0509utazas.m4a

A Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület Délnyugat-Kínában fekszik, a területe 237 ezer négyzetkilométer, a déli része határos Vietnammal. Nanning város a terület székhelye. Longsheng megye Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület északkeleti részén terül el. Mai adásunkban Longsheng megyéről lesz szó.

Longsheng megye területének többsége hegyek között fekszik. A megye 90 százalékát borítja hegy, a folyók és a mezőgazdasági területek nagysága pedig 5-5 százalék. A megyében több nemzetiség él, legnagyobb számban a miaók, yaók, tongok, zhuangok és hanok. Összesen 170 ezren. Mivel kevés a mezőgazdasági terület, a helyiek mindig is szegények voltak. Az 1980-as években Longsheng megye kormányzata úgy határozott, hogy fejleszteni kell a turizmust. Az idegenforgalom aztán meghozta a várt hatást, emelkedni kezdett a helyiek életszínvonala.

A longsheng terasz néven emlegetett mezőgazdasági területek nagyon híresek Kínában. Szinte az egész világra igaz, hogy a parasztok csak az alföldeken művelik meg a földeket, a hegyekben inkább csak állattenyésztés, pásztorkodás folyik. Nem így Longsheng megyében, ahol nagyon kevés a megművelhető földterület, ezért néhány ezer évvel ezelőtt az itt lakó emberek rájöttek, hogy miként lehet a hegyekben is földművelést végezni. A longsheng terasz mezőgazdasági területek között legjellegzetesebb a longji terasz. Mind természeti táj, mind pedig mesterséges terasz található itt. Emellett a nemzeti kisebbségek különleges életébe is bepillantást nyerhetnek a megyébe érkező turisták.

A Huangluo yao nemzeti kisebbségi faluban énekelnek a helyiek. A világ leghosszabb hajú falujának is hívják Huangluót. És méltán. A több mint 300 lakosú faluban 120 asszonynak van 140 centiméternél hosszabb haja. A leghosszabb haj pedig meghaladja a 2 métert is. A falu bekerült a Guinness rekordok könyvébe is, mint a leghosszabb hajú közösség.

Huangluo egyik kulturális jellegzetessége a hosszúhaj-tánc. Egy Zhang nevű hölgy a Henan tartományi Zhengzhou városból érkezett Kuanghszi-Csuang Autonóm Területre. Turistaként természetesen felkereste Huangluo yao nemzeti kisebbségi falut is, ahol a látottakról ezeket mondta rádiónk tudósítójának.

„Nagyon szép errefelé a táj, a levegő pedig tiszta. A helyiek kultúrája is nagyon érdekes."

A faluban a színpadon nem profik táncolnak és énekelnek, hanem egyszerű yao nemzetiségű parasztasszonyok. Régen az asszonyok a földeken dolgoztak, otthon pedig házimunkával foglalkoztak. A turizmus fejlődése nyomán az asszonyok szerepe is változóban, hiszen ők is részt vesznek az idegenforgalom kiszolgálásában. Vannak köztük, akik a színpadon táncolnak és énekelnek, vannak, akik kézműves ajándéktárgyakat adnak el a turistáknak. De persze ezeket a szuveníreket is a helyi nők készítették, mégpedig aprólékos kézi munkával. A yao nemzetiségű parasztasszonyoknak az idegenforgalomból származó jövedelme havonta néhány száz jüant ér el, de nem ritkán meghaladja az ezer jüant is.

Zhou Enping, Longsheng megye kormányzatának vezetője elmondta, hogy minden nap változó számú előadást tartanak, ahogy a turisták igénylik. Két-három fellépés mindennap van, de előfordul az is, hogy hat, sőt hét előadást kell egyetlen nap tartani. Ilyenkor reggeltől estig zajlanak a műsorok.

„Évente több mint 80 ezren tekintik meg az előadásainkat. Az ebből származó bevételeink meghaladják a 2,5 millió jüant" – mondta Zhou Enping.

Huangluo yao nemzetiségi falutól autóval mindössze 15 perces út Longji zhuang nemzetiségi ősi falu.

