>>Befektetési helyzet

A különleges gazdasági övezetek és a tengerparti nyitott városok 

1978-ban a kínai kormány döntést hozott a gazdasági reform végrehajtásáról, egyszersmind tervszerűen, lépésről lépére érvényesítette a külföld felé nyitás politikáját. 1980-tól kezdődően egymás után létesítették különleges gazdasági övezeteket, így Guangdong tartományban a Shenzheni, Zhuhai és Shantoui Különleges Gazdasági Övezetet, Fujian tartományban pedig a Xiameni Különleges Gazdasági Övezetet és a Hainani Gazgadasági Övezetet. 1984-ben a külföldiek előtt megnyitottak 14 tengerpari várost, Daliant, Qinhangdaot, Tianjint, Yantait, Qingdaot, Lianyungant, Nantongot, Sanghajt, Ningbot, Wenzhout, Fuzhout, Kantont (Guangzhout) Zhanjiangot és Beihait. 1985 után gazdaságfejlesztési övezetnek nyilvánították a Gyöngyfolyó deltatorkolatát, a Jangce deltatorkolatát, a Fujian tartomány déli háromszögét, a Sandong-félszigetet, a Liaodong-félszigetet, Hebeit és Kuangxit, s ezzel kialakultak a nyitott tengerpari zónák. 1990-ben a kínai kormány határozatot hozott Sanghaj új Pudong kerületének fejlesztéséről és nyitottnak nyilvánította a Jangce folyó menti városokat. Így teljes egészében nyitva áll a külföldiek előtt a Jangce folyó mente, élén Sanghaj új Pudong kerületével. 1992 után egy sor szárazföldi határ menti várost nyilvánítottak nyitottnak és az ország belső részeiben fekvő tartományok és autonóm területek fővárosait is megnyitották a külföldiek előtt. Emellett 15 vámszabad területet és 49 állami gazdasági-technológiafejlesztési övezetet és 53 új csúcstechnológia-fejlesztési övezetet hoztak létre nagy és közepes városokban. Mindennek eredményeképpen Kína átfogóan nyitva áll a külföldiek előtt, akár a tengerparti vidékeken, akár a folyók menti területeken, akár a határvidékeken, akár az ország belső részeiben. 
A fenti nyitott térségek példamutató szerepet töltenek be a nyitott gazdaság fejlesztésében, az export növelésében, a deviza előteremtésében, valamint a korszerű technológia behozatalában a belső országrészek számára.