Yantai Shandong tartomány északkeleti részén található. A prefektúra szintű város a Pohaj-tenger déli és a Laizhou-öböl keleti partján fekszik. Délnyugatról Qingdao, keletről pedig Weihai városok a nagyhírű szomszédai a halhatatlanok hajdani tündérhonának. Amely egyébként, legyünk azért pontosak, nem egész Yantai város mai közigazgatási területére terjedt ki, bárki könnyen be is láthatja, hogy sem a nyolc halhatatlan nem igazodhatott Yantai majdani fejlődéséhez, sem Yantai város mai irányítói nem igazodhatnak a nyolc halhatatlan szerény helyigényéhez.
Nos, a halhatatlanok hajdani honát a prefektúra szintű Yantai városhoz tartozó megyei szintű Penglai városban, és Qing Shi Huangdit követve Dengzhou alkerületben kell keresni.
Azt tartják ugyanis, hogy a Qin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 206) első császára, Qing Shi Huangdi (i. e. 259 – i. e. 210), majd pedig a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. e. 220) Wudi császára (i. e. 156 – i. e. 87) egyaránt járt Penglaiban, és így értelemszerűen Yangtai-ban is, hogy megtalálják az örök élet italát. Vagy ételét. Ők, mármint a két császár ugyan a legendán kívül nem hagytak maguk után semmi kézzel fogható emléket, de azért csodás építmény így is van a városban. A Song-dinasztia (960-1279) idején fából készült taoista épületkomplexum, a Dan-sziklán található Penglai-pavilon például egészen biztosan ilyen. Már csak azért is, mert a legendás nyolc halhatatlan mai ismereteink szerint itt szelte át a tengert, de nem ám csónakkal vagy hajóval, mint a földi halandók, hanem saját csodálatos varázseszközükkel.
Yantai-t tehát úgy ismerik Kínában, mint a halhatatlanok után az emberek által birtokba vett tündérföldet. Ehhez a hírnévhez hozzájárul a Penglai-nál látható misztikus délibáb is. Míg Petőfinél a délibáb valahogy rusztikus jelenség volt, úgy itt inkább a nem evilági élményt fokozza, mivel a délibábot figyelve úgy tűnik, mintha a távolban ismeretlen táj látszódnék. A természet csalóka játéka és Penglai látványosságai minden évben turisták millióit vonzzák Yantai-ba.
De persze a halhatatlanokon, pontosabban a velük kapcsolatos, hozzájuk köthető dolgokon kívül is van bőven látnivaló a 6 millió 500 ezer lakosú városban. Yantai központjában van például a világ első, az országban pedig máig egyetlen olyan akváriuma, amelyet cetcápák számára alakítottak ki. Természetes dolog, hogy kihagyhatatlan az akvárium meglátogatása, amikor olyan érdekességeket lehet látni, mint a világ legnagyobb hala közé lemerülő búvárokat. A hatalmas lapos szájú halgigász ugyanis igen jámbor, és ugyan a magyar elnevezései, úgymint: érdescápa, érdes cetcápa, bálnacápa és főként a rablócápa alapján nem erre következtetnénk, de persze a cetcápa planktonnal táplálkozik, nem pedig búvárokkal.
Így aztán a cetcápa a körülötte békésen úszkáló vagy lebegő egyéb vízi élőlényekkel, tengeri herkentyűkkel, színes trópusi halakkal, medúzákkal, korallokkal együtt kitűnően eleveníti meg a város alapmetaforáját, a tündérek honát, csak éppen a víz alatti tündérvilágot mutatja be.
A tengeri világot egy körpanorámás, 3 dimenziós mozikupolában is testközelben érezhetjük. A koncepció itt mi más is lehetne, mint hogy tengeralattjáróban ülünk, és onnan csodáljuk a fölöttünk és körülöttünk elúszó mélytengeri világot. A virtuális tengeralattjárónk a tenger fenekén levő árkokba, kanyonokba is leereszkedik, és többek között egy hatalmas, Karel Zeman-féle polip és egy eleve hatalmas, Ahab-féle bálna halálos küzdelmének kellős közepébe is belecsöppenünk, de persze sértetlenül megússzuk a tengerfenéki kalandot.
Yantai város a tőle északra fekvő Yantai-hegyről kapta a nevét. Nem ez a város legmagasabb pontja egyébként, hiszen az a szintén neves Kunyu-hegy a maga 922 méteres magasságával. A Kunyu-hegy Yantai városban a taoizmus szülőhelye. A saolin kungfunak van itteni ága, a Kunyu-hegyi saolin kungfu. A hegyen levő iskolától nem messze található a Yan Xia-barlang, a legendák szerint a taoizmus alapítója évekig meditált ebben a barlangban. Erre a jeles eseményre ma a nyolc halhatatlan, vagyis baxian szobrával emlékeznek.
