A huangmei opera a kínai operaművészet öt nagy stílusirányzatának egyike a pekingi opera, a yueju, a pingju és a xiangju mellett.

Az irányzat az Anhui és Jiangxi tartományokhoz közel fekvő Hubei tartományi Huangmei járás teaültetvényeiről származik, az ottani teaszüreti dalokból, ezért teaszüreti operának is nevezték korábban.

A huangmei operát anqing nyelvjárásban éneklik, előadásai híresek puritánságukról, aprólékosan kidolgozottságukról és realizmusra törekvésükről.

A huangmei operában egyszerre van jelen az elegancia és a hétköznapiasság. Ezzel a közvetlenséggel és frissességgel hat a közönségre.

A huangmei opera történetét a Tang-dinasztiáig lehet visszavezetni. A történelmi feljegyzések szerint a Tang-dinasztiában a Huangmei járási teaszüreti dalok éppen igen népszerűek voltak, és a Song-dinasztia időszakában a népdalok fejlődésével, valamint a Yuan kori dráma hatására ez a hagyomány fokozatosan a népi színjátszás egyik kezdetleges formájává alakult át.

A Ming- és Qing-dinasztia idején még híresebb lett a Huangmei járási színjátszás.

Az 1630-as években Huangmei járás vezető hivatalnoka az októbert jelölte ki a helyi színielőadások számára.

Legkorábban egy színész adta elő a huangmei-darabokat, később három szereplő lépett színpadra: női, férfi és bohóc. Megint később három zenész mellett hét énekes szerepelt, legvégül pedig kamarazenekar kísérte az előadást.

Az első három szakasz még a Hubei tartományi Huangmei járásban alakult ki.

Több szereplővel így már nagyobb szabású műveket is előadhadtak.

A XVIII. Század végétől az 1911-es xinhai forradalomig tartott a huangmei opera-játszás kezdeti időszaka, ekkor az a forma volt jellemző, hogy három zenész kísérte a hét színészt. Meglehetősen széles volt a választék a műsor tekintetében, és a legmagasabb színvonalon adták elő azokat az énektechnika és a tánc tekintetében.

Több mint kétszáz különböző művet tűztek műsorra, melyekből soknak Huangmei járási igaz történetek szolgáltak alapul.

Idővel 72 rövid darab és 36 nagy operadarab szerepelt a repertoárban.

Legtöbbjük témája az osztályrendszer nyomása, a szegények és gazdagok közötti szakadék miatti elégedetlenség és a szabad, szép élet reménye volt.

Anhui tartomány székhelyén, Anqingban 1926-ban adták az első huangmei opera-előadást.

Sanghajba 1934-ben jutott el, de ekkor még csak kisebb színpadokra, és a rendőrség erkölcstelen művészetnek titulálva azt több előadást feloszlatott.

A rövid darabok a mezőgazdasági munkások életét ábrázolták.

Az 1930-as évektől használnak jinghut a zenei kísérethez, később erhut és gaohut is.

A Kínai Népköztársaság idején az állam támogatásával virágzásnak indult a huangmei opera, állandósult a gaohu mint kísérőhangszer, és olyan kiváló előadóművészek jelentek meg, mint Yan Fengying, Wang Shaofang és Pan Jingli.

Elsőként az Anhui Tartományi Huangmei Operatársulat előadásában tört be a köztudatba a Tündér és halandó című előadás, amely egy korábbi darab felújítása volt. Ezt 1956-ban meg is filmesítették.

A huangmei operákban elhangzó dalok dallamvilága rendkívül színes, alkalmazkodnak a darab tartalmához és típusához. Előadásukhoz lágy és lírikus hang illik, valamint jó adottság szükséges hozzá.

A zenei hangzásban megtartották a népdalos jelleget, a szépséges és megkapó dalok mellett továbbra is jelen van a tánc.

A huangmei opera folyamatosan fejlődött, és a közönség nagy lelkesedéssel fogadta.

Az édes melódiák és dalszövegek, a kecses hangok és mozdulatok, a csodálatos jelmezek és díszletek Kínában és külföldön is sikert arattak.

Huangmei rajongói társaságok nem csak Kínában vannak, de Malajziában, Japánban és Európában is.

(Írta/fordította: Zhang Lixiazi)