A kínai nemzeti kisebbségek között a zhuangoké az egyik legnépesebb nemzeti kisebbség. Legnagyobb számban, ahogy azt az elnevezés is sugallja, Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen élnek. A zhuang nemzeti kisebbségnek saját nyelve van, amely a han-tibeti nyelvcsaládhoz tartozik. A zhuang nemzeti kisebbség hosszú múltra tekint vissza. Több ezer évvel ezelőtt a zhuangok ősei már ezen a területen éltek. Miként régen, ma is főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, rizst, kukoricát termesztenek. A zhuangok szeretnek énekelni, szülőföldjüket ének-tengernek is nevezik. Híresek a zhuangok hagyományos kézműves tárgyai is.

A zhuangok régebben természetfölötti lényeket imádtak, majd istent tisztelő vallásra tértek át. A Tang- és Song-dinasztia után a buddhizmus és taoizmus is elterjedt a zhuangok között. Később itt is megjelent a kereszténység, a katolicizmus is, de számottevő hatást nem tudott kifejteni. Jelenleg Kínában több mint 5 millió zhuang nemzetiségű lakos él.

A Longji zhuang nemzetiségi ősi falu teraszos művelésű mezőgazdasági területek között fekszik. Ugyanakkor itt nemcsak mesterséges teraszok, hanem az ősi zhuang nemzetiségi kultúra és néhány száz éves épület is található. Az ősi falu 2011 júniusában nyitotta meg kapuit a turisták előtt.

A falu képe az utóbbi néhány év alatt jelentősen megváltozott. Egy Liao nevű hölgy a faluban kézzel készített termékek árusításával foglalkozik. Tudósítónknak a hölgy az alábbiakat mondta:

„Most jobb az életem, mint korábban volt. A földemen termesztett gyümölcsöt és zöldséget otthon is eladhatom a turistáknak."

Szintén a faluban lakik Pan Xuefeng. Az idős asszony riporterünknek elmondta:

„A legnagyobb változás az utak állapotában következett be. Nagyon jó az úthelyzet nálunk. A közlekedés jobb, mint amilyen régen volt. A faluban is szebbek ma a házak" – mondta Pan Xuefeng.

Régen Longsheng megye országos szinten is szegény helynek számított. Mivel a megye hegyes területen fekszik, ezért nagyon nehéz errefelé a földművelés. Az évezredek folyamán az itt lakó parasztok élete mindig rendkívül keserves volt, még ha ebből csak a lélegzetelállítóan szép, teraszosan megművelt földeket látjuk is ma már.

Az utóbbi években Longsheng megye kormányzata mindent megtett a turizmus fejlesztése érdekében, mivel más megyék példájából látták, hogy a szegénység enyhítésének ez az egyik legjobb módja.

Zhou Enping, a megye kormányzatának vezetője arról tájékoztatta rádiónk tudósítóját, hogy több mint 10 ezer parasztból lett a turistákból élő kisvállalkozó. 2012-ben körülbelül 2,4 millió turista érkezett Longsheng megyébe, 17 százalékuk külföldről. Az idegenforgalomból származó jövedelmük meghaladta a 20 millió jüant.

„Ma Kínában van egy jelszó: Szép Kínát építsünk. Mi a magunk részéről itt szép falut építünk, fejlesztjük az idegenforgalmat, ami szintén megfelel a jelszónak. Jelenleg is nagy erővel fejlesztjük az idegenforgalmat, ugyanakkor védjük a nemzetiségek kultúráját, illetve az ökológiai környezetet. Mindezzel párhuzamosan a helyi parasztok életszínvonala is emelkedik. Nálunk a nemzetiségeknek különleges népviselete, nyelve és szokásai vannak, az idegenforgalom fejlesztését pedig ezek bemutatására alapoztuk. Az idegenforgalmi idényben a parasztok a turistákkal foglalkoznak, azon kívül viszont visszatérnek a mezőgazdasághoz, a földeken dolgoznak" – mondta Zhou Enping.

Jelentések szerint Longsheng megyében a falusi emberek 90 százaléka valamilyen módon ma már kötődik az idegenforgalomhoz.

A Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen élő nemzetiségek nemcsak szeretnek, hanem tudnak is énekelni. Az éneklés az ott élő emberek közös mulatsága. Énekkel dicsérik szülőhelyük hegyeit, vizeit, földjeit és az emberek igaz történeteit.

