A Ming- és a Qing-dinasztiák idején épült sok száz csarnoképület közül a Huguang Huiguan néven ismeretes őrződött meg a legjobb állapotban. Eredetileg 1807-ben, a Qing-dinasztia Jiaqing császárának tizenkettedik uralkodási évében építették.

Az épület a Hufang Qiao csomópont délnyugati sarkában található. 1997-ben teljesen újjáépítették, majd immáron „Pekingi Színházmúzeum" néven nyitották meg a nagyközönség előtt.

Az épületkomplexum legértékesebb része egy színházi épület, amelyet 1830-ban emeltek. Kína épségben megmaradt fedett színházai közül ez számít a legrégebbinek. A földszint 568 négyzetméter, a második szint pedig 328 négyzetméter, azaz összesen 896 négyzetméteres a színház. A színpad 54 négyzetméter. A színház fő építészeti eleme a két főgerenda, valamint a 11,36 métert áthidaló kilenc keresztgerenda. Ez az építészeti megoldás igen ritkának számít a kínai épületek esetében.

Ma nyolcoldalú asztalok vannak elhelyezve az alsóbb szinten, az emeleten pedig páholyok találhatók. A színház összesen 250 látogatót fogadhat. A régi színházat átfestették, de a felújítás során sem veszítette el finom eleganciáját.

A régi Xiangxianci épület ma a színházmúzeum kiállítóterméül szolgál. Bemutatja a színház fejlődésének rövid történetét, és a látogató figyelemmel kísérheti, hogy egy ilyen huiguan intézmény, azaz gyülekezőhely, nyilvános találkozóhely milyen fontos szerepet játszott a pekingi opera kialakulásában. A Qing-dinasztia idején az ország más részéből Pekingbe érkező színházi truppok ezeket a huiguanokat használták előadásaik bemutatására.

Az Anhui Huiguanban hui darabokat játszottak, a Huguang Huiguanban chu darabokat játszottak, a Jiangxi Huiguanban pedig gan darabokat játszottak. Ez lehetővé tette a különböző típusú színházaknak, hogy megfigyeljék egymás játékát, és ezáltal lehetőséget kaptak saját előadói stílusuk csiszolására. Azaz a különböző kínai területekről érkezett társulatok művészi inspirációt meríthettek egymás játékából. A különbözi területek Pekingbe érkezett színházai közötti cserék és a keveredések végül elvezettek a kínai színjátszás legjellegzetesebb műfajának, a pekingi operának a kialakulásához. A Pekingi Színházmúzeum régi színházában előadott mesterművekből néhány, mint például a legismertebb, az „Őszibarack-virágos legyező" először az Anhui Huiguanban került színpadra. Többek között olyan régi, nagy színpadi mesterek játszottak itt, mint Tan Xinpei (1846-1943) és Mei Lanfang (1894-1961). A színházhoz tartozó történelmi értékeket a Wenchang-pavilon Xiangxianci részében tartják. Csak kettőt megemlítve ezekből a kultúrtörténeti kincsekből: itt van Yang Xiaolou (1879-1938) színpadi kosztümje, illetve itt őrzik az EMI Company által készített régi hangfelvételeket, amelyeken pekingi opera is hallható.

Cím: Peking, Xuanwu kerület, Hufang út, 3. sz.

Honlap: http://www.bjmuseumnet.org/museum/xiqu/one.htmlChina