Konfuciusz és a konfucianizmus

Konfuciusz a latinosított neve annak a személynek, akit Kínában Kong Zi-ként, azaz Kong mesterként ismernek. Családi neve Kong, utóneve Qiu volt. Kína keleti részén, a mai Shangdong tartomány déli területén, Lu fejedelemségben született időszámításunk előtt 551-ben. Az ősi Song-fejedelemség uralkodócsaládjának tagja volt, akik származásukat a Zhou-kort megelőző Shang-dinasztia királyi házáig vezették vissza. A belpolitikai villongások következtében a család még Konfuciusz születése előtt elvesztette előkelő rangját, és Lu fejedelemségbe menekült.
Konfuciusz legrészletesebb életrajza Kína első dinasztikus történeti művének, az időszámításunk előtt 86 körül készült. Ebben az áll, hogy Konfuciusz fiatal korában szegénységben élt, de később hivatalt kapott Lu fejedelemségben, s ötvenévesen magas udvari méltósághoz jutott. A politikai intrikák miatt azonban rövidesen kénytelen volt lemondani, és száműzetésbe vonulni. A következő tizenhárom évben fejedelemségről fejedelemségre utazott abban a reményben, hogy a gyakorlatban is megvalósíthatja társadalmi és politikai reformeszméit. Sehol sem járt azonban sikerrel, s időskorában végül visszatért Luba, ahol három évvel később, időszámításunk előtt 479-ben meghalt.

Konfuciusz volt az első ember a kínai történelemben, akinek magántanítóként már számos tanítványa volt. Ezek a tanítványok Konfuciusszal együtt járták a korabeli fejedelemségeket. Számuk a hagyomány szerint jó néhány ezer volt, s néhány tucat közülük maga is híres gondolkodóvá és tudóssá vált. A több ezer követőről szóló beszámolók nyilvánvalóan túlzóak, az azonban vitathatatlan, hogy Konfuciusz a maga korában igen nagy hatású tanító volt, s ami ennél is fontosabb, ő volt a kínai történelemben az első, aki magánemberként tanításra adta a fejét. Gondolatait a Beszélgetések és mondások című munka őrizte meg. Ez a mű a Mester mondásainak gyűjteménye, amelyet néhány tanítványa állított össze.

A Liu Yi alapvetően a hat művészetet vagy hat klasszikust jelenti. A Hat klasszikus az alábbi művekből áll: Változások könyvei (Yi Jing), Dalok könyve (Shi Jing), Írások könyve (Shu Jing), Szertartások könyve (Li), a Zene könyve (Yue Jing), valamint A tavasz és az ősz krónikája (Chun Qiu), amely Konfuciusz szülőföldjének, Lu fejedelemségnek a történetét foglalja össze az időszámításunk előtti 772-től 479-ig, a Mester haláláig. A művek címeiből egyértelműen következtetni lehet a tartalmukra, kivéve a Változások könyvét. Ez utóbbit a későbbi konfuciánusok metafizikai értekezésnek tekintették, noha eredetileg jóskönyv volt.

A hagyományos nézet szerint mind a hat művet maga Konfuciusz írta. Ám a másik hagyományos nézet szerint csak A tavasz és az ősz krónikáját írta ő, emellett a Változások könyvét kommentárokkal látta el, a Szertartás könyvét és a Zene könyvét átdolgozta, illetve a Dalok könyvének és az Írások könyvének nem szerzője, hanem összeállítója volt.