0523utazas.m4a

Tiencsin Kína egyik tartományi jogú városa. Nincs messze Pekingtől, a kínai fővárostól ugyanis alig 140 kilométerre délkeletre fekszik. Pekingből - köszönhetően az új gyorsvasútnak - közel félórás vonatúttal már el is érhető.

Tiencsin Kína legnagyobb városainak egyike. A Bohai-tenger partján fekszik, Peking „életvonalának" is hívják, mivel hosszú ideig Tiencsinen keresztül szállították a gabonát Pekingbe. Lakossága már 10 évvel ezelőtt meghaladta a 8 milliót.

A han nemzetiség mellett hui, koreai, mandzsu és mongol nemzetiségűek is élnek itt. A központi kormány közvetlen irányítása alá tartozó város régebben csak 13 kerületből állt, a közigazgatásilag hozzá tartozó további terület pedig 5 megyéből. Mára már sokat fejlődött, csakúgy, mint Sanghaj a város külön fejlesztési övezetet épített, aminek következtében sokkal nagyobbá, modernebbé vált.

A már 2000 évvel ezelőtt is lakott vidéken, a mai város keleti külterületén a Kínai Birodalom egyesítése és a Nagy Csatorna megnyitása után a 7. században stratégiai fontosságú tengerparti erőd épült, körülötte Junliangcheng várossal. Amikor a közeli Pekinget a 13. században a mongol uralkodók fővárosukká tették, a Zhiguzhai, majd Haijin néven ismert városban gabonaraktárakat hoztak létre.

Wang Li, a Tiencsin Tanggu Múzeum dolgozója tudósítónknak elmondta:

„Lévén, hogy itt volt a fővárosba áramló termények átvizsgálási és átrakodó pontja, 1404-ben nagy katonai bázis is létesült itt. Mai nevét is ekkor kapta. A Jin és a Yuan-dinasztia idején Gunak nevezték. Gu a hajószállítás fontos központja volt. Majd Haijin néven kis várost alakítottak ki, amelyet a Ming-dinasztia elején Tiencsinnak neveztek el és megyét hoztak létre a területén. A Qing-dinasztia idején Tiencsin prefektúrává lett, 1928-tól kezdődően lett várossá. Jelenleg Tiencsin közigazgatása alá 15 kerület és 3 járás tartozik. Tiencsin közvetlenül a központi kormány alá tartozik. Összterülete 11 ezer négyzetkilométer."

A 14. század második felétől fokozatosan az ország meghatározó kikötője és kereskedelmi központja lett. Számos Észak-Kínában eredő mellékfolyó ömlik a Tiencsint átszelő Hai folyóba, amelyet a várostól északnyugatra a Peking-Hangzhou Nagy Csatorna keresztez.

Tanggu Tiencsin város Binhai kerületének központjában fekszik. A terület neve azt jelenti, hogy közel van a tenger partjához, ahol sok öböl és tavacska található. Tanggu több mint 800 éves múltra tekint vissza. 1888-ban már volt vasútállomása és ebből következően közlekedett vonat is a területen.

Tiencsin minden kereskedő számára vonzó, a főváros előszobájaként szolgáló kikötőt a külkereskedelem számára - némi katonai csellel és nyomással - 1858-ban, a Tiencsini Szerződés aláírását követően nyitották meg. Ettől az időtől angolok, németek, oroszok, japánok, franciák, az Osztrák-Magyar Monarchia polgárai, olaszok és belgák telepedtek le a városban, kialakítva a saját világukat. Gyerekeiknek külön iskolákat építettek, saját maguknak kórházakat, parkokat, sőt börtönt is. Minden kolónia a saját nemzeti építészeti stílusában építkezett.

Ha valaki felkeresi a városnak a régi kerületét, akkor láthatja, hogy valóban máig szépen magmaradtak az európai stílusú épületek, különlegessé téve a város hangulatát. Az eredeti városmag - a 19. század második felétől - kínai negyedként az akkori város területének csak egykilencedét tette ki. A Hai folyó felett átívelő több mint 15 híd közül néhány például abban az időben épült fel.

Az európai jelenlét serkentőleg hatott a kereskedelemre és az iparra, így például a textil-, az üvegiparra, a sótermelésre. Mindez végül odáig vezetett, hogy a 20. század elején a Hai folyó északi partján mólót kezdtek építeni. A munkálatokat végül a Kínára támadó japánok fejezték be 1937-ben. A folyami kikötő hamar kicsinek bizonyult. 1952-ben kibővítették a Tanggu-Xingang kikötőt.

Magától értetődően nem ez volt a nagyváros első kikötője, hiszen Tiencsin valójában már több évszázada kulcsfontosságú gazdasági központ forgalmas kereskedelmi kikötővel. Több mint 100 kilométer hosszú partvonalán több kikötő található. Többek között az északi, a déli és a középső (a Tanggu), amely a legnagyobb, s amely egyben az egyik legnagyobb kikötő Észak-Kínában. A kikötőkből több hajózási útvonal is indul, Kína és a világ több mint 150 országa között teremtve meg a vízi összeköttetést.

