Qi Qiguang

A kínai Fujian tartományban Yü nevű kishegyen van egy templom, a templomban épitették Qi Qiguang szobarját, mindig sok turista ide utazik és ezt a szobrat megnézi. Qi Qiguang az egyik kínai nemzeti hős, aki Wokou kalózok ellen.
A pontos kínai elnevezés a címben is szereplő „wokou". A szó első szótagja, a „wo" a japánokra vonatkozik. Eredetileg megvető értelmű jelentésben használták, hiszen azt jelenti „törpe". A második szótag, a kou jelentése „bandita, briganti".
A „törpe banditák" jelentésű kínai szó ugyan már legkésőbb a magyar államalapítás idején megjelent a kínai nyelvben, de feljegyzések csak a XIII. századtól kezdve említik őket, mint Kína és Korea partvidékének fosztogatóit (1223-as az első írásos emlék gaztetteikről a számukra könnyebben megközelíthető Koreában, 1302 Kínában). Ahogy echte kalózokhoz illik, vegyes összetételű népség voltak. Legtöbb a volt japán katonák volt köztük. Gazdátlan szamuráj, azaz ronin, és kereskedő is volt a wokouk között. Később már kínai banditák és csempészek is fel-feltünedeztek soraikban.
A XIV. század második feléig tartott a wokouk első aranykora. Hatalmuk ekkor olyan nagy volt, hogy Koreában még egy dinasztia bukását is nagyban ők okozták. A Korea elleni támadásaik ugyanis úgy meggyengítették a Goryeo-dinasztiát, hogy az 1392-ben össze is omlott. A Yuan-dinasztia végén és a Ming-dinasztia elején természetszerűleg nagyobb sikereket értek el a wokouk. Ekkor azonban a Ming-dinasztia hatalmának megszilárdulásával, majd az új dinasztia érdeklődésének a tengerek felé fordulásával, a kiváló hajós, Zheng He megjelenésével a wokouk összébb húzták magukat, más vizekre tették át működési területüket.
Minthogy azonban Zheng He utolsó expedíciós útja után a Ming-császár a hatalmas flotta felszámolása mellett döntött, hamarosan a wokouk újra megjelentek Kína partjainál, másodjára is eljött az ő idejük. Ez a fénykoruk a korai XVI. századtól ugyanezen század közepéig tartott. Az 1550-es években Kelet-Ázsia tengereinek urai voltak, és még a nagy folyókra is elmerészkedtek.
Mivel többségükben japánok voltak a kalózok, támadásaik nemcsak a megtámadott katonai erejétől függött, hanem a hátországuktól is, azaz a Japánban uralkodó állapotoktól is. Az erős központi japán hatalom ugyanis vissza tudta őket szorítani. Ennek hiánya pedig a wokouk erejének és pimaszságának megnövekedését jelentette.
Hogy milyen gyakran támadtak a kalózok, arra álljon itt egy példa. 1369-1466 között 34 alkalommal fosztották ki Zhejiangot, azaz átlagban háromévente egyszer. Ez ugyebár nem a fénykoruk volt. Annál inkább az volt a következő, 1523-1588 közé eső időszak. Ekkor összesen 66 támadást hajtottak végre Zhejiang ellen, azaz átlagban minden évre jutott egy.
Ugyanakkor nemcsak a wokouk erejének növekedése miatt volt ez így, hanem mert ekkor már egyre több kínai bandita is akadt a „japán" kalózok között. A ténylegesen japán kalózoknak lett is egy másik neve, őket bahan néven emlegették.
De miért jelentek meg kínaiak a wokouk között? Nem mindannyian jókedvükből. A Ming-dinasztia Zheng He tevékenysége után tudvalevőleg lezárta a tengereket, vagyis aki kereskedni akart például Japánnal, az máris törvényen kívülinek tudhatta magát. Úgyszólván akaratukon kívül lettek kalózok, igazából kereskedők voltak.
Úgyszintén akaratukon kívül lettek wokouk azok is, akiket a magas adóteher, a helyi korrupció a legjobban sújtott, vagyis a parasztok. Sok egyszerű földműves Fujiang, Guangdong és Zhejiang tartományokból nem látott elkeseredésében más kiutat helyzetéből, mint a kalózkodást.
Ilyen körülmények között nevezték ki a Mingek Zhu Want Fujian és Zhejiang tartományok tengerparti védelmének élére 1547 novemberében. Több támadást is vezetett a kalózok, illetve a velük együttműködő kereskedők hajói ellen, és sikereket is ért el, mégis alkotmányjogi felelősségre vonással hamarosan leváltották. 1550 januárjában öngyilkosságot követett el, partőrző hajóhadét szétszélesztették. Azaz a Ming-dinasztia Zheng He után másodjára is el tudta ugyanazt a hibát követni, hogy egy hatékony hajóhadat felszámol.
A wokouk ellen harcoló egyik leghíresebb parancsnok Qi Jiguang volt. Mintegy 4 ezres hadseregével (főleg földművesekből és bányászokból toborozta őket) 1555-ben sikeresen védte meg Taizhout.