A zhuang nemzetiségnek van egy közmondása: „Ha már egy embernek szája van, a haláláig népdalokat fog énekelni". A népdal a zhuang nemzetiség lelki életének központi eleme. A zhuang nemzetiség a dalok népe, ezért dalokkal mutatja be a hagyományait is.

A zhuangok minden ünnep, nagy esemény alkalmával énekelni szoktak, de a dalaiknak külön ünnepe is van, az ún. dalvásár, amelyet a holdnaptár szerinti harmadik hónap harmadik napján tartanak. A dalvásáron a lányok és legények, de az idősek is énekelnek, hogy megtalálják a szerelmüket, illetve hogy barátságot kössenek. A dalvásárra a fiatal lányok és legények szépen kiöltözködnek. A lányok csoportja énekel, a legényeké pedig énekszóval válaszol nekik. Sokáig énekelgetnek, néha több napon át is.

A dalvásár háromnapos ünnep. Első napján a hagyomány szerint minden zhuang családban juharlevelekből és kerti madármályvából kivont festékkel színezett rizst esznek. Azt mondják, az ilyen rizs szerencsét hoz, mert aki eszik belőle, az olyan lesz, mint a juhar és a kerti madármályva, mindig virágzó és zöld.

A dalvásár hivatalosan a harmadik holdhónap harmadik napján délben kezdődik. A dalvásár idején általában nem össze-vissza ismerkednek a csoportok, hanem az úgynevezett „útvezető dallal" az egyik csoport meghívja, pontosabban kihívja a másik csoportot. Ezután a két csoport hosszan tartó versenyt vagy inkább harcot folytat, természetesen csak dalokkal. A dalvásár első napján, a dalos kérdés-felelet játékban a lányok és a fiúk egymás eszét, okosságát, furfangosságát tesztelik. A dalvásár második napján a dalos kérdés-felelet témája változik. A lányok és legények énekeinek célja most már az ismerkedés, egymás családi helyzetének feltérképezése. Sőt a legények és lányok udvarolhatnak a kiválasztottjuknak, természetesen szintén csak énekelve. A harmadik holdhónap ötödik napja a dalvásár utolsó napja. A kétnapos éneklés után kialakult szerelmespárok kölcsönösen megajándékozzák egymást, valamint találkát adnak egymásnak. A dalvásár utolsó népdala pedig a búcsúzó dal.

A háromnapos dalvásáron három napon át énekelnek szerelmes dalokat. Ezek a dalok a zhuang nemzetiség népdalainak fontos részét képezik. De miért van a zhuangoknak ilyen sok szerelmes éneke? Van erről egy mondájuk.

Valamikor réges-régen hatalmas szárazság sújtotta a zhuang nemzetiség földjét. Az emberek nagyon aggódtak, várták az esőt. Együtt doboltak és énekeltek, így imádkoztak az istenhez, hogy küldjön nekik esőt. Néhány nap múlva valóban esett eső, ősszel pedig remek volt a termés. Minthogy a zhuang nemzetiség úgy gondolta, hogy az éneklésüket meghallgatta az isten, attól fogva minden évben szerveztek dalvásárt. Ám a dalvásáron általában fiatal lányok és fiúk vettek rész, ezért az éneklés fokozatosan átalakult, többé már nem esőt, hanem szerelmet kértek, és nem is az istentől, hanem egymástól. És egymásnak már természetesen szerelmes dalokat énekeltek.

A dalvásárt már nagyon régóta megrendezik, de 1983-ban hivatalosan is ünnepnek ismerte el Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület kormányzatának népi hagyományokkal foglalkozó hivatala. Az első, immár hivatalos dalünnepen több mint 200 ezren vettek részt. 1993-tól kezdve a dalvásár dalai hallhatók a Kuanghszi Nanning Nemzetközi Népdalünnepen is, amelyen nemcsak helyi népdalokat adnak elő, hanem Kína más tartományaiból és más országból is érkeznek előadók.

Mindezt természetesen a helyszínre érkező számos kínai és külföldi turista is megismerheti. És hogy meg is ismeri, azt az is bizonyítja, hogy ma már a világ úgy is ismeri a Kuanghszi-Csuang Autonóm Területet, mint a népdalok hazáját.