Ha kinyitják a Yunnan tartománybeli Lijiang prefektúra honlapját a világhálón, az ottani fórumon sokan jelzik, hogy szívesen ellátogatnának a városba. Nem rossz választás, bár érdemes Lijiang óvárosának felkeresésére viszonylag hosszabb időt ?egy hetet ? szánni. A jó állapotban megőrzött régi épületek, a finoman faragott faszobrok, az eredetileg sötétszínűre kövezett utcán táncoló, éneklő, naxi nemzetiségű idős emberek, és a kisváros életére a maga bélyegét rányomó ősi dongbai kultúra ? mind nagy vonzerőt gyakorolnak a látogatókra és megérintik a turisták lelkét.

Hét évvel ezelőtt az UNESCO döntése alapján vált a dél-nyugat-kínai Lijiang óvárosa világszerte ismertté. Lijiang számos nemzetiség kulturális jellegzetességeit elegyíti, tökéletesen megőrzött, mesterkéletlen arculata meggyőzte a világszervezet zsűrijét és így a kulturális világörökség listájára került. Azóta egyre több látogató fordult itt meg a világ minden tájáról és az óváros maga is egyre forgalmasabbá vált. A némileg átalakított, régi stílusú házakból szállodák lettek, ahol a város szerelmesei megszállhatnak. A romantikus bárok, kávézók a turisták kedvenceivé váltak? Lijiang igazi, otthonos városnak tűnik a számukra. Az idegenforgalmi ágazaton vállakozó helybeli He Guilin szerint Lijiang a régmúltban is mintegy kapocsként működött Dél és Észak között. Mint elmondotta:

"Lijiang a történelem folyamán fontos településnek számított, amelyet gyakran felkerestek a tea- és lókereskedők, akik délről északra szállították árujukat. A klíma miatt, és mert a hegyek között másként alakultak az évszakok, a múltban sok déli vendég csak idáig jött és itt maradt, nem ment tovább északra. Az északiak meg ha tehették, nem mentek tovább délre ? így többféle kultúra ötvöződött nálunk Lijiangban."

Az óváros a fennsíkon, mintegy 2400 méter magasan fekszik, kultúrális sokszínűségét mindmáig megőrizte. Az óváros kiterjedése mintegy 4 négyzetkilométer, itt 6200 család él, közülük a legtöbben a naxi nemzetiséghez tartoznak. Az óvárosban a lakosok egyharmada bronz- és ezüstedények készítésével, bőráruk, szőnyegek előállításával, textilfeldolgozással és italkészítéssel foglalkozik és persze kereskedelemmel is, hiszen a kézműipari termékeket valahogy értékesíteni kell.

1 2