0605utazas.m4a

Guizhou az odalátogató turistáknak ritkán látogatott helyeket, vendégszerető lakosokat, nyugalmat, no meg persze fenséges teákat tud felmutatni.

Guizhou ritkán látogatott helyeire azért a legutóbbi időkig nem is volt olyan egyszerű eljutni. A nagyvárosok magától értetődően nem tartoznak a ritkán látogatott helyek közé, a könnyen megközelíthető idegenforgalmi látványosságokba pedig csapatostol tódulnak a turisták. Még néhány évvel ezelőtt is igaz volt, hogy „érintetlen" természetet csak a hegyek közt, hosszú és veszélyes autóúttal lehet találni.

A buyi etnikai csoporthoz utazva hágókon, szorosokon, völgyeken kell átkelni. Mindezt korábban keskeny, veszélyes utakon. Ez főleg azért volt kellemetlen, mert szinte biztosan elkap bennünket legalább egy kiadós eső is az út alatt.

Guizhou hegyei általában úgy emelkednek, mint magányos őrszemek, őrzik a turisták által másutt nem látott szépségeket. A tartomány falusi, vidéki részein, távol a tömegektől, három érzékszervünk tobzódhat igazán: a látásunk, a szaglásunk és a hallásunk. Bár ez utóbbit leginkább a csend kényezteti, de egyrészt erre igencsak szüksége van a nagyvárosi lakosoknak, másrészt pedig ki tagadhatná, hogy a csendnek is vannak hangjai.

A hegyeken átkelve pedig meg is érkezünk a buyi kisnemzetiség lakóterületére.

Guizhou tartomány délnyugati részén, Guiding megyében vagyunk, ahol a hegyek után az első falu neve Yinzhai. Mégpedig mindjárt egy gyönyörű falu, amely kiérdemelte „a legtipikusabb buyi falu Kínában" epitheton ornanst. De nem is a díszítő jelző a lényeg, hanem az, hogy Yinzhai valóban kitűnően bemutatja Kína egyik legszínesebb, legkülönlegesebb etnikai csoportjának kultúráját és hagyományait. A turizmusért felelősök pedig bíznak benne, hogy a már több mint 1000 éves múltra visszatekintő terület és népcsoport olyan vonzó lesz a családok, a hátizsákos turisták és a kultúra iránt érdeklődők számára, hogy fellendülhet az idegenforgalom a buyi falvakban.

Yinzhai aprócska falu, ahol ma még szinte ugyanúgy élnek, mint száz, kétszáz évvel ezelőtt. Az életritmus, a nyugalom ma még mindenképpen évszázados mintákat követ, ami azt jelenti, hogy a ma élők munkáját, tevékenységeit, egész életét is az évszakok váltakozása és a földeken végzendő munkák határozzák meg.

A buyi emberek számára az örömöt a mindennapi élet szokásai, rítusai, valamint a természet közelsége jelentik. Ahogy azt az egyik népszerű népdaluk mondja:

„Dolgozz a napkeltével, pihenj le a napnyugtával, és ne törődj a világ zűrzavarával."

Hiba lenne azonban, ha a népdalt úgy értelmeznénk, hogy aha, akkor megint egy falu, ahol „… éjszaka van, ha nem süt a nap". Az egyszerűség ugyanis nem azt jelenti, hogy ne lenne valóban „csodálatos, csodálatos falu" Yinzhai, vagy éppenséggel ne lenne buyi kultúra. Nagyon is van, sajátos kultúrájuk a természet által kiváltott érzelmeket, gondolatokat, érzéseket öleli fel, illetve a napi teendőket határozza meg. És ez dalokban, táncokban, szokásokban, ünnepekben és a népviseletükben is megnyilvánul.

Mindez az utóbbi években egyre nagyobb értéket jelent a nagyvárosi életbe belefáradt emberek számára. Ráadásul a korábban említett utazási kellemetlenségek mára szinte teljesen eltűntek, és egyébként sem voltak kibírhatatlanok, hiszen Yinzhai falu légvonalban mindössze 50 kilométerre található Guizhou tartomány székhelyétől, Guiyangtól. Ideális hely tehát azok számára, akik gyorsan ki akarnak szakadni a nagyváros zűrzavarából, ugyanakkor valami eredetit, igazit keresnek.

A táj gyönyörű. A közelben festői hegyek magasodnak, az égbolt fantasztikus színekben pompázik, főleg ha vihar közeleg.

Az egyik házon a buyi nemzetiség jelmondata olvasható. Nem is jelmondat, inkább a hagyományos kultúrában a buyik fölött hatalommal bírók megnevezése ez: „Ég, Föld, Császár, Ősök, Tanítók". A történelem az egész faluban, az egész falun érződik. Nem konkrét történelem, hanem egy időtlen, kortalan történelem.

