Az egykori shanxi-i üzletemberek azért gazdagodtak meg a monetáris ügyletekből, mert a hosszú idők alatt kialakult az úgynevezett shanxi-i üzleti kultúra.

Kultúrájukban a legfontosabb pont, hogy nagyon szorgalmasan folytatták kereskedelmi életüket. A shanxi-i üzletemberek soha nem féltek az út tekervényességétől, sem az idegen vidékek folklórjának, nyelvének, szokásainak megismerésétől, nem voltak elégedettek a tartomány nyomorúságos helyzetével, ezért átmenetileg elhagyták rokonaikat és útra keltek.

A shanxi-i üzletemberek igen szigorúan betartották adott szavukat. Nekik a hitelesség és a barátokhoz fűződő hűség volt az elsődleges, a profit pedig csak másodlagos.

A Ming-dinasztiában a kormány változtatott azon korábbi politikáján, hogy előtérbe lépett a mezőgazdaság, a kereskedelem viszont háttérbe. A kereskedelem poziciójának javulásával párhuzamosan ettől fogva az üzletemberek társadalmi státusza jelentősen emelkedett, s egyre több shanxi-i földesúr próbált az iparban és a kereskedelemben szerencsét. Egyes értelmiségiek a hagyományok felhagyásával szintén kereskedni kezdtek, s a vezetői pozíció megszerzése helyett inkább ezen a területen dolgoztak.

200-300 éve a shanxi-i üzletemberek már tudatában voltak annak, hogy szem előtt kell tartani a menedzselést és az igazgatást. Az ő hathatós igazgatási rendszerük sokkal korszerűbb volt a többinél. Akik a különböző pénzintézetek, vagy fiókjaik körében megszegték a szabályokat, például prostituáltakkal bujálkodtak, túl sok alkoholt fogyasztottak, ópiumot szívtak, messzire elkísérték hozzátartozóikat, titokban megtakarítottak pénzt maguknak, saját pénzükből adtak hitelt, kölcsönbe adtak pénzt barátoknak, tétlenek, s nem szorgalmasak voltak ? ezeket mind-mind szigorúan büntették, sőt az alkalmazottakat elbocsátották.

A shanxi-i üzletemberek kiálltak csoportjuk egysége mellett. Saját érdekük képviseletéért, a megnyert üzleti területeken és bizonyos szektorokban teret hódított monopóliumuk megszilárdítása érdekében egységbe tömörültek, segítséget adtak egymásnak, s így egy tájegységeken átívelő üzleti hálózat képződött, amelyet a múltban Shanxi-i Gárdának hívtak.

Ezek mellett a shanxi-i üzletemberek ügyesen ragadták meg a kereskedelmi lehetőséget, jól lavíroztak, és a helyi kormányzatokkal jó kapcsolatot létesítettek.

Noha a shanxi-i üzleti kultúra a feudális korszak következménye, sok helytelen dolgot félretéve számos értékes tapasztalatot vehetünk át ma is tőlük.

Mint minden kínai városban, napkeltekor a pingyaoi lakosok sietve megkezdik a munkát. A több mint 600 éves múltú kisváros lakosainak egy-egy generációja, mint elődjeik, meglehetősen természetesek. Az idegenforgalmi ágazat fejlődésének köszönhetően egyre több turista keresi fel az ősi várost. Pingyao óvárosi része kocka alakú, mindössze 2,25 négyzetkilométer kiterjedésű. Az észak-déli irányban húzódó út a kocka tengelyét alkotja, s a horizontálisan fekvő egy-egy utcával teremti meg a kisváros rendes közlekedési hálózatát. A sárga és zöld zománccserepekkel fedett hivatalnoki rezidenciák, a templomok, a számtalan, egy-egy egységet formáló élénkszürke lakóházak együttesen megmutatják a hierarchia első szintjét. Noha Pingyao óvárosának főbb építészeti stílusa és elrendeződése 600 évvel korábban alakult ki, de megtestesíti a hanok körében az évezredek óta az élettér integrált formatervezése kapcsán létrejött gondolatot. Wang Shuyannak, egy helybeli kutatóasszonynak meglehetősen tetszik az óváros építészeti stílusa. Tudósítónknak elmondta: a dél-kínai finomság, rugalmasság szem előtt tartásával szemben itt a különleges stílussal igazi látványosság jött létre. Wang megállapította:

"A pingyaoi óvárosa nagy hatást tett rám. Ez egy kivételes, patinás város, csak Kína északi részére jellemző építészeti stílus mutatkozik itt meg: magasak az udvarfalak, a szobákat egy-egy kis udvarral kötik össze, hasonlít a pekingi Siheyuanhoz, vagyis a négyszögletű, falakkal zárt udvarházhoz, de ennél az itteni házak titokzatosabbak. A lakások és az ablakok homlokzatának vájt faragásai is gyönyörűek."

A népi lakásokban mindig jól meghatározott a középső tengely, amelynek két oldala szimmetrikus, általában véve a földesurak lakásai két vagy három kocka alakú udvarból tevődnek össze. Az udvarokat záró falak, sőt a 7-8 méter magas, ablak nélküli épületek megvédik a házigazdákat az Észak-Kínában szokásos nagy és homokos széltől. A népi lakások másik kivételes jellemzője, hogy ott megtalálhatók az északnyugat-kínai löszterületek fennsíkjaiban vájt barlangszobák nyoma. Napjainkban az óvárosban jó állapotban megmaradt, több mint 600 évvel ezelőtt épített házudvarok száma meghaladja a 400-at. Az eltelt több század évben a pingyaoiak nyugodtan éltek bennük.

A kínai történelemben azokat a településeket, amelyekben sok ember lakik, mindig városfalakkal zárták körül. Ez Pingyaonál sincs másként. A jelenlegi óvárost most is régi, eredeti falak veszik körül, amelyek érdemes meglátogatniuk a turistáknak. A szájhagyomány szerint 2800 évvel ezelőtt, az egykori uralkodó Pingyaoban állomásoztatott katonai csapatokat, s földből rakatott egy erődöt, innen eredeztetik a mostani városfalat. 1370-ben a falakat kőből újraépítették. A látogatók számára jelenleg elérhető fal hossza több mint 6000 méter, s 12 méter magas. Amikor az óvárosról esik szó, mindenképpen megismétlésre méltó a múltkor már ismertetett monetáris szférája. A történelemben a shanxiji üzletemberek tevékenysége Kína-szerte ismert volt. Mint sorozatunk múlt heti adásában beszámoltunk róla, az 1823. évben a városban megszületett Kína első számlakezelő szolgálata, a Rishengchang, amely váltóval helyettesítette a készpénzzel történő hagyományos fizetési rendszert. A Rishengchang megalapítása egy fordulatnak számított, a közelmúlt új típusú pénzügyi szférájának kialakulását innen számíthatjuk. Jelenleg az úgynevezett Nyugati úton egy-egy régi stílusú üzlet sorakozik egymás mellett. Ha azokat tüzetesen szemügyre vesszük, láthatjuk rajtuk Pingyao mélységes és gazdag kulturális halmát. Az út mentén álló alacsony és használt házak az évszázados szétmállás hatására most már elég viszontagságosan néznek ki. Jelenlegi üzletük mégis forgalmas, mint réges-régen. A kínai bankok elődje, a Rishengchang pont közöttük található. Zheng Xiaokui, a Kínai Építészet-történeti Kutatóintézetének tanácsosa szerint nemcsak Kínában, hanem külföldön is bonyolítottak el kereskedelmet. Mint mondta: