Jian Zhen

Jian Zhen a kelet-kínai Jiangsu tartomány Yangzhou városának Jiangyang járásából származik buddhista hagyományt követő családból. Az időszámítás szerinti 708-ban 21 évesen Jian Zhen Chang'anban fogadalmat tett, és ezzel hivatalosan is szerzetes lett. Utána 40 éven át tanított, templomot épített és Buddha-szobrot alkotott. Az általa fogadalmat tett szerzetesek száma több mint 40 ezer volt, közülük később sokan híres szerzetesmesterek lettek. Jian Zhent kelet-kínai hittérítő mesternek tekintették, akinek a buddhista hívők között nagy befolyása volt, és a térség buddhista vezetője lett.
743-ban Rongrui és Puzhao japán szerzetesek meghívták Jian Zhent, hogy Japánban terjessze a buddhizmust. Jian Zhen örömmel fogadta a meghívást, és kész volt Japánba utazni. Útjára 21 tanítványa kísérte volna el, de az első próbálkozását a kormány megakadályozta.
Második alkalommal hadihajót vett, amelyre sok Buddha-szobort, buddhista eszközt, gyógyszert és ennivalót pakolt. Ekkore már 85 tanítványa kísérte el. De miután a hajó kifutott a tengerre a nagy hullámverés miatt vissza is kellett térniük kijavítani a hajót. A javítás után harmadik alkalommal próbált meg Jian Zhen eljutni Japánba, de a szárazföldtől nem messze zátonyra futottak.
A három kudarc nem szegte Jian Zhen kedvét. 744-ben még egyszer megpróbált Japánba utazni, de a kormány rosszallása miatt visszatért. 748-ban a 61 éves Jian Zhen Yangzhouból indult a negyedik útjásra, de a tájfun eltérítette a hajót, és végül a dél-kínai Hainan sziget déli részén kötöttek ki. Innen sok viszontagság után visszaérkezett Yangzhouba. Később az ötödik próbálkozása sem volt sikerült. Az ötödik alkalommal az volt a baj, hogy Rongrui japán szerzetes és Xiang Yan, Jian Zhen tanítványa egymás után betegségben meghaltak. Ráadásul Jian Zhen szemei is annyira elfáradtak, hogy a látását is majdnem elvesztette.
5 év múlva a 66 éves Jianzhen bár már teljesen vak volt és öt kudarc után volt, de ismét elhatározta, hogy Japánba utazik. 753. október 19-én Yangzhouból indulva december 20-án a vak szerzetes végre Japán földjére léphetett. A japán udvar, a szerzetesek és az emberek lelkesen üdvözölték. Nemsokára a japán udvar hittérítő jogot adott neki, és felépítette a Jietai nevű templomot, amelyet Jian Zhen vezetett. Utána Jian Zhen tanítványaival építette a mostani nagyon híres japán Tangzhaoti nevű templomot. 763 májusában a nagy szerzetes 76 éves korában meghalt, utána Japánban temették el.
Jian Zhen Japánban 10 évig élt, nagyon sokat tett a japán kultúra fejlesztése és a kínai-japán kulturális cserekapcsolatok érdekében. Jian Zhen keleti utazása a kínai Tang-dinasztia kulturális virágkorára esett. Útjára rajzolót, jádefaragót, valamint szép arcképeket, jádefaragásokat, bronztükröt, és más művészeti dolgot vitt magával. A Jian Zhen által hozott kínai kultúra és művészet később a japán Tianping kultúra része lett. A Tianping kultúra központi eleme a buddhista kultúra volt, és Jian Zhen legkiválóbb felajánlása Japánnak éppen ezen a területen volt. A buddhista templomművészet területén Jian Zhen által a kínai templomok szerkezete alapján épített Tangzhouti templom lett a későbbi japán buddhista templomok építésének példája. És a buddhista szobrászat területén is hasonló a helyzet: régen Japánban csak bronz- és faszobrok voltak, miután Jian Zhen Japánba érkezett, nagy változás történt e téren, a szobrok alakja egyre inkább a Tang-dinasztia realista stílusát vette át.
Jian Zhen magával hozta a kínai hagyományos orvostudományt is Japánba, személyesen vizsgálta meg például a japán Guangming anyacsászárnét. Bár vak volt, de mindig helyesen használta a gyógyszereket.
Jian Zhen 10 évig szorgalmasan dolgozott a kínai-japán barátság építésén, és a kínai-japán kulturális cserekapcsolatok történetének egyik legfontosabb részét jelenti munkássága. 1973-ban Deng Xiaoping akkori kínai miniszterelnök-helyettes ellátogatott a japáni Tangzhaoti templomba, és elfogadta a templom vezető szerzetesének javaslatát, hogy Jian Zhen szerzetes szobra hazalátogasson. 1980. április 19-én Jian Zhen szobrát Yangzhouban kiállították, amit az emberek nagy lelkesedéssel üdvözöltek.