A Kínai Népköztársaság kikiáltása után szokásba jött a gyermekeknek történelmi jelentőségű nevet adni. Innen származik a Jianguo (Építi az országot), Jiangun (Építi a hadsereget), amely két nevet a kínai nyelv jellegzetességéből adódóan az építésre való fölszólításként is lehet értelmezni, vagy ide tartozik a Guoqing (Nemzeti ünnep) utónév is. A kulturális forradalom idején a Hong, azaz vörös, illetve forradalmi jelentésű nevek voltak nagyon népszerűek, mint amilyen például a Yonghong (Mindörökre vörös) volt, de ebből az időszakból származik a Chaoyang (A nap felé) név is.

A reform és nyitás politikája, minthogy Kínát a fejlődés új útjára állította, és az egész országot egyre fokozódó mértékben áthatotta, magától értetődően az utóneveket területén is éreztette hatását. Megjelentek az olyan régi-új nevek, mint a Zhifu (Meggazdagszik), vagy a Xinghua (Megfiatalítja Kínát).

A gyakoriságról statisztikát felállítani a családneveknél könnyű volt, ugyanez az utóneveknél már jóval nehezebb. A kínai nyelvészek szerint az utóneveknél, illetve az utónevekben a legkedveltebb szó a Wen (Kultúra, Írás), ami ismerve a kínai társadalomnak viszonyát a kultúrához egyáltalán nem meglepő. A második helyen a Zhi (Akarat, Szándék) áll, utána a Yi (Vidám), Ya (Elegáns), Ming (Okos), Hui (Értelmes), Hong (Hatalmas)