A kínai utónevek esetében sokkal egyszerűbb, és egyben sokkal bonyolultabb a helyzet, mint a kínai családnevek esetében. A nyugati országokban, így Magyarországon is az utóneveket szokás könyvben összefoglalni, ahogy Ladó Gyula is tette. A családneveket azonban igencsak nehéz lenne összegyűjteni, bár természetesen ez sem lehetetlen vállalkozás 15 milliónál is kevesebb név esetében. Kínában azonban fordított a helyzet. A családneveket szokták lajstromozni, összeállítani a használatosakat, úgy, ahogy azt nyugaton az utónevekkel teszik. Kínában azonban mindenki olyan utónevet ad a gyermekének, ráadásul a még meg sem született gyermekének, amilyet csak akar. Minthogy tehát szinte semmi sem köti a névadók kezét, egyszerű a helyzet: mindent szabad, viszont bonyolult is, ha mégis valami szabályt próbálunk találni a névadásban.
Az utónév hosszában van a kevés megkötés közül az egyik, hiszen csak egy és két szótagos nevet, jobban mondva szót lehet névadásnál használni. Legyen ugyanis az utónév akármelyik, egy, vagy két szótagos, az biztos, hogy a kínaiak számára, ellentétben például a magyar utónevek többségével, minden kínai utónév esetében világos jelentés társul a hangalakhoz, azon egyszerű oknál fogva, hogy eredendően valamennyi köznevek, tulajdonnevek csak a névadás aktusától lesznek.
1 2 3 4