Nemsokára kezdődik a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusa, amely nagy jelentőséggel bír Kína jövőbeli fejlődése szempontjából. Elkövetkező műsorainkban egy sor társadalmi témájú programot sugárzunk a kínai fejlődéssel kapcsolatban. A mai műsorunkban a kínai egészségbiztosítási rendszer kialakításának munkájáról lesz szó.

2012 augusztusának végén a kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, az Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közösen adott ki rendeletet az alábbi elnevezéssel: Városi és falusi lakosok egészségbiztosításának végrehajtása súlyos betegség esetén. A rendelet szerint a súlyos betegségben szenvedők számára nyújtott egészségbiztosításban résztvevőknek minimum a gyógyítási költségek felét kifizeti a biztosítási rendszer. Az új intézkedést sokan üdvözölték Kínában, ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy honnan lesz elég pénz a rendelet végrehajtására. Ez a kérdés sokakat foglalkoztat és heves vitákat váltott ki.

Sokan aggódnak amiatt, hogy az új, kedvezményes egészségügyi politika végrehajtása érdekében az egészbiztosítás befizetőinek többel kell majd hozzájárulni a biztosítási rendszer fenntartásához. Ám az új rendeletben az az ígéret is szerepel, hogy nem fogják emelni a biztosítási díjat, hiszen a súlyos betegek számára kifizetendő pénzek egyenesen az egészségbiztosítási rendszerből érkeznek. A biztosítási rendszer egy adott részét ugyanis kizárólag a súlyos betegek kórházi számlájának kifizetésére használják fel ezután. Az új politika által az egészségbiztosítási rendszernek adandó pénzt pedig úgy szerzik, hogy az állami egészségbiztosítási rendszer a tartaléka egy részével az üzleti egészségügyi vállalkozásoktól vásárol a súlyos betegségekkel kapcsolatos egészségbiztosítást.

1998 előtt Kínában az alkalmazónak kellett fizetni az alkalmazottak gyógyítási költségeinek nagyobb részét. 1998-tól kezdve Kína bevezette az egészségbiztosítási rendszert. Először a városi dolgozók körében, azaz a vállalatok, a helyi kormányzatok, a tanárok, az alkalmazottak körében. Vagyis a városban dolgozók számára az alkalmazóknak kötelezően meg kellett venni a városi lakosok egészségbiztosítását. 2003-tól Kína az óriási falusi területeken is bevezette az úgynevezett új falusi együttműködési egészségbiztosítási rendszert.

Az új rendszerben minden falusi lakos egészségbiztosítási díját a központi kormány, a helyi kormányzat és a biztosított közösen fizeti. 2007-től az állami egészségbiztosítási rendszert kiterjesztették a városi munkanélküliekre is. Ekkor vezették be a városi lakosok alapvető egészségbiztosítását, amely még a városi csecsemőkre és gyermekekre is kiterjed. Jelenleg az említett három állami egészségbiztosítás révén majdnem minden kínai állampolgár részesül egészségbiztosításban. A városi dolgozók egészségbiztosításának díját az alkalmazott és az alkalmazó arányosan fizeti, az új falusi együttműködési egészségbiztosításnak és a városi lakosok alapvető egészségbiztosításának díját pedig a biztosított és a kormány közösen fizeti.

Ám az még magyarázatot igényel, hogy az új, a súlyos betegségekkel kapcsolatos szabály csak az új falusi együttműködési egészségbiztosítást és a városi lakosok alapvető egészségbiztosítását érinti. A városi dolgozók egészségbiztosítása azért maradt ki a felsorolásból, mert az már tartalmazza a súlyos betegségek biztosítását. Az új falusi együttműködési egészségbiztosítást és a városi lakosok alapvető egészségbiztosítását a helyi kormányzatok adminisztrálják.

Az új rendelet szerint az olyan területeken, amelyeken az egészségbiztosítás mérlege pozitív, a biztosítási tartalékból fizetik a súlyos betegségekkel kapcsolatos költségeket. Azokon a területeken pedig, amelyeken az egészségbiztosítási mérleg negatív, ott a kormányzat, vagy a központi kormány, vagy a biztosított fizeti a díjat.