1861-ben Yantai lett Shandong-tartomány első nyitott kikötője. Jelentőségét az is mutatja, hogy 17 ország létesített konzulátust a városban. És ha már ott voltak Yantai-ban, akkor építkeztek is, a Yantai-hegyen 30 európai stílusú épületet emeltek, amelyeket ma is meg lehet szemlélni. Vannak köztük, amelyeket eredeti céljuknak megfelelően használnak ma is, ugyanakkor vannak olyanok is, amelyek ma múzeumként szolgálnak.
A hajdani brit konzulátushoz tartozó két épület egyike ma a Kínai Lakatmúzeum, a másik pedig a Kínai Sörmúzeumnak ad otthont.
A Yantai-hegy már ez utóbbi nevezetességével is bőven rászolgált a halhatatlanságra, pedig még mindig nincs vége az orom kiválóságainak. Itt található ugyanis Yantai egyik szimbóluma, egy 12 szintes világítótorony. A 49,5 méter magas építmény látogatható, a tetejéről pompás kilátás nyílik a környékre, főleg a közelben levő kikötőre.
Yantai várossal kapcsolatban már eddig is több elsőséget emlegettünk. Még mindig nem értünk a sor végére, a következő példánk az egész országban jól ismert Changyu márkanév lesz. A Changyu tulajdonképpen Kína első olyan szőlészete, amely üzemi méretekben kezdett bort készíteni. Az 1892-ben alapított Changyu Borcég korábbi telephelyén ma a borkultúrát bemutató múzeum működik. A múzeumban a Changyu borászat első termékeiből is lehet látni, de végigkísérhetjük a borkészítés folyamatát is. Nemcsak a helyi borgyártás tartozik a múzeum gyűjtőkörébe, borospalackok, illetve borcímkék az egész világból találhatók itt. Ha pedig valakinek arra van kedve, akkor az interaktív teremben fából vésett pecsételők segítségével boroscímkét is nyomtathat magának.
Aki pedig bíbelődni nem, de mindenféle emléket gyűjteni viszont szeret az utazásai, kirándulásai, látogatásai alkalmával, annak rendelkezésre áll a múzeum egy másik szolgáltatása: boroscímkére lehet nyomtatni a saját képmásunkat, de persze akárki másét is, és a címkével ott nyomban fel is lehet díszíteni egy flaskát. El lehet képzelni, milyen vicces, ha valaki a gyermekének képét nyomtatja egy boroscímkére. Majd pedig az idő múlásával a humorfok elpárolog, a nosztalgiafaktor viszont felgyülemlik, míg végül mondjuk 18 évesen a család felbontja a bort, és Yantai városra, valamint a régmúlt időkre emlékezve megissza a nedűt.
Ha pedig már a gyerekeknél tartottunk, a bormúzeumon kívül is van természetesen hely, ahova nyugodtan mehetünk velük. Biztosan hálásak lesznek például Ázsia legesleghosszabb vízi csúszdájáért. Igen, újabb első Yantai-ban. A tengeri kígyó hosszúságú csúszda hol is lehetne méltóbb helyen, mint a tengerparton épült 37 Fok Álomtenger Park elnevezésű vízi élményparkban.
És mielőtt pihenésképpen rátérnénk a helyi ételekre, nézzünk egy utolsó elsőt Szombathely testvérvárosából. Ázsia első bowling pályájáról van szó, amely a Parksons áruház harmadik emeletén található.
De akkor lássuk végre a helyi ételeket. Az ugyebár magától értetődő, hogy ami másutt csak úgy magában készül, az itt megbolondul egy kis tengeri herkentyűvel. Példa erre a párolt, hússal töltött gombóc. Nos, Yantai-ban is párolt, disznóhússal is töltött, csakhogy a töltelékhez adnak még apróra vágott tengeri moszatot is.
Egy másik helyi nevezetesség a menzi. Ez tulajdonképpen tengeri vörösmoszatból készített kocsonyaféle, íze egyszerre idézi fel a húst és a tengeri moszatot, amelyekből készül. De a menzi tulajdonképpen alapanyag, valahogy úgy, mint a tofu. Vagyis többféle nyersanyaggal lehet társítani, majd együtt kisütni.
Egy másik kitűnő helyi étel a garnélarákkrém. A kizárólag apró tengeri rákokból készült étel mélyvörös színű, a szaga eléggé riasztó, de az íze felséges.
Az már minden tengerparti helyre, így persze Yantai-ra is jellemző, hogy a tengeri herkentyűket megszárítják, majd így készítenek belőlük rágcsálnivalót.
Yantai egyébként a gyümölcseiről is jól ismert. Az itt termő számos gyümölcsfajta közül az almák, cseresznyék és körték a leghíresebbek, és nem is csak a környéken, hanem egész Kínában árulják őket.
(Írta/fordította: Hajnal László)