Kína területe, fekvése

Kína a világ egyik legnagyobb országa. Szárazföldi területe 9.6 millió négyzetkilométer, ez körülbelül a Föld egytizenötödét és Ázsia egynegyedét teszi ki, megfelel több mint 30 európai ország együttes területének. Így Kína a harmadik legnagyobb ország a világon Oroszország és Kanada után. Ezen kívül az ENSZ tengerjogi egyezményének alapján és Kína álláspontja szerint körülbelül 3 millió négyzetkilométer tengeri vízterülettel is rendelkezik.

Kína a földgömb északi részén fekszik, teljes területe, beleérve a tengeri területeket és szigeteket, az Egyenlítőtől északra található. Észak?déli irányban Hainan tartomány Zengmu zátonyától (északi szélesség 3°58') a Heilongjiang folyó fő hajózóútjának középvonaláig (53°31'10'') 5500 kilométer a távolság, nyugat?keleti irányban pedig a Xinjiang Uygur Autonóm Területen lévő Pamir hegységtől (keleti hosszúság 73°22'30'') a Heilongjiang és Wusuli folyók összefolyásáig (135°2'30'') 5200 kilométer.

Kína szárazföldi határa több mint 20 ezer km hosszú, keletről, Kína és Korea határától az óramutató járásával ellentétes irányban haladva a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgízia, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Szikkim, Bhután, Burma, Laosz és Vietnam ? összesen 15 ország határolja. A kínai szárazföldet keleten és délen a Bohai-tenger, a Sárga-tenger, a Kelet-kínai-tenger és a Dél-kínai-tenger szegélyezi. A Kelet-kínai-tenger és a Dél-kínai-tenger túloldalán van Japán, a Fülöp-szigetek, Malajzia, Indonézia és Brunei. A kínai szárazföld partvonala több mint 18 ezer km hosszú, Északtól a Yalujiang-folyó torkolatától délen a kínai?vietnami határon lévő Beichanhe folyó torkolatáig olyan az alakja, mintha az újhold emelkedne ki a tengerből.

Kína északnyugati rész aszályos, száraz vidék, itt terül el a nagy kiterjedésű rideg, kietlen Góbi-sivatag. A táj azonban nem mindenütt kopár. Számos hegység is magasodik erre, így például Gansu tartományban a Qilian-hegység, a Xinjiang Uygur Autonóm Területen a Tian Shan, a Kunlun, az Altáj. Ezek átlagos tengerszint feletti magassága több mint 4000 méter, legmagasabb csúcsaik a 6000-7000 m-t is meghaladják. Természetes akadályként feltartóztatják a párás légáramlatokat, ezért itt szinte minden hegység csapadékban gazdag. Vannak olyan hegyvidékek, ahol az éves csapadék 5-600 milliméter között mozog, annyi, mint amennyi Észak-Kínában. A hegyekben az időjárás hidegebb, ezért itt kevesebb nedvességet párologtat el a talaj, a fák és a növényzet jól fejlődnek, több hegységet erdők és legelők borítanak. A csapadék általában hó formájában esik. Évezredek óta halmozódik fel ez a hó a hegycsúcsokon, így számos gleccser képződik, amelyek lassan ereszkednek le a völgyekbe, a hóhatár alatt pedig patakokká, illetve hömpölygő folyókká válnak. Ahol a folyók kilépnek a hegyek közül, ott több száz kilométer hosszú oázisgyűrű alakult ki a hegylábaknál és a sivatagok szélén. Erre jó példa a Qilian-hegység északi, a Tian Shan északi és déli, valamint a Kunlun hegység északi lábainál fekvő oázisok füzére. Bár itt az oázisokon kívül rendkívül zord természeti viszonyokat találunk, de az utak által behálózott zöld részeken, a sűrűn lakott területeken a kultúrnövények, a gyümölcsfák és a virágok szépen fejlődnek a termékeny földeken.