>>Kínai nemzetiségek

5 millión felüli lakosú nemzetiségek

A han nemzetiség 

A han nemzetiség nemcsak Kína 56 nemzetisége közt, hanem a világon is a legnépesebb nemzetiség. A hanok száma elérte az 1,2 milliárd főt. Hanoknak a huaxiának nevezett közép-síkságon élő lakosokat nevezték. A han nemeztiség eddig már több mint 5 ezer éves múltra tekinthet vissza. E nemzetiség történelme során fokozatosan összeolvadt más kínai nemzetiségekkel. A Han-dinasztia kezdetén han nemzetiségnek kezdték nevezni ezt az etnikai csoportot. A han nemzetiségnek saját beszélt nyelve van, a han nyelv, amely a han-tibeti nyelvcsaládhoz tartozik. Az észak-kínai, a wu, a xiang, a gan, a kejia, a minnan, a minbei, valamint a yüe nagy nyelvjárások mind a han-tibeti nyelvcsaládhoz tartoznak. A kínai mandarin nyelv a pekingi nyelv. A han írás a világ legősibb írásainak egyike. A ma használatos kínai írásjelek a Shang-dinasztia, tehát körülbelül az időszámítás kezdete előtti XVI-XI. század közöttről fennmaradt jóscsont-feliratokból fokozatosan fejlődött ki. Ez képírás, a kiejtésre nem utal a forma. Minden kínai írásjel csak egy szótagot jelöl. Összesen több mint 80 ezer írásjel van, közülük 7000 általánosan használt. A han nyelv a világnyelvek egyike.
A hanok alapvető étkezési szokása szerint a legfőbb ennivalóik gabona-, és húsfélékből, ezenkívül zöldségekből állnak. A hosszú fejlődés során a hanok fokozatosan megszokták a napi háromszori érkezést. A rizsből és lisztből készült ételek a hanok fő ételei. Ezenkívül más gabonafélék, így például a kukorica, a gaoliang, a gumós növények mind fő ételek Kína különböző területein. Mivel a kínai ételekben sok a zöldség és a gabona, ezért nagyon egészségesek. A hanok és más nemzetiségek ételei ízéről szólva azt szokták mondani: a dél-kínaiak az édeset, az észak-kínaiak sósat, a kelet-kínaiak csipőset, a nyugat-kínaiak pedig a savanyú ízeket szeretik. A kínai ételek íze általában sós, édes, savanyú, erős, fanyar, keserű és illatos. A fő ételkészítési módok a főzés, párolás, gőzölés, pirítás, lapon sütés. A kínai konyhával kapcsolatban elmondható, hogy a pekingi konyhát főleg a shandongi stílus jellemzi. A shandongi, azaz az északi konyha ételei különösen csípős ízeiről híresek. A secsuáni szakácsművészet a fűszerezésről nevezetes. A déli konyha specialitásai a különlegesen elkészített halak. Kína különböző nemzetiségeinek izei alapján alapjában véve négy nagy kínai konyha alakult ki Kínában, a jellegzetes hunani, a secsuáni, az északkeleti és a guangdongi.
A szeszesital és a tea a két fő itala a han nemzetiségűeknek. Kína a tea szülőföldje, egyúttal azon országok egyike, amelyek a világon a legkorábban fedezték fel a pálinka készítési módját. A bor- és teakultúra hosszú múltra tekint vissza Kinában. A boron és teán kívül a gyümölcsök leve is az emberek fő itala lett. Tehát Kínában italok is szép számmal akadnak. Különböző márkájú sörök, pálinkák, és kellemes ízű, gyógyfüvekből készült borok, és más különleges ízű szeszesitalok is vannak. Üdítőitalból is nagy a választék.
A han nemzetiségnek van a legtöbb ünnepe Kínában: a Tavaszünnep, kínaiul Chunjie, azaz a holdnaptár szerinti újév a leghagyományosabb ünnepe a han nemzetiségnek Kínában. Ezenkívül híres ünnepek még: az újévi ünnepségsorozat záróeseménye a Lampionok ünnepe, az április 5-i halottak napja, és a régi naptár szerinti Őszközép ünnep, kínaiul Zhong Qiu-jie. Ezeken kívül még rengeteg ünnepük van a hanoknak.

