A Qinghai?Tibeti-fennsík
A Földön a tengerszint felett legmagasabban fekvő, nagy kiterjedésű Qinghai?Tibeti-fennsíkot, amelyet „a világ tetejeként" is emlegetnek, északon a Kunlun és a Qilian-hegység, délen a Föld legmagasabb hegysége, a Himalája, keleten a Hengduan-hegység, nyugaton pedig a Pamir határolja. A Qinghai?Tibeti-fennsík tengerszint feletti átlagos magassága több mint 4000 méter. Sajátos domborzatú felszínén hegyvonulatokkal tagolt völgyek és medencék terülnek el. A Qinghai?Tibeti-fennsík északkeleti részén Qinghai tartomány, délnyugati, nagyobbik részén pedig a Tibeti Autonóm Terület található. Qinghai nyugati részén van a száraz éghajlatú Qaidam-medence. A fennsíkot főleg a tibeti nemzetiség lakja. A hideg, magaslati viszonyok között élő tibeti népcsoport sajátos életmódot és kultúrát teremtett.
„A világ teteje"
A Qinghai?Tibeti-magasföld kialakulásának kérdése mindig foglalkoztatta a hazai és a külföldi geológusokat. Egyes tudósok szerint a fennsík kialakulásának kutatása forradalmi felismerésekkel járhat a geológia számára. Az eddigi kutatómunka eredményei azt mutatják, hogy a Qinghai?Tibeti-magasföld helyét eredetileg tenger foglalta el. Több mint 2 millió évvel ezelőtt ez a fennsík még nem alakult ki. Ezt követően azonban a földkéreg több ízben megemelkedett, s így jött létre ez a magashegyvidéki, hideg éghajlatú sztyeppes, cserjés vidék.
A geológiai, lemeztektonikai kutatások szerint a déli Indiai-lemez és az Eurázsiai-lemez összeütközése eltüntette a mai Qinghai-Tibeti-magasföld helyén egykor elterült tengert. A földkéreg megemelkedett, és fokozatosan kialakult a Qinghai-Tibeti-fennsík. A két kontinentális lemez összeütközésének bizonyítására a geológusok számos vizsgálatot végeztek. A magasföld legdélibb peremén, a Himalája körzetében számos megkövesedett tengeri élőlényt találtak, a Himalája északi részén átvágó Yarlung Zangbo folyó völgyében pedig számos, a két kontinentális lemez összeütközésének következtében keletkezett különleges kőzetre bukkantak. Mindez bebizonyította a tudósok feltevéseit.
A Qinghai-Tibeti-magasföld kiemelkedése óriási éghajlati változásokat okozott, különösen a kelet-ázsiai vidékeken. Az eredetileg párás, mérsékelt időjárás fokozatosan hideggé és szárazzá változott. A korábbi tavak egyre kisebbekké váltak. Közülük néhányan már teljesen kiszáradtak. A Qinghai?Tibeti-fennsík kiemelkedése a globális légmozgást is megváltoztatta: a monszun lényegesen erősebb lett Kelet-Ázsiában, így Kína keleti részein is. Az ország nyugati részén viszont száraz időjárás vált uralkodóvá.
A Qinghai-Tibeti-magasföldön ma is nagy változások mennek végbe a földkéregben, ahol számos hőforrás van, ezekből magas hőfokú termálvíz tör elő. Köztük vannak olyan gejzírek, amelyekből időnként magasra szökik az igen meleg víz. A magasföld keleti peremén igen élénkek a földmozgások. A 20. század ötvenes éveiben Tibet délnyugati részén rendkívül súlyos földrengés volt. A tudósok mérései szerint a Himalája jelenleg is évente több millimétert emelkedik.
Látványosságok a magasföldön
Qinghaiban és Tibetben tipikus magasföldi, hideg, hegyvidéki éghajlat van. Erős a napsütés, igen nagyok a hőmérsékleti különbségek a nap folyamán. A fennsík levegőben és oxigénben szegény vidék. A látogató gyakran légszomjat, szívszorulást, fejfájást és ájultságot érez, amikor Lhászában, Tibet székhelyén kilép a repülőgépből. Ez az oxigénhiány okozta tipikus magaslati betegség. Az is érezhető, hogy itt Lhászában a napsütés erősebb, az ég pedig kékebb, mint bárhol másutt. Mindez a magasföld jellegzetessége.