Shanxiban a pingyaoi ősrégi városára nagy figyelmet fordítottak az utóbbi évtizedben: 1986. december 8-án a települést a kormány felvette az "Állam kiemelkedő történelmi és kulturális városai" sorába, 1997. december 3-án pedig felkerült az UNESCO Világörökségi Listára. Pingyao Kínában a legjobb állapotban fennmaradt Ming- és Qing-dinasztiabeli járás.

Pingyao Pekingtől 616 kilométerre nyugatra, Shanxi tartomány székhelyétől, Taiyantól pedig 94 kilométerre északra fekszik a tartomány központjában.

Pingyaot réges-régen Pingtaonak nevezték, a történelmi feljegyzések szerint kialakulása 2700 évvel ezelőttre tehető.

Pingyao gazdag műemlékekben. A területen összesen 99 védett műemlék található, közülük a meglehetősen impozáns régi városfal, a 963-ban megépített, Kínában értékesnek tartott ősi faszerkezetű "Tízezer Buddha" pavilon, a 675-ben emelt Qingxu taoista kolostor, a "színes faragások" művészeti kincsestárának számító Shuanglin templom emelkedik ki.

Pingyao napjainkban is annak köszönhetően ismert, hogy Kína Qing-dinasztiabeli leggazdagabb üzletemberei által létrehozott "shanxi-i üzleti kultúra" a kis járásból eredt. A Rishengchang elnevezésű, régen banki funkciót ellátó pénztár a mai kínai nemzeti bankok atyja, az ország első bankjának tekinthető. Pingyaoban mindössze 22 pénztár volt, illetőleg az egész országra kiterjedően több mint 400 fiókja az akkori járást Kína monetáris központjává tette.

Pingyaoban jó állapotban maradt fenn a han nemzetiségre jellemző stílusban épült népi lakások komplexuma. A lakások fő szerkezetét tégla és fa elegye alkotja, s átörökítette a hanok azon hagyományát, hogy látványos, szimpatikus rajzok, falfestmények, a finom fa-, tégla- és kőfaragások, és a virág formájú pagodák kihagyhatatlan látnivalói.