A tajvani idengenvezetők szokták mondani, hogy Tajvan talaja ragadós, arra utalva, hogy ha az ember meglátogatja Tajvant, többé nem akar távozni. Különös a sziget keleti része, melyet Tajvan „hátsó kertjének" és „utolsó természetes tájának" is hívnak.

Kelet-Tajvanban 16 járás van, ahol több nemzetiség él különböző szinteken - hegyen, völgyben, síkságon, tengerparton. Kelet-Tajvánban nagyon kevés az ipar, jól megőrizték a természetet. A fejletlenebb területre sok városi költözött, például Taipeiből, akik jobban szeretnének „lassan" élni. Falusi, vagy természetjáró kirándulási programokat is szerveznek a városiaknak.

Longtian, egy kis falu Kelet-Tajvánban, azért vált most ismertté, mert biciklivel lehet látogatni a falubéli szép kilátást. A'Du, korábban a városban lakott, jelenleg egy biciklibérlőt üzemeltet Longtian faluban.

A'Du biciklibérlője különleges biciklis utazásokat kínál a városiaknak, hogy megtapasztalhassák a falvak természetét. Azért különleges, mert az országútra fekteti a látogatókat (persze bicikli nélkül). Talán őrültségnek hangzik, ám számos fiatal szereti kipróbálni. A'Du így indokolta: „Tapasztaljuk és élvezzük együtt az igazi természetet. Együtt fekszünk az országútra. Biztonságosabb az úton feküdni, mint gyalogolni. Mivel nagyon szép a környezet, mindenki szeretné megnézni. Ha gyalogol az ember, gyönyörködik, de elfelejtheti, hogy úton van, ide-oda megy, ami nagyon veszélyes lehet. Inkább csak fekszik az úton, ha jön az autó, az autóvezető tud figyelni és elkerüli az embereket." A'Du e humoros, és igazságoktól sem mentes gondolata többségében meggyőzte a látogatókat, akik ki is próbálték e különleges programot.

Kelet-Tajvánban több nemzetiség él együtt. Minden nemzetiségnek sajátos népzenéje, különleges dalai vannak. Tiehuacun egy kiváló hely a tajvani népzene élvezésére. Igazából egy elhagyott kollégium, melyet egyes művészek díszítettek fel és alakították át zenés bárrá. Sok népművész, még egyes ismert énekesek is adnak itt előadásokat. Yishu, a bár programszervezője ismertette me, hogy „Sok tehetséges zenész és énekes van Kelet-Tajvánban, ám a térségben kevés megfelelő helyszín van, ahol előadást lehetne tartani. A Tiehuacun egy jó hely, talán nem olyan jó mint Taipei-ben, ám sok énekes, művész saját alkotásaival mutatkozik be itt és tart előadást. A körülmény nem élvonalú, ám különleges. Szerintem az igazi zenét ilyen helyen kell játszani."