A Tanggu tüzérségi támaszpont a Dagukouban fekszik és több mint százéves múltra tekint vissza. Nyugati részén van egy boltív, amelyen a „Haimen gusai" felirat látható. A felirat azt jelenti, hogy „Tengerparton fekvő ősi erőd". A történelem folyamán többször is voltak itt véres, tragikus harcok.

2001-ben a Dagukouban fekvő tüzérségi támaszpont történelmi múzeumként nyílt meg a közönség előtt.

Az ópium importjának nyilvánvalóan katasztrofális egészségügyi és gazdasági következményei miatt 1839 márciusában Kína betiltotta az ópiumimportot, és az egész ország területére becsempészett nagy mennyiségű kábítószert megsemmisítette. Ennek következményeként néhány hónappal később kirobbant az első ópiumháború. 1856-ban, egy álincidens következményeként kitört a második ópiumháború is, ezúttal már más országok is részt vettek a háborúban. Kína – az előző háborúhoz hasonlóan – most is vereséget szenvedett. Kénytelen volt további engedményeket adni az ópiumkereskedelemmel kapcsolatosan, az angolok hamarosan egész Kínára kiterjeszthették ezt a tevékenységüket.

A háborúkban Tiencsinnek, illetve a Dagukou tüzérségi támaszpontnak is fontos szerepe volt, mégpedig stratégiai jelentőségénél fogva. Tiencsin közel fekszik a kínai fővároshoz, Pekinghez, és a Hai folyón hajóval könnyebben lehetett a katonáknak eljutni Pekingbe. Éppen ezt próbálta megakadályozni a Dagukou tüzérségi támaszpont. Ezért a külföldi katonák megtámadták a Dagukou tüzérségi támaszpontot. A történelemben összesen négy nagyobb csata történt a Dagukounál.

A hajdani tüzérségi támaszpontból kialakított múzeumban a látogatók interaktív módon ismerhetik meg a történelmet. A Dagukou tüzérségi támaszpont feladata az, hogy érzékletesen mutassa be a kínai és külföldi turistáknak a történelmet. Csakhogy 2011 előtt nagyon kevés történelmi tárgy volt a múzeumban.

„2011-ben a múzeum dolgozói arról értesültek, hogy sok vas- és acélhulladékot adtak el Tangguban. Adódott a feltételezés, hogy a fémhulladék között talán lehet régi ágyú is. Ezért az egyik munkatársam éjszaka elment a hulladékot feldolgozó központba, és valóban talált is ott régi ágyút. Ez az ágyú jelenleg is a Dagukou tüzérségi támaszpont múzeumában található" – mondta a múzeum egyik dolgozója, Wang Li.

„2001 végén tartották Tangguban az első történelmi és kulturális értekezletet. A részt vevő vezetők javasolták, hogy alapítsuk meg a Dagukou tüzérségi támaszpont múzeumot" – mesélte a múzeum keletkezésének történetét szintén Wang Li.

Dagukounál a Ming-dinasztia idején már megkezdődtek a katonai építkezések. A Qing-dinasztia Jia Qing császár időszakában építették a Dagukou tüzérségi támaszpontot, amely végül 1988-ban a fontos kínai kulturális emlékek listájára is felkerült. 2003-ban a tiencsini kormány eldöntötte, hogy Dagukouban kiépíti a tüzérségi támaszpont parkját. 2013. április 29-én a Kínai Állami Idegenforgalmi Hivatal a parkot 4A szintű látványosságnak nevezte ki.

A Dagukou tüzérségi támaszpont területe 3900 négyzetméter. Található itt a Ming- és a Qing-dinasztia korából származó ágyú, tüzérségi gránát, régi harang és más történelmi tárgyak, fényképek és szövegek.

Ma Wenyan, a múzeum igazgatója röviden így mutatta be a helyet:

„A múzeumnak három része van. Az első a tengeri kapu, ez bemutatja a Dagukou tüzérségi támaszpont történetét a Ming- és a Qing-dinasztia korában. A második rész neve: Az idegen hadseregek támadása ellen. Itt a támaszpont harcairól van szó, beleértve az 1858-as, az 1859-es és az 1860-as csatákat is. A múzeum harmadik részében arról az időről van szó, amikor nyolc külföldi hadsereg foglalta el a Dagukou támaszpontot. A múzeumban van olyan előadóterem is, amelyben 3D-s filmmel mutatjuk be az elmúlt több mint 100 év történelmét."

A május elsejei szabadság idején sok turista látogatott el a múzeumba, ahol közelebb kerülhettek a történelem egy szeletéhez.

2013. május 14-én a londoni Sotheby's „Utazás, térkép és történelem" címmel árverést tartott. Kínai szempontból az árverés legérdekesebb része egy régi kínai fényképekből álló kollekció volt. A száz évnél is idősebb fényképek között volt egy olyan is, amelyen a Dagukou tüzérségi támaszpont panorámafotója látható.