Egyesek kétségbe vonták, hogy az egészségbiztosítási rendszer hosszú távon is működhet. Idén augusztusban a kínai számvevő hivatal nyilvánosságra hozta az Új falusi együttműködési egészségbiztosítás, a városi dolgozók és lakosok alapvető egészségbiztosítása tartalékával kapcsolatos számvevői beszámolót, amely szerint 2011 végéig a három egészségbiztosítás tartaléka 136 milliárd 378 millió jüan volt. Ez közel 26-szoros növekedést jelentett a 2005-ös évhez képest. Az új falusi együttműködési egészségbiztosítás tartaléka 82,4 milliárd jüan, a városi lakosok alapvető egészségbiztosításának a tartaléka 41,3 milliárd jüan, a városi dolgozók egészségbiztosításának a tartaléka pedig 12,5 milliárd jüan volt. Elmondható tehát, hogy a kínai állami egészségbiztosítási rendszer tartaléka még bőséges, ezért a kormány úgy döntött, hogy bevezeti a fent említett, súlyos betegségekkel kapcsolatos új intézkedést.

A kínai egészségbiztosítási rendszer kérdésein mindig sokat vitatkoznak az emberek. Egyesek szerint az egészségügyi rendszer nagy tartaléka még nem jelenti azt, hogy javítani kell a biztosítás fizetési arányát. A túl nagy tartalék még más problémát is okozhat, például a tartalék leértékelődése vagy törvénytelen felhasználása révén. Ráadásul a kínai népesség elöregedésével párhuzamosan a jövőben az egészségbiztosítás tartalékának magas szintje sem lesz fenntartható. Az utóbbi években Kanton egészségbiztosítása veszteséges volt, négy egymást követő évben 280 millió jüan volt a hiányuk. Ezért hosszú távon az egészségbiztosítás tartalékából csak a hiányt növelve tudják fizetni a súlyos betegségekkel kapcsolatos költségeket.

Jelenleg az új falusi együttműködési egészségbiztosítást és a városi lakosok alapvető egészségbiztosítása díjának nagyobb részét a kínai kormány és a helyi kormányzatok fizetik, a biztosítottak pedig a kisebb részét állják. A kínai számvevőszék már említett augusztusi beszámolója szerint a két egészségbiztosítás tőkéjének 82,09 százalékát a különböző szintű kormányzatok, 15,83 százalékát a biztosítottak adták, 2,08 százalékát pedig más csatornán keresztül, például befektetési eszközökkel szerezték.

Vagyis az adatokból az derül ki, hogy a súlyos betegségekkel kapcsolatos költségek túlnyomó része a kormány költségvetéséből származik. Hiszen e két egészségbiztosítás felhasználói mind alacsony jövedelmű emberek, sőt még jövedelem nélküliek is vannak köztük. Ha akár csak szerény mértékben is emelnék az önrészt, akkor sokan nem volnának képesek tovább fizetni a biztosítást.

Az utóbbi években a kínai kormány a korábbi évi 80 jüanről 240 jüanre emelte mindenki számára az egészségbiztosítási díjba befizetett állami részt. A biztosítottaknak viszont ezzel párhuzamosan szintén többet kell fizetniük. Először, 2003-ban még csak 30 jüan volt az önrész éves szinten. Jelenleg viszont már majdnem tízszeresét, közel 300 jüant kell fizetni.

Az állami kórházak reformja

Kína 2009-ben indította be az úgynevezett új egészségbiztosítási reformját, amelynek öt kulcseleme van: felgyorsítják az alapvető egészségbiztosítási rendszer építését, létrehozzák az országos alapvető gyógyszerek rendszerét, tökéletesítik a klinikák, azaz a legalsóbb egészségügyi ellátási helyek rendszerének építését, előmozdítják az alapvető egészségügyi közszolgáltatásokat, valamint előmozdítják az állami kórházak reformját. Az első négy pontban Kína már jó eredményeket ért el, ám az állami kórházak reformja még nehezen halad. Jelenleg a kínai egészségügyi reform számára ez jelenti a legnagyobb kihívást.

