Lao Ce, a taoizmus alapítója

Lao Dannak családi neve Lao, utolsó neve Er volt, az emberek Lao Cenek hívják. Lao Dan születésének és halálának pontos dátuma nem ismert. A Tavasz és Ősz korszakának (i. e. 700 – i. e. 476) végén élt a Chu királyságban. Úgy mondják, hogy Lao Dan magas, hosszú fülű, nagy szemű, széles homlokú és vastag ajkú ember volt. Lao Dan a Zhou-dinasztiának „tárházat őrző tiszt"-je volt, aki az elraktározott könyveket igazgatta. Ezért Lao Dannak nagy tudása volt, és nagyon híressé is vált. Kung Ce fiatal korában meglátogatotta Lao Dant, hogy nála tanulja meg a Zhou-dinasztia etikettjét. Utána Lao Dan látta a Zhou-dinasztia hanyatlását, és elhagyta a fővárost, Luoyangot. Amikor átment a Hanguguan nevű átkelőn, Lao Dan megírta a „Daodejing" című könyvet. Szürkéskék marhán ment az átkelőn keresztül. Valaki azt mondta, hogy Lao Dan hatvan éves koráig élt, mások szerint viszont Lao Dan több mint 200 éves korában halt meg. Az viszont biztos, hogy Lao Dan sokáig élt, ami szoros kapcsolatban volt azzal, hogy mindenről le tudott mondani és a helyes viselkedést tartotta követendőnek.
A „Daodejing" című könyv több mint 5000 szóból áll, tartalma rendkívül mély. Ez a könyv a kínai régi kultúra fontos műve. Lao Dan materialista gondolkodó volt, az első ember volt, aki a taoizmust a filozófia legmagasabb fokának tekintette. A „Dao" kínaiul eredetileg utat jelent, de még sok más jelentése is van, már régen kiterjesztették a szó jelentését a „szabályzat"-ra is. Lao Dan megfigyelte a természet változását és az emberek közötti kapcsolatokat, utána adott a „Dao" szónak új jelentést. Lao Dan szerint a „Dao" a legvalósabb és legkonkrétabb dolog, ami minden dolog születésének eredete.
A „Daodejing" című könyv tele van egyszerű dialektikus véleményekkel, amely Lao Ce filozófus gondolatának legragyogóbb része. Úgy vélte, hogy a dolgok és a tárgyak létezése nem függetlenegymástól, hanem egymás mellett élnek, és egymással kapcsolatosak.
Lao Dan a „Daodejing" című könyvében mesélte a tárgyak átfordulási szabályzatát. Úgy vélte, hogy a szerencse és a szerencétlenség között lehet átfordulni, és a szerecsétlenségben van a szerencsének tényezője, a szerencsében a szerecsétlenség csírája is benne van. Lao Dan még előzetesen látta, hogy a tárgyak mennyiségének emelkedése okozhatja a minőségének változását. Azt mondta, hogy a nagyon kis mag ha szüntelenül fejlődik, akkor nagy fává nőhet, és nagyon kis földből készülhet magas emelvény is.
Lao Dan ellenezte a háborút, azt mondta, hogy ha egy hadsereg hosszú ideig állomásozik egy helyen, akkor mindenhol csak tamariska bokor marad, és nagy háború után biztosan katasztorofális év következik. Lao Dan még ellenezte az uralkodó osztály mértéktelen költekezését is.
Lao Dan egy eszményi szép társadalmot festett le élénk színekkel. Kis országot gondolt el kevés emberrel, ahol bár fegyverek vannak, de nem használják őket, bár kocsik és hajók vannak, de nem utaznak velük, a nép jól él, szép ruhában jár, kellemes házban lakik, és a szomszédos országok láthatják egymást, de a népek nem keverednek egymással. Szerinte ilyen országban az élet nagyon egyszerű volna, ezért nem használnának írást, és vonal-kötést használva jegyeznék le a dolgokat, mint régen. Ez az eszmény nagyon negatív, de azt jelzi, hogy Lao Dan utálta a Tavasz és Ősz korszakának sok háborúját, és az akkori parasztok béke és stabil társadalom iránti kívánságát fejezte ki.
Lao Dan filozófus gondolata a kínai filozófia történetében fontos helyet foglal el, és a politikai gondolata a későbbi haladó gondolkodókra, az utópiája pedig a társadalmi reformerekre gyakorolt befolyást.