongóliával határos területeken fordul elő.

A tamariszkuszról külön is szólni kell néhány szót, annál is inkább, mert tulajdonképpen nagyobb területet foglalnak el, mint a nyárfák, ráadásul szintén védelem alatt állnak. Tamariszkusz összesen majdnem 2500 hektáron található.

Bármilyen meglepő, a golmudi nyárfaerdő mellett már valamivel barátságosabbak a feltételek, ami azt jelenti, hogy a természetvédelmi terület mellett már emberek is élnek. A hatóságok a természet védelme érdekében szigorúan szabályoznak a környéken sok mindent, például a megművelhető földek nagyságát és helyét, de még a közlekedést is, ezért mindössze 1500-an élnek a golmudi nyárfaerdő szomszédságában, és mivel csak 200 hektár megművelhető földjük van, ezért inkább állattenyésztéssel foglalkoznak, van is több mint 1 milliós állatállományuk.

A golmudi Eufrátesz-nyárfaerdőbe a belépődíj fejenként 50 jüan, azaz körülbelül 1800 forint.

(Írta/fordította: Hajnal László)