>>[Az ősi építészet]

A Yuan-dinasztia építészete

A Yuan-dinasztia (1206-1368) Kínában a mongol uralkodó által alapított, nagy kiterjedésű katonai császárság egyike volt. Ebben a korszakban a kínai gazdaság és a kultúra fejlődése lelassult, az építészet fejlődése stagnált, az építmények többsége egyszerű és hanyagul megépített.
Dadu, a Yuan-dinasztia fővárosa, a mai Peking, hatalmas területe tovább bővült a Ming- és a Qing-dinasztia ideje alatt, és elérte jelenlegi kiterjedését. A Yuan-dinasztia kizárólag Dadu környékén építkezett, pavilonokat és császári üdülőket létesítettek. A mára fennmaradt Taiye árok és a Wansui hegy (a mai pekingi Beihai parkban a Qiongdao sziget) az akkori építészet legjobbjainak számított.
Mivel a Yuan-kori uralkodók hittek a buddhizmusban, ezért ebben az időszakban több vallási építményt emeltek, különösen lámatemplomokat. A pekingi Miaoying kolostorban a Fehér Torony nepáli művészek által tervezett lámatorony volt.

A Ming-dinasztia építészete

A Ming-dinasztia uralkodásától (1368-1644) kezdve Kína a feudális társadalom végső szakaszába jutott. A korszak építészete megmaradt a Song-dinasztia idején használt vonalaknál és formáknál, nincs nyilvánvaló változás, az épületek tervezésénél pedig fontosnak tartották a látványos méreteket.
A várostervezés, a pavilonok és a paloták építésmódja jó példaként szolgált az utódok számára. A Ming-dinasztiától tanulta meg a várostervezést és karbantartást Peking és Nanjing, amely idáig a legjobban megőrzött és a legnagyobb méretű ősi városa Kínának. A Qing-dinasztia palotái szintén a Ming-kori építmények alapján épültek, bővültek vagy tökéletesedtek. Az akkori Pekinget az előző dinasztia városképének alapján renoválták. Három részre oszlott a város: a külvárosra, a belvárosra és a császári várra.
A Ming-dinasztiában továbbra is nagy erővel építették, bővítették az óriási védelmi erődöt, a Nagy Falat. A Nagy Fal számos jelentős szakaszát téglákból építették, amely a legfejlettebb építészeti technika volt ebben az időben. A Ming-kori Nagy Fal keletről a Yalu folyó partjáról indul és Kansu tartomány Jiayu bástyájánál ér véget. Hossza 5660 kilométer. A Shanhai és a Jiayu, valamint több nevezetes bástya sajátos, kiváló műnek számít a kínai építőművészetben.

Illusztráció: a Nagy Fal

Ebben az időszakban az épületek berendezése és díszítése különböző anyagokból készült; egyebek közt téglát, követ és kemény fát használtak. A tégla az egyszerű emberek fő építőanyaga lett a házépítéseknél.
A Ming-dinasztia idején fejlődött a kínai épületegyüttesek elrendezése. A nanjingi Xiaoling síregyüttes és a pekingi 13 ming-kori sírtelep elrendezése és földrajzi fekvése arra utal, hogy annak idején a komoly hangulat megteremtésére törekedtek.
A Ming-dinasztiában aranykorát élte a földjóslás, mely a kínai építészettörténetben különleges kulturális jelenségnek számított és hatott az utókorra. Mindazonáltal a Ming-dinasztia bútorai nagyon népszerűek lettek szerte a világon.

Qing dinasztia építőművészete

A Qing dinasztia (i.u.1616-1911) Kína utolsó feudális császári dinasztiája. Ebben a korszakban az építmények szinte teljes mértékben átörökölték a Ming dinasztia hagyományait, de az innováció és további fejlesztések is fellelhetőek voltak. Az épületek építése során fontosnak tartották az elegáns alakot és a kifinomultságot. 
A dinasztia fővárosában Pekingben általában véve megtartották a Ming-kori város eredetiségét, a városnak összesen 20 látványos, magas kapuja volt, közülük a legimpozánsabb a belső város Zhengyang elnevezésű kapuja. Mivel átörökölték a Ming udvari palota építési hagyományait, a qing-kori császárok nagy területű udvari kerteket építettek, így ebben a korban épült az elegáns Yuanmingyuan császári kert és a Nyári Palota.
Ebben a korszakban az építési technikák területén történt innováció. Ezen innováció eleme az üveges műanyagok alkalmazása, valamint tovább fejlesztették a tégla- és kőszerkezetű építmények építési technológiáját. 
A buddhizmus tibeti ágának legtöbb speciális építményét ebben a korszakban építették fel. A templomok különböző formáikkal áttörték a kolostori építmények azon korábbi hagyományát, mely szerint az öszes templomot egységes külső szerkezettel és kinézettel kell felépíteni. Ennek a korszaknak a reprezentatív művei a pekingi Lámai Kolostor és a Chendeban megépített tibeti kolostorok. 
A Qing dinasztia későbbi időszakában Kinában megjelentek azok az újabb építmények, amelyekbe mind a kínai, mind a nyugati építészetre jellemző elemeket használták.