Adásunk előző részében megszólalt a háromtól tizennyolc éves diákokat fogadó, átlagosnak tekinthető állami Jingyuan Iskola munkatársa, aki elárulta nekünk, hogy náluk már az óvodában megkezdődik az angol nyelv oktatása, méghozzá angol anyanyelvű tanárral. [Sabrina] egy Peking melletti kisvárosban több mint ezer, 3-15 éves diákkal rendelkező nyelviskolát vezet. Elárulta nekünk, hogy Kínában magától értetődő a külföldi nyelvtanárok alkalmazása, részben azért, mert a helyi, kínai nemzetiségű angoltanárok kevésbé felkészültek, részben pedig a nyugati tanárok segítségével megtapasztalható különböző kultúra miatt. A déli Guizhou tartományban egy kisvárosi középiskolában angolt tanító Tibor rávilágított, hogy az angolnyelvoktatás Kínában túlságosan is az írott tananyagra és a leteendő vizsgákra koncentrál, a diákok beszédkészsége nagyon alacsony. Az egy pekingi óvodában tanító brit Steve megosztotta velünk tapasztalatait a kínai diákok változó leterheltségéről, illetve arról, hogy szerinte miért alkalmaznak olyan előszeretettel külföldi angoltanárokat Kínában.

Adásunk mai részében a Kínában dolgozó külföldi angoltanárok szemszögéből vizsgáljuk meg az angoltanítás kérdését.

Még a mai globalizált világunkban sem mindennapos, hogy egy fiatal úgy dönt, hogy a világ másik felén próbál szerencsét. A huszonéves brit Steve-et arról kérdeztük, hogy mi sarkallta hazája elhagyására:

„Azért jöttem Kínába, mert elegem volt otthonból. Nem voltak álláslehetőségek, nem nagyon ment semmi jól. Volt egy barátom, aki már Kínában volt akkor, én meg úgy gondoltam, hogy miért is ne váltsak? Könnyű állást találni és a pénz sem rossz. Hasonló pénzt tudok keresni[, mint otthon], talán egy kicsit kevesebbet, de mivel kisebbek a kiadásaim, ezért igazából olyan, mintha többet keresnék."

A vidéki Guizhou-ban a húszas évei végén járó Tibor ezt másképp tapasztalta meg:

„Elégedett vagyok a fizetésemmel, mondjuk a fizetésem a nyugati országokhoz képest, teszem azt az USA vagy Anglia fizetéseihez képest nem számít soknak, viszont nem is az volt a célom amikor idejöttem, hogy sok pénzt keressek, hanem inkább az, hogy Kínának más részét is megismerjem, kicsit betekintést nyerjek Kína ezen részébe."

Steve mesélt nekünk arról is, hogy családja és otthoni barátai hogyan vélekedtek az ő kínai munkavállalásáról.

„Amikor elmondtam a barátaimnak, [hogy Kínába költözök] senki sem hitt nekem, amíg meg nem mutattam a vízumomat. Azt hiszem sokkolta őket, nagyon meglepődtek. A többség szerintem irigykedett egy kicsit, hogy kijutok Angliából, világot látok egy kicsit. Édesapámat meglehetősen felzaklatta a gondolat, hogy esetleg nem térek már vissza Angliába. Meg volt róla győződve, hogy kijövök ide, és annyira tetszeni fog, hogy soha többet nem megyek haza. Édesanyám és a nővérem nagyon irigykedtek rám. Anya leginkább azért, mert amikor ő fiatal volt, akkor nem volt rá lehetősége, hogy más országban dolgozzon, különösen nem Kínában. Ilyen lehetőségei nem voltak az idősebb generációknak. A nővérem is nagyon irigykedett, ő is nagyon fiatal még, de neki már van családja Angliában. Szerencsére nekem nincs, így nem volt semmi, ami ott tartott volna. Az öcsém, miután végzett az iskolájában úgy döntött, hogy ő is ide akar jönni… három hete érkezett a barátnőjével, szintén tanítani."

Annak ellenére, hogy sem Steve, sem Tibor nem végzett angol szakot az egyetemen, mégis elég könnyen találtak állást.

„A legutóbbi munkám, mielőtt Kínába jöttem volna egy oktatási központban volt. Informatikát tanítottam fiatal felnőtteknek. Előtte csak „zsákutca" állásaim voltak, bárokban, éttermekben, semmi különös. Az egyetemet nem fejeztem be, így diplomám nincs, de van egy diploma szint alatti papírom az egyetemtől. Mielőtt Kínába jöttem, a neten kutattam egy kicsit, és találtam néhány állást itt, Pekingben, Sanghajban és más kisebb városokban is. Végül úgy döntöttem, hogy egy óvodai állást fogadok el, ahol most is dolgozom. Van egy elég népszerű internetes oldal, a daveesl.com. Ott sok tanári és hasonló állást hirdetnek, jelentkeztem néhányra. Nagyon soktól visszajelzést is kaptam és ajánlottak nekem állást, így akkor már egy sor állás közül válogathattam. Tényleg nagyon egyszerű volt munkát találni. A munka helye, ugye Peking, a fizetés és a munka jellege, azaz a diákok kora voltak a meghatározó szempontok. Én ugye az óvodát választottam, mert azt hittem, hogy ez egyszerűbb lesz. Annyiban egyszerű, hogy nem sokat várnak el tőled, de nagyon fárasztó is tud lenni, sok energiát felemészt a gyerekek érdeklődésének fenntartása."