Kínának ezzel az egészségügyi reformmal az a célja, hogy az egész lakosság számára elérhetővé tegye az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat. Ám jelenleg még az állami kórházak többsége is profitorientált tevékenységet folytat. Kínában az állami kórházak teszik ki az egész egészségügyi intézmények 90 százalékát. Amennyiben az állami kórházak a profitszerzésre, nem pedig a közszolgáltatási feladatok ellátására koncentrálnak, akkor a fent említett egészségügyi reform célja soha nem valósulhat meg.

Az állami kórházaknak is megvannak azonban a maguk problémái, és ezek miatt kénytelenek profitszerzésre törekedni. Jelenleg egy átlagos kínai állami kórházban a bevételek több mint fele gyógyszereladásból származik, azaz ezek a pénzek nagyon fontos szerepet játszanak az állami kórházak fenntartásában. Könnyen ki lehet találni, hogy ennek mi lesz a következménye: a betegek magas áron kénytelenek gyógyszert vásárolni, ráadásul nem ritkán felesleges gyógyszereket. A probléma kezelése érdekében Kínában összeállították az alapvető gyógyszerek országos listáját, amelyen a leggyakrabban használt gyógyszerek szerepelnek, ráadásul minden gyógyszer mellett megadták annak központilag megállapított árát is. Ugyanakkor a kormány lehetővé tette a kórházak számára, hogy megfelelő mértékben emeljék a szolgáltatásaik árait. A központi kormány és a helyi kormányzatok szintén nagyon összegekkel támogatják a kórházakat.

Az állami kórházak reformja során Shenzhen városban próbálkoztak először azzal, hogy az állami kórházak által eladott gyógyszerek ára megegyezik a gyógyszer előállítási árával. Ez az intézkedés idén júliustól lépett életbe. Több mint 60 shenzheni kórházban a gyógyszerek eladásán nem keresnek semmit, hiszen a beszerzési áron értékesítik őket. Ugyanakkor viszont az említett kórházakban emelték a szolgáltatások árait.

Ám ez a reform szintén sok nehezséggel néz szembe. Először is, a shenzheni reform nem csökkenti jelentősen a betegek költségeit. Hiszen a gyógyszereket is, az egészségügyi szolgáltatásokat is a betegek és az egészségbiztosítás fizeti. A shenzheni reform egyik oldalról ugyan csökkenti a költségeket, a másik oldalon viszont emeli az árakat.

Másodszor, a kórházak számára a gyógyszerek eladásából származó bevételek csökkenése sokkal nagyobb, mint a szolgáltatások árainak emeléséből nyert többletjövedelem. Ezért a kórházak a reform miatt nagy veszteséget szenvednek. Értesülések szerint Shenzhenben az állami kórházak reformjának kezdete óta a kórházak által eladott gyógyszerek árai jelentősen csökkentek, csakúgy, mint a kórházak bevételei. Kiderült, hogy nagyon hiányzik a kormányzat támogatása. Hiszen Shenzhen az első város, ahol kipróbálták ezt a reformot. És ha a reform Shenzhenben nem lesz sikeres, akkor más városok nem fogják követni a példát, ami nagy vereséget jelent az egész kínai állami kórházreform számára is. Az elemzők szerint a kormányzatoknak időben kell támogatást nyújtani a kórházak számára.

Ugyanakkor egyes szakértők úgy vélik, hogy az állami kórházak reformja során még sok mélyreható reformintézkedést kell végrehajtani. Például javítani kell az állami kórházak adminisztrációját és a hatósági felügyeleti rendszert is. Ugyanakkor a kormánynak be kell vonnia a társadalmi erőket is az egészségügyi reform végrehajtásába.

(Írta/fordította: Zhao Zhengyu)