Kína az Sanghaji Együttműködési Szervezet-hez fűződő kapcsolatai

2001 júniusában Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán vezetője a kínai Sanghajban aláírta a Sanghaji Együttműködési Szervezet nyilatkozatát, amely szerint létrehoznak egy regionális többoldalú együttműködési szervezetet, azaz a Sanghaji Együttműködési Szervezetet. A szervezet vezérelve és célja az, hogy megerősítse a tagországok közötti kölcsönös bizalmat és jószomszédi kapcsolatokat, ösztönözze az együttműködést politikai, gazdasági, műszaki tudományos, kulturális, oktatási, energetikai, közlekedési és környezetvédelmi területen, valamint demokratikus, méltányos és megfelelő nemzetközi politikai és gazdasági rendet alakítson ki. A felek arról is határoztak, hogy Pekingben kirendeltséget hoznak létre.
A Sanghaji Együttműködési Szervezetet kezdeményező országok egyikeként Kína rendszeresen részt vesz a szervezeten belüli rendezvényeken és nagy figyelmet szentel a szervezet megerősítésének.

Kína az ENSZ-hez fűződő kapcsolatai

1945. április 25-én 50 ország képviselője az amerikai San Franciscóban megtartotta az Egyesült Nemzetek Szervezete alapuló közgyűlését. Június 25-én jóváhagyták az ENSZ alapítóokmányát. Június 26-án Kína, Franciaország, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és más országok előterjesztésére az alapítóokmány érvénybe lépett, és ezzel az ENSZ hivatalosan megalakult. 1947-ben az ENSZ-közgyűlés határozatának értelmében október 24-e az ENSZ napja lett.
Az ENSZ célja a nemzetközi béke és biztonság védelme; a nemzetközi baráti kapcsolatok fejlesztése az országok egyenlő jogainak és önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett; a gazdasági, társadalmi, kulturális és humanitárius kérdések megoldása nemzetközi együttműködések segítségével; valamint az emberi jogok és az általános szabadságjogok tiszteletben tartásának elősegítése. 2002 szeptemberében az ENSZ-nek összesen 191 tagországa volt, köztük az alapító 49 ország. Az amerikai New Yorkban található az ENSZ központja, a sváji Genfben, az ausztriai Bécsben, a kenyai Nairobiban, és a thaiföldi Bangkokban pedig ENSZ-irodák.
Kína nagy fejlődő ország, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, a nemzetközi ügyekben következetesen betartja a szabályokat és megvédi az igazságot, az ENSZ-en belül, valamint nemzetközi körökben fontos és különleges státust élvez. Jelenleg az ENSZ a méltányos és ésszerű új nemzetközi politikai és gazdasági rendszer kialakításában játszott szerepére az egész nemzetközi közösség odafigyel. Kína vállalja, hogy részt vesz az új nemzetközi politikai, gazdasági rendszer kialakításában, a béke védelmében, a fejlődés elmozdításában, ellenzi a hegemóniára való törekvést, valamint hangsúlyozza, hogy az ENSZ BT öt állandó tagjának szorosan együtt kell működnie egymással a világ békéje és a fejlődés javára.

Kína az APEC-hez fűződő kapcsolatai

1989 januárjában Hawke, volt ausztrál miniszterelnök dél-koreai látogatásán csatlakozott ahhoz a szöuli kezdeményezéshez, amely szerint értekezletet kezdeményeznek az ázsiai és a csendes-óceáni térség miniszterei számára a gazdasági együttműködés megerősítése érdekében. Később Ausztrália, az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea, Új-Zéland, Kanada és az ASEAN akkori hat tagországa Ausztrália fővárosában, Canberrában megrendezte az első miniszteri értekezletet, így hivatalosan is létrejött az Ázsiai-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés, vagyis az APEC.
1991. novemberben Szöulban tartották az APEC harmadik miniszteri értekezletét, amelyen jóváhagyták a szöuli nyilatkozatot. E szerint az APEC vezérelve és célja az, hogy fenntartsa a gazdasági növekedést és fejlődést, megerősítse a nyílt, többoldalú kereskedelmi rendszert és csökkentse a regionális kereskedelem és beruházások akadályait.
A szervezethez összesen 21 tagország csatlakozott.
Kína APEC-hez való, 1991. évi csatlakozása óta rendszeresen részt vett a szervezet rendezvényein, ezzel jó külső feltételeket teremtett a belföldi reform és nyitás folyamata folytatására és előmozdította Kína és az APEC tagjai közötti kétoldalú kapcsolatok fejlődést. 1993 óta minden évben részt vesz a kínai államfő az APEC vezetőinek nem hivatalos értekezletén, amelyen Kína álláspontját veti fel. 2001-ben a kínai Sanghajban sikeresen rendezték meg az APEC vezetőinek nem hivatalos értekezletét.

Kína a Világ Kereskedelmi Szervezet-hez fűdőző kapcsolatai

1994 áprilisában a marokkói Marrakeshben tartott Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) miniszteri értekezlete hivatalosan eldöntette, hogy létrehozta a Kereskedelmi Világszervezet, amely végül 1995. január 1-jén alakult meg. A WTO célja a gazdaság és kereskedelem fejlődésének előmozdítása az életszínvonal emeléséért, a foglalkoztatási biztonságért, a valódi jövedelem és igazi kereslet növekedéséért; a fenntartható fejlődés szellemében a világ erőforrásainak ésszerű felhasználása; az áruk és szolgáltatások termelésének bővítése; kölcsönösen előnyős megállapodások meghozatala; a vámadók és más kereskedelmi korlátok nagymértékű csökkentése, illetve eltörlése; valamint a protekcionalizmus megszüntetése a nemzetközi kereskedelemben. A WTO-nak összesen 144 tagországa van, a székhelye Genfben található.
Kína 1986-ban vetette fel, hogy a GATT-tal megállapodó ország státuszának visszanyerését. Attól kezdve Kína szüntelenül erőfeszítéseket tett a GATT-hoz, majd a jelenlegi WTO-hoz való csatlakozás érdekében. 2001 januárjától szeptemberéig a WTO kínai munkacsoportja négy ülést tartott, ezeken megtárgyalták Kína WTO-hoz való csatlakozásának kérdését, és jóváhagyták a kínai csatlakozásról szóló iratot. 2001. november 9-től 14-ig tartották a WTO negyedik miniszteri értekezlet a katari Dohában. Ezen jelen volt egy kínai delegáció is Shi Guangsheng, az akkori kínai külkereskedelmi miniszter vezetésével. November 11-én Kína aláírta a csatlakozási jegyzőkönyvet. 2001. december 19-én és 20-án Kína a WTO tagországaként megjelent a WTO Általános Tanácsának ülésén.