Cao Ying a pekingi Huangzhuang középiskolában sminkelést tanult. Később egy alkalommal egy filmnél kapott munkát, a színészeket kellett sminkelnie. A rendező azt hitte, hogy Cao Ying is tagja a stábnak, és ráosztott egy szerepet, amit a lány némi rábeszélés után el is fogadott.
Azt is a véletlennek köszönheti, hogy műsorvezető lett belőle. 1994-ben Cao Ying egy hongkongi televíziónál járt, ahol egyik barátját látogatta meg. Épp jókor érkezett, hiszen a televízió-csatorna egy új programhoz keresett műsorvezetőt. A kezébe nyomtak egy mikrofont, és azonnal rábízták egy interjú elkészítését. Az eredmény láttán a televízió-csatorna egyéves szerződést ajánlott Cao Yingnak.
Cao Ying nem mindig volt ilyen életre való és egészséges; általános iskolásként nagyon gyenge volt. Cao Ying a pekingi Ázsiai Játékokon egy rövid szoknyában vitte a fáklyát, aminek tüdőgyulladás lett a vége. Akkoriban a fiatalok csak úgy emlegették őt mint Lin Daiyu.
12 évesen szerepelt először a televízióban, míg első szerepét 15 évesen kapta. A rohanó élet is hozzájárult Cao Ying egészségének romlásához. Általában két perce volt arra, hogy „elpusztítsa" az ebédjét, ami persze nem tesz jót a gyomornak. Egyszer 70 órán át nem evett és nem aludt, ami alvási zavarokhoz, idegi problémákhoz vezetett.
Kislányként Cao Ying amolyan csibész alkat volt. Az általános iskolában Cao Yinget az osztály vezetőjéül választották. De ő mással sem foglalkozott, csak egy pulóvert kötött a tanteremben. A tanár nagyon dühös volt rá. Ha megtanult egy új öltést, Cao Ying azonnal ki akarta próbálni…
Caónak pekingiként nincs egyszerű dolga, amikor autót vezet, és még az is gondot okoz neki, hogy megtalálja a helyes irányt.
12 évesen Jackie Chan egyik filmjében szerepelt, amikor megsérült az orra, de így is be tudta fejezni az aznapi forgatást, és csak másnap ment kórházba. A baleset nyomai még ma is láthatók.