Yinzhai falu idősei, de az egész közösség örömmel fogadják a faluba érkezőket, és szívesen megmutatják mindenkinek a hagyományos életstílusukat. Hogyisne tennék, amikor a látogatók a korábbinál nagyobb jólétet hoznak a falu számára.

2005 óta a megye próbálja ismertebbé tenni Yinzhai falut. Legfontosabb és legsikeresebb lépésük ebből a szempontból az évente megrendezett Arany Tenger és Hófehér Hegy Turisztikai Fesztival, illetve a Yinzhai Szilva Fesztivál. Mindkét rendezvény lényege az ugyanis, hogy a faluba érkező turisták bepillantást nyerjenek Yinzhai és környéke szépségébe.

A turizmus felfutásának köszönhetően a faluban már van egy kis gyapotfeldolgozó üzem, valamint egy négycsillagos szálloda is.

Aki olcsóbb szállást keres, annak is van miből válogatnia, hiszen Yinzhaiban jelenleg 20 falusi fogadó kínál olcsó szobát a turistáknak, kirándulóknak.

A környék termékeny földjein brokkolit, kukoricát, dohányt, csilipaprikát, no meg természetesen teát termesztenek. Elvégre Guizhou teavidékén vagyunk.

A tea, különösen pedig a zöld tea népszerűsége eddig sem volt kicsi, de az utóbbi időben még növekszik is.

2012-ben Kína körülbelül 300 ezer tonna teát exportált. Ennek a mennyiségnek a 30 százaléka zöld tea volt.

Yinzhai faluban mindent tudnak a zöld teáról, amit csak tudni érdemes, és minden olyasmit is, amit nem. Bár ez utóbbi kitétel valóságos istenkáromlás, teafémia a teát szeretők körében.

A teaszedés például egész egyszerűen művészet, a teát szedő parasztok pedig művészek. Van tehát a teaszedők Leonardo da Vincije és Watteau-ja, viszont remélhetőleg nincsen Braque-ja és Malevicse. Azt szokták mondani, hogy egy sebész pontosságára és remek látására van szükség a tealevelek leszedéséhez.

„Soha nem lehet használni a körmöt vagy valami éles eszközt a szedéshez. Ha ezt teszi valaki, akkor kiég a vágásnál, majd pedig megfeketedik. Minden levelet tépni kell a növényről, persze nagyon óvatosan, finoman" – hangzik a tealevél szedésének rudimentális ismereteiről szóló beavatás egyik kevésbé obskúrus részlete.

Arról már nem is kell külön tájékoztatni a helyszínre érkező érdeklődőket, hogy a teaszedés nemcsak a lelket, de a testet is rendkívül próbára tevő munka. Tűző napon, zuhogó esőben is szedni kell a leveleket, amikor annak itt van az ideje. Mégpedig hosszú órákon át. Áprilistól októberig, Guiding megyében ugyanis ebben a hét hónapban lehet szedni a tealeveleket. A teafák körülbelül kéthetente növesztenek új levelet, tehát ugyanazt a növényt ennyi időnként kell végigböngészni.

Ezek után érthető, hogy ugyan a hegyoldalakon növő teacserjék közül pazar a kilátás a környékre, de ezt csak a turisták veszik észre, a már évek óta hátfájással küszködő helyi buyi emberek nemigen.

Mint már volt róla szó, hogy a kiadó szobák megteljenek, a faluig el is kell jutni a vendégeknek. Ezért aztán felújították a Yinzhaiba vezető utakat. A hajdanán szinte elérhetetlen falut ma kényelmes 11 kilométer hosszú közút köti össze Guidinggal. De 100 kilométeren belül van két másik nagyváros Douyun és Kaili is. A tartomány egyik legnagyobb replőtere, Longdongbao pedig csak 45 kilométerre van Yinzhai falutól.

Minderre már lehet idegenforgalmi stratégiát alapozni. A faluban folynak is az idegenforgalmi fejlesztések, amelyekből lássunk néhányat: a Panjiang üdülő, a Maidong turisztikai bevásárlóutca, szabadtéri sportok klubja, a Guanyin-templom Buddhista Kulturális Övezet, a Keleti Álom Szórakoztató Központ, egy golfpálya és több hotel.

Yinzhai sikere nem maradt visszhang nélkül Guidingban sem. Ambiciózus tervet dolgoztak ki a turizmus fejlesztésére, és a terv immáron az egész megyére kiterjed. A terv lényege, hogy Yinzhai falu idegenforgalmi területét próbálják meg kiterjeszteni a szomszédos falvakra. A jelenlegi tervek szerint így összesen 3298 hektár területű üdülőterület jön majd létre, amelyhez egy kisváros, Panhe, illetve 14 falu tartozik.

Az üdülőközpontot 5 év alatt tervezik felépíteni, és amikor majd átadják, a fejlesztők reményei szerint ez lesz Kína egyik legfontosabb falusi turizmussal foglalkozó központja.

(Írta/fordította: Hajnal László)