A 246. évben a Koguryo királyságot nyugatról a Wei fejedelemség (három fejedelemség egyike) megtámadta, sőt elveszítette fővárosát is. Ennek dacára a királyság ereje nemsokára visszatért, s visszavágott többször is a Wei fejedelemségnek. A IV. század elején a Micheon király uralkodása alatt jelentősen bővült a királyság területe. Ennek ellenére problémák is akadtak az elkövetkező években.

A katonai vállságból való kilábalást Sosurim és az őt követő Gogugyang király, a belső rendszer megreformálásában látta. A két király több jogszabály felállításával fokozta a fegyelmet, bevezette a buddhizmust az ideológiai többféleséget realizálva, királysági egyetemeket alakított a tehetségek nevelése érdekében. Mindezeknek köszönhetően egyre erősebbé vált a királyság.

A 391. évben a trónra lépő Gwanggaeto király lényeges reformokat hajtott végre, amelyek alapján több terület hódítottak meg. Délebbre a Koreai-félsziget déli részén fekvő Silla királyságot csatolta magához, meghódította a Paekche királyságot, nyugatra pedig elkergette a Liaohe folyó felső szakaszán élő khitanokat. E király időszakában a királyság fénykorát élte.

Fia Jangsu király uralkodása alatt Koguryot tovább bővítette akkori területe állítólag északon és keleten a Songhua folyó gyűjtő területéig ért, nyugatra pedig a Liaohe folyón túl a Wulü hegységet is magához csatolta. Katonai hódításai révén Khitan, a Mal-gal, Silla és Didouyu mind-mind a Koguryo királysághoz csatolt országok voltak.

A személyi hierarchia és a jogrendszer:

A Koguryo tipikus osztálytársadalom volt a hercegi, a nemesi, a civil- és a rabszolgai rétegekből állt. Az emberek személyes élete is bizonyos korlátok között volt saját osztályukon belül. Mivel a királyságban a többi, akár ázsiai, akár európai birodalom zömétől elütően a király egy különleges törzshöz tartozott, így akármelyik nemes sem ugyanabból a törzsből való volt, mint a király. Ezért közöttük mindig voltak ellentétek, konfrontációk, sőt konfliktusok is. A Koguryot alkotó öt törzs közül a királyén kívül a többi négy vezetését is csatolták a királyság politikai rendszeréhez, ők is vállaltak hivatali tisztséget, s így „fejlődtek" ki újabb nemesek. A nemesek pozíciójukat és vagyonukat hereditárius módon továbbadták utódjuk számára. Ezzel párhuzamosan ha háború robbant ki, nekik is részt kellett venniük a harcban.

Körülbelül III. század végén az öt törzs feloszlott, a hatalmat újra visszaszerezte a központi udvar. Annak dacára, hogy az ókori Koguryo királyságban számtalan rabszolga volt, a termeléssel főleg a civilek foglalkoztak. A mezőgazdasági termelés, az adófizetés, a munkaerő ellátása terheit a civilekre vetették ki. A koguryoi rabszolgák, akik a hadifoglyok közül kerültek ki, valószínűleg az emberiség történelmének „legboldogabb" rabszolgái voltak: aki tehetséges volt, sőt, posztot szerzett magának, szolgálatot tehetett az államnak. Mások csak adófizetésre voltak kötelezve, és bizonyos jogaik is voltak.

A királyság létének 705 éves múltjában kisebb-nagyobb változások mentek végbe a jogi rendszer létrehozásában. 373-ban a királyság azt a döntést hozta, hogy a törvény szerint igazgassák a birodalmat, aki lázad, mindenképpen végezzék ki, aki lop valamit, az ellopottak érték 10-szeresét fizesse vissza. Ezért az egyszerű emberek éjjel se zárták be ajtajukat, ha az úton láttak pénzt, akkor se szedték föl, fogságba csak ritka bűnt elkövető tettes került. Az ókori Koguryo végső időszakában az országot öt részre oszlott, a helyi közigazgatási feladatokat a városok látták el. A központi kormányban 13 osztályú hivatalnoki rendszer működött. A felső 5 osztály vezetőiből álló nemesi kongresszus döntött az állami ügyekben. Az, hogy tanácskozás és vita után határoztak meg a politikát, az ókori Koguryo királyságban a politikai kultúrából adódott.