A suzhoui konferencián felvett világörökségi részbe a királyság összesen három városmaradványát, és 12 királysírját, 26 nemes sírját, a Nagy Gwanggaeto király kőtábláját, a tábornoki sírt és ennek egyes számú kamráját. Ezek több mint 2000 éves múltra tekintenek vissza, főképpen a kínai Jilin tartomány Ji-an városában és Liaoning tartomány Hengren járásában találhatók.
A Koguryo királyságot az egykori Fuyu (Buyeo) nemzetiségi Gaozhumeng (Gojumong: Samguk Sagi című koreai történelmi feljegyzése szerint) alapította meg az i.e. 37-ben a Nyugati-Han-dinasztia Xuantu elnevezésű prefektúrájának Gaogouli nevű járásában (a mai Liaoning tartomány Xinbin járásában), innen kapta a királyság a nevét (Goguryeo, Kogury?, G?og?ul?). Ebből következőleg jelentős bizonyíték található arra: az ókori Koguryo az ősi Kína egyik helyi hatalma. Nem sokkal később áttették a királyság székhelyét Hushenggu városba (a mai Liaoning tartomány Hengren járásába, a koreai történelmi feljegyzések szerint a város hajdani neve: Onyeosan, a kínai Pinyin szerint: Wonüshan, azaz Öt Asszony Csúcs). Az időszámítás kezdete utáni 3-ban megint átköltözött a királyság Guonei-cheng ("Országon belüli város") nevű városba, ez lett a főváros, s a hajdani Fuyu nemzetiségiek felépítették a másik fontos várost, Weinayant (Wandu Hegyi várost). Az Északi-Wei-dinasztiában az időszámításunk kezdete utáni 427-ben a hosszadalmas háborúk miatt költözött a mai Phenjanba. 668-ban megbukott a hatalom a Tang-dinasztia és a Koreai-félsziget déli részén egykor uralkodott Shilla (Silla) királyság közös támadása miatt.