A zhuang nemzetiség 

A zhuang nemzetiség a legnépesebb nemzeti kisebbség Kína nemzeti kisebbségei közül. Főleg a Kína déli részén fekvő Guangxi Zhuang Autonóm területen élnek. E nemzeti kisebbségnek van saját nyelve, amely a han-tibeti nyelvcsaládhoz tartozik. A zhuang nemzetiség a dél-kínai nemzetiség, és igen hosszú múltra tekint vissza. Több ezer évvel ezelőtt a zhuangok ősei már ezen a területen éltek. 1958-ban alakult meg a Guangxi Zhuang Autonóm Terület, amelynek fővárosa Nanning. A zhuang nemzetiségűek főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, rizst, kukoricát termesztenek. A zhuangok szeretnek énekelni. A zhuangok szülőföldjét ének-tengernek nevezik. Híresek a zhuangok hagyományos kézműves tárgyai is. A zhuangok régebben természetfölötti lényeket imádtak, bevezették az istent tisztelő vallást, a Tang- és Song-dinasztia után a buddhizmus és taoizmus is elterjedt a zhuangok között. Később itt is megjelent a kereszténység, a katolicizmus is, de számottevő hatást nem tudott kifejteni.
Több mint 5 millió zhuang nemzetiségű lakosa van Kínának.

A hui nemzetiség 

A kínai hui nemzetiség lélekszáma több mint 9,8 millió fő, elsősorban a hazánk észak-nyugati részén fekvő Ningxia Hui Autonóm Területen élnek. Hazánk más területein a huik vagy egymás között, vagy Kína más nemzetiségeivel élnek együtt. Tehát a hui nemzetiség a legelszórtabban él Kínában.
Mivel a huik régóta egy területen élnek a hanokkal, ezért túlnyomó részük a han nyelvet beszéli. Azok a huik, akik más kínai nemzetiségekkel élnek együtt, természetesen azoknak a nemzetiségeknek a nyelvét is használják.
A huik közül sokan beszélik az arab és más öböl-menti nyelveket.
A huik a Tang-korban erre vezető közép-ázsiai kereskedelmi úton karavánnal Kínába vándorló iszlám telepesek leszármazottjainak tartják magukat. Pontosabban már az időszámítás szerinti VII. században fokozatosan letelepedtek a Kína délkeleti, tengerparti területein elterülő Guangzhouban, Quanzhouban, valamint más tartományokban. Ezek a kereskedők néhány száz év alatt fokozatosan a hui nemzetiség részévé váltak.
Ezen kívül a XIII. század kezdetén a háborúk miatt a kényszerűen Kína északnyugati részébe vándorolt közép-ázsiaiak, perzsák, valamint arabok házasodással, válással, valamint más módokon folyamatosan keveredtek a hanokkal, ujgurokkal, mongolokkal. Így alakult ki a hui nemzetiség Kínában. A huik iszlám vallásúak, ezért mind a városokban, mind a járásokban vagy falvakban élők számtalan mecsetet építettek maguknak.
A huiknak különleges étkezési szokásaik vannak. Ahol huik élnek, mindig találhatók iszlám étteremek, üzletek, amelyek a huik étkezési szokásainak megfelelően jöttek létre. Mivel a hui nemzetiség gazdasági és kulturális színvonala elég magas, ezért fontos szerepet játszott Kína történelmének fejlődésében is.

A mongol nemzetiség 

A mongol nemzetiség lélekszáma 5,8 millió fő, hazánkban főleg Belső-Mongóliában, Xinjiang Ujgur Autonóm Területen, Qinghai, Gansu, Heilongjiang, Jilin és Liaoning tartományokban élnek. A mongol nemzetiség a mongol nyelvet használja. A mongol nyelv az altaji-nyelvcsaládhoz tartozik. A mongol elnevezést már a Tang-dinasztia idején is használták, akkoriban csak a sok mongol törzs egyikének a neve volt. Ez a törzs eredetileg az Elkuna-folyó keleti partján élt, majd fokozatosan nyugatra vándorolt. A törzsek, vagy fejedelemségek egymással versenyezve embereket, állatokat és minden értékeset holmit elraboltak egymástól, így végtelen háború alakult ki a mongol törzsek között. 1206-ban Temüdzsin, azaz Dzsingisz Kán megalapította a Mongol birodalmat, azóta található Kínai északi részén egy erős, stabil és szüntelenül fejlődő nemzetiség, a mongol. Ezután Dzsingisz Kán egyesítette a különböző mongol törzseket, egyesítette Kínát, és utódai létrehozták a Jüan-dinasztiát. A mongolok többsége lamaista vallású. A mongol nemzetiség fontos érdekemeket szerzett Kína politikai, katonai, gazdasági, tudományos, műszaki, csillagászati, kulturális, művészeti, orvostudományi, valamint más területeken egyaránt.