hangos

Chengdu mindig is Kína egyik legvarázslatosabb városa volt és az is marad. Nem akarjuk ezt hosszasan bizonygatni, de hiszen egyetlen szó is elég hozzá: panda. Vagy ha valaki nem szeretné az állatokat, ami ugyan még elképzelhető, de az már sokkal kevésbé, hogy a pandákat se szeresse mindenki, szóval ha mégsem panda, akkor meg: tea. És ha valami fatális véletlen folytán lenne olyan ember a földtekén, aki a pandákat nem tartja cuki állatoknak, a teát pedig nem tartja isteni italnak, akkor a számára talált egyetlen szó lehet az, hogy: étel.

A logikai sorba a végére be szerettük volna szuszakolni azt is, hogy akinek ez mind nem elég, annak pedig ott van Chengdu kultúrája, de hát aki sem a pandák, sem a tea, sem pedig az ételek iránt nem érdeklődik, az nyilván a kultúra iránt sem fog.

De lássuk részletesen Chengdu különlegességeit, mégpedig a következőkben enni és inni fogunk Chengduban.

Kezdjük a teával, hiszen a városban mindig teaidő van, és egyébként is, ha valaki még nem szokott hozzá a város időjárásához, akkor nem éhes, hanem inkább csak szomjas lesz.

Azt szokták mondani, hogy Kínában vannak a világon a legjobb teaházak, Kínán belül pedig Chengduban vannak a legjobb teaházak. Ez talán túlzásnak tűnhet első hallásra, de csak addig, amíg valaki még nem járt Chengduban, amely mulasztást egyébként ajánlatos pótolni. Nos, ha valaki járt már Chengduban, akkor az első dolog, amit az utcán sétálva észrevett, minden bizonnyal az volt, hogy a városban szinte minden sarkon van teaház. Márpedig ennyi teázóból, már csak a nagy számok törvénye alapján is, minden bizonnyal vannak igen kiválóak is. Mint ahogy a tapasztalat ezt igazolja is.

Persze nem véletlenül Chengdu lett a világ egyik leghíresebb teavárosa, nem pedig Oslo. Oslóval ellentétben ugyanis Chengdu város környékének, illetve a tartomány legnagyobb részének nedves időjárása ideális feltételeket teremt ahhoz, hogy Szecsuanban kiváló teák teremjenek. A pompás teák közül néhány egyenesen a világ legjobb teái közé tartozik, mint például a Zhuyeqing és a Huangya.

A szecsuani konyhával együtt a tartományban a tea jelenti a mindennapi élet egyik legfontosabb aspektusát. A helyiek saját teakultúrát hoztak létre, amely magában foglalja a jellegzetes teáskannákat, a teáscsészéket és a teaszertartásokat.

A helyi teáscsészéket például nevezik „teahajó"-nak is. Az ilyen teahajóhoz tartozik egy fedél és egy csészealj is. Ezek tartják a teát melegen, ugyanakkor ezek segítségével akadályozza meg a chengdui teázó, hogy tealevél kerüljön a szájába.

A chengdui teaszertartás olyan, mint egy kisebbfajta színházi előadás, mondjuk inkább kamaraszínházi műsor. Ebben a műsorban felfedezhetjük a tánc, a harcművészetek és a művészi teáskanna okán még az iparművészet elemeit is. És ami a legfontosabb, a legolcsóbb sarki teaházakban épp úgy tartanak előadást nekünk, mint a luxus teaüzletekben, ahol leginkább csak a gazdagok engedhetik meg maguknak a vásárlást.

Ez utóbbi kijelentés talán nem is egészen pontos. Valóban vannak ugyan aranyáron mért teák, de mivel grammonként is lehet tealevelet vásárolni, ezért még a luxusteákból is tud szinte mindenki venni, ha csak néhány grammot is.

Ezért mondhatják Chengduban, hogy a teaházakat, függetlenül vagyoni helyzetétől, élvezheti bárki. Egy csésze tea ugyanis már kevesebb, mint egy dollárért is kapható. A drágább teák ugyan már több mint 10 dollárt kóstálnak csészénként, de ilyeneket úgyis csak ünnepnapokon iszik a legtöbb ember.

A nyugodt környezetük miatt a teaházak a társadalmi élet központjainak számítanak Chengduban, és persze Kína más részein is. De Chengduban mindennél jobban hozzátartozik a város arculatához a teaházakban beszélgető, madzsongot játszó emberek képe.

A teaházak az üzletemberek számára is fontos helyek. Ha nem kirándulni, hanem üzletet kötni megyünk Chengduba, akkor üzleti partnerünk egészen biztosan elvisz minket kedvenc teaházába, hogy nyugodt körülmények között beszélhessünk a pénzügyi dolgokról.