„Nekem bölcsész végzettségem van, történelem szakon végeztem. Tehát nem végeztem angol szakot, nincs angolszakos diplomám. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy el tudom látni azt a feladatot, amit rám bíztak ebben az iskolában, hiszen itt az angoltanárok beszédkészsége, hogy a gyerekeké is, hagy némi kívánnivalót maga után. Én már Kínában voltam, amikor találtam ezt az állást, Pekingben voltam. Mindenképpen kicsit kíváncsi voltam, érdeklődés volt bennem Dél-Kína iránt, ezért néztem az álláshirdetéseket különböző honlapokon, ahol angoltanárt keresnek. Néhány helyen kizárólag angol anyanyelvűeket keresnek, tehát van, ahol ez kizáró ok, hogyha nem vagy anyanyelvű, de jó pár helyen elég, ha úgymond „nyugatról" érkezett a tanár."

Lei Fengli, a pekingi Jingyuan iskola nemzetközi osztályának dolgozója a nem anyanyelvű angoltanárok alkalmazásáról így vélekedett:

„Erre korábban volt példa iskolánkban. Mi azért részesítjük előnyben az anyanyelvű tanárokat, mert ők gyermekkoruktól kezdve autentikus környezetben szívták magukba a nyelvet és a kultúrát, amely nagyon sokat segíthet a tanításban. Ugyanakkor nem minden más országból érkező tanár képzetlen. Például, ha egy magyar jól beszél és tanít angolul, az is elfogadható. Az egyik legfontosabb tényező a tanár személyisége, ha a diákok kedvelik a tanárt, akkor ő jobban is taníthat."

Kínában egy megfelelő állás találása helyett talán a megfelelő vízum elintézése okozhatja a legnagyobb problémát. A munkavállalói vízum megszerzésének procedúráján Tibor is átment:

„Munkavállalói vízumot kaptam, és most tartózkodási engedéllyel vagyok itt, ami egy évre szól. Ezt egy kicsit problémás volt elintézni, a hivatalok malmai lassan őrölnek. Tehát én Pekingben vártam kb. két hónapig, míg itt Guizhou tartományban sikerült elintéznie az iskolának a különböző papírokat, dokumentumokat letisztázni. Hiszen rengeteg hivatalos formulán kell átesni. Mivel én Pekingben más típusú vízummal tartózkodtam, ezért ahhoz, hogy én munkavállalói vízumot kapjak, el kellett hagynom Kínát. Legegyszerűbb, legolcsóbb és egyben leggyorsabb megoldás is volt az, hogy Hongkong felé hagytam el Kínát, és Hongkongban tudtam igényelni a munkavállalói vízumot. De ez már az utolsó lépés volt. Majd ott megvárni, amíg elkészítik a vízumomat, és azzal belépni újra kínai területre."

Tibor ezzel arra célzott, hogy Hongkong Speciális Közigazgatási Régió önálló vízumpolitikával rendelkezik, így ilyen szempontból külföldnek számít. Ez azzal az előnnyel jár a Kínában élő, de vízumát Kínában lecserélni nem tudó külföldiek számára, hogy bizonyos szempontból belföldön, a vízum szempontjából viszont külföldön, Hongkongban kényelmesen, gyorsan és olcsón túl tudnak esni a papírmunkán.

Steven ezzel szemben nem bajlódott a munkavállalói vízummal:

„F vízummal, vagy ahogy sokan ismerik, üzleti vízummal jöttem Kínába. Ez elsősorban üzletfelekkel találkozó vagy kereső üzletemberek számára van, tehát elméletileg nem munkavállalói vízum. Ugyanakkor azt mondanám, hogy kb. 70-80%-a tanároknak és itt dolgozóknak, akikkel találkoztam, F vízummal tartózkodnak itt, vagy akár L vízummal, ami a turistavízum. Erre is vonatkozik, hogy nem megengedett a kínai jövedelemszerzés. Csak nagyon kevés emberrel találkoztam, akinek Z, azaz munkavállalói vízuma van. Ez szerintem azért van, mert egyrészt nehéz megszerezni a munkavállalónak, másrészt a munkáltatónak is nehéz megszereznie. Természetesen, ha F vízummal rendelkezők között is keresel, akkor sokkal több munkavállaló közül tudsz válogatni. Az én meglátásom szerint a kínai kormányzat tökéletesen tisztában van a helyzettel, ugyanakkor vonakodik akármit is tenni ellene, mert tudja, hogy akkora méreteket öltött már a probléma, hogy bármit tennének, az csak megbénítaná az egész iparágat. Akkora mennyiségű tanárt és más munkavállalót kellene hazaküldeniük, annyi vállalat veszítené el a munkaerejét, hogy több problémát okozna a lépés, mint amennyi hasznot hajtana."

Steven szubjektív meglátásai ellenére senkinek sem ajánlanánk az illegális munkavállalást Kínában. Legsúlyosabb esetben pénzbüntetést, elzárást és kitoloncolást vonhat maga után ez, a Kínai Népköztársaság területéről való tíz évnyi kitiltással együtt.

Mint látható, mint szinte minden Kínában, az angolnyelv-oktatás is hatalmas, robbanásszerű növekedésen megy keresztül. A diákok szorgalmának köszönhetően a következő generáció jelentősen nagyobb része tud majd angolul kommunikálni a világgal. Addig is, ajánljuk a honlapunkon ingyenesen elérhető kínai nyelvleckéket.

1. rész

(Szerkesztette: Wang Yuzhe)