A 《ragyog nap sugárzik fehér sziklára》a kínai Guizhou tartománynak tujia nemzetiségű népdala. A dal meséli a tujia nemzetiségű fiú és lány szerelmét. Ez a dal régen a Guanzhou, Banyang, Qitan, Shazi és Heilai területén terjedett el, 1957-ben felvette ezt a dalt a kínai népdal könyv. A dal szerint a ragyog nap sugárzik fehér sziklára, az arany és ezüst virág mindig virágzik, nem szeretek arany és ezüst virágot, csak szeretek kedves fiút, a ragyog nap felkelt, az arany és ezüst virág itt van, nem szeretem ezeket, csak szeretem az énekelő lány.

A második népdal egy kínai lisu nemzetiséghez származik, a neve 《Nincs vége a boldog élet》. A lisu nemzet a Yunnan tartománynak Nu folyójánál fekszik, a népek általában foglalkoznak az agrárral. A lisu nemzetnek van saját nyelve. A lisu kisebbség legkorábban Szecsuan és Yunnan tartományok határán, a Jinsha-folyó, azaz a Jangce felső szakaszának két partján élt. Később áttelepült Yunnan tartomány északnyugati részébe, a Nujiang folyó nagy völgyébe. 1954-ben létesítették a Nujiangi Lisu Nemzetiségi Autonóm Körzetet. A folyó a körzet egész területén áthalad. A lisu kisebbségnek saját nyelve van. Eddig három írott nyelvet használt. Különleges társadalmi formája van. A lisu népcsoport az ősközösségből közvetlenül jutott a szocialista társadalomba.

A 《Tianyu》cimű dal szeritn kényelmesen csomagold az arcomat, szívesen beletedd a meleget rám, bár nem láthatom az ábrát, én mindig tudom, hogy mellettem tartsz, a levelek énekelnek szélben, bár nem tudom téged látni. A felhő dalban úszik, virágzik a rózsa, láttam a szép lányt és elmehetek széles tianyu-hez.

(Írta/fordította: Dong Xuhui)