Az eddigiekből következik, hogy ha valaki arra kíváncsi, hogyan élnek a helyiek a hétköznapokban, akkor ezt megtudni nincs jobb hely, mint Chengdu számtalan teaházainak egyike, bármelyike. De vigyázat, az első csésze tea után örök szerelemre gyulladhatunk a város iránt.

Apropó gyulladhatunk. A teaházakban ez még csak képletesen, lelki értelemben értendő, a szecsuani konyha remekeit megkóstolva azonban már fizikailag is úgy fogjuk érezni magunkat, mintha azonnal meggyulladnánk. Hát, igen, a szecsuani konyha nem a semleges, lágy ízeiről nevezetes.

Biztosan lesz, aki azt gondolja, hogy ez már egyenesen túlzás, de megint csak itt van az ultima ratio: Chengduban kell szecsuani ételeket enni, nyilván nem véletlen, hogy az ottani körülmények között éppen egy ilyen rendkívül csípős konyha alakult ki.

Sokan vannak, akik csak alapvető ismeretekkel rendelkeznek Kínáról, és a tipikus kínai ételek közül például csak a gongbao csirkét és a mapo tofut ismerik. Hoppá, akkor máris ismernek két Szecsuanból származó ételt.

A szecsuani konyha a kínai konyha négy legnagyobb becsben tartott ágának egyike. A világon mindenütt található szecsuani étel, elég csak az előbb említett kettőre gondolni, úgyhogy aki járt már kínai étteremben, étkezdében, az bízvást elmondhatja, hogy sejti, milyen a szecsuani étel. Igen, sejti, nem pedig tudja. A tudáshoz, értsd az autentikus szecsuani ételek kipróbálásához ismét csak Chengduba kell utazni. És vica versa: ha már egyszer Chengduban járunk, akkor nem lehet kihagyni a helyi konyha fogásainak megkóstolását. Utána pedig már egészen biztosan meggondoljuk, hogy legközelebb mondjuk-e, már ettünk szecsuani ételt a Tormay Cécile utcában.

A szecsuani konyha jellegzetesen fűszeres, csípős ízű, előszeretettel használ csilipaprikát és más erős helyi fűszernövényeket, miáltal az ízek olyan egyedülálló keverékét állították elő, amely rendkívül jellemző a területre.

A szecsuani fűszeres ételek talán nem mindenki ízlésének felelnek meg, de ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek csak hamburgert ehetnek Chengduban. A helyi konyha ugyanis mindenki számára tartogat valami érdekeset, így a fűszeres ételektől tartózkodók is ehetnek szecsuani ételeket. A szecsuani konyha a hat fő ízből több mint 20 féle ízkombinációt állított elő, vagyis találunk nem erős helyi ételeket is.

Az viszont biztos, hogy ha egyedül megy valaki étterembe, akkor legalább egy mondatot mindenképpen meg kell tanulnia kínaiul. Természetesen azt megkérdezni, hogy egy étel csípős vagy nem csípős.

Chengduban több típusú szecsuani étterem található, vannak a klasszikus szecsuani ételekre, vannak a házias ételekre és vannak az igencsak furcsa nevű zigongi sóbanda nevű ételekre specializálódott éttermek is. Mindezek a szecsuani konyhán belül különböző ételcsaládokat képviselnek.

A klasszikus szecsuani ételek konyhája hangsúlyozza a különböző ízek közötti egyensúlyt.

A házias szecsuani ételek, miként a név is mutatja, az otthoni családi konyha fogásainak élményét kínálják.

A három nagy szecsuani ételcsalád közül vitathatatlanul a Zigong Yanbang, vagyis a zigongi sóbanda nevű a legkülönlegesebb, és nem is csak a neve miatt. Zigong jól ismert hely Szecsuanban, Chengdutól 90 perces autóútnyi távolságra fekszik. A helyről mindenkinek azonnal két szó jut eszébe: a dinoszauruszok és a só. Persze a dinoszauruszok csak az utóbbi idők régészeti feltárásai miatt juthatnak az eszünkbe, korábban csak 66 millió évvel ezelőtt gondolhatott bárki is a zigongi dinoszauruszokra.

A zigongi sókutak viszont már 2000 évvel ezelőtt is ismertek voltak, ezért nem is csoda, hogy a nevezetes ételcsalád neve zigongi sóbanda lett, nem pedig mondjuk zigongi dinoszauruszfalka.

A szecsuani konyhának ez a zigongi sóbanda ága tehát nem egyszerűen ételeket jelent, hanem rendkívül régi helyi kultúra húzódik meg mögötte. Ez az ételeken is érződik, valahogy rusztikusabbak a zigongi sóbanda ételei: fűszeresek, tele vannak gyömbérrel, éles, határozott ízvilágú helyi fűszerekkel. Ha a Szecsuanba utazó turisták igazi különlegességre vágynak és megvan a kellő bátorságuk egy valódi kulináris kalandhoz, akkor mindenképpen ki kell próbálni a zigongi sóbanda ételeit.

(Írta/fordította: